szinodus egyhaz Egyedi

Új szakaszba lépett a Szinodalitásról szóló világméretű Szinódus folyamata

Augusztus 15-ének, Szűz Mária mennybevétele napjának megünneplése világszerte némileg elfedte e napnak egy másik jelentős vonatkozását, amely pedig szintén nagyon fontos Egyházunk életében. A Ferenc pápa által meghirdetett, Szinodalitásról szóló szinódus folyamata augusztus 15-én az egyházmegyei és országos szintről átlépett a kontinentális dimenzióba.

Emlékeztetőül: a szinodalitásról szóló világméretű szinódust 2021 októberében hirdette meg hivatalosan a Szentszék, hogy bátorítsa a katolikusokat arra, hogy elképzeléseikről visszacsatolást adjanak a helyi szinten keresztül egyházmegyéiknek. A szinódusi folyamat  teljes időtartama két év, 2023 októberében ér majd véget. Idén augusztusra minden ország püspöki konferenciája egybegyűjtötte az egyes egyházmegyékből az Egyházzal és annak jövőjével kapcsolatban beérkező kérdéseket, javaslatokat, gondolatokat, véleményeket, és ezeket „országjelentésbe” foglalva augusztus 15-i határidővel kellett megküldeniük Rómába.

A kapott anyagok alapján a szinódus titkársága egy munkaanyagot (Instrumentum laboris) készít majd a három téma (közösség, részvétel, misszió) különböző világrészek szintjén történő megvitatására, ami jövő év márciusában indul. A vita következtetései nyomán készülő második Instrumentum laboris szolgál majd az egyetemes szakasz, a 2023. októberi szinodális gyűlés, a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlése kiindulópontjául.

Több ország jelentésének tartalmáról már megjelent rövid ismertető a különböző nemzetközi katolikus portálokon. Az eddig látott anyagokról összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy meglehetősen kritikusak: a vélemények szerint az Egyháznak több kérdésben követnie kellene a kor igényeit, jobban oda kellene figyelnie az „Egyházból kirekesztettekre”, nagyobb szerepet kellene biztosítania a nőknek. Több jelentésben jelezték, hogy a hívők érdeklődése, részvétele meglehetősen alacsony volt.

Szinodus 2021 2023

A német püspöki konferencia már augusztus 5-én közzétette német és angol nyelven a jelentését, és világossá tette, hogy a konzultációban résztvevő német hívők száma valahol a létező legalacsonyabb egyszámjegyű százalékos tartományban mozgott. A jelentés szerint “marginalizáltnak” látják magukat az egyház bizonyos csoportjai, akik “nem felelnek meg az egyház tanításainak (például az LMBTQ személyek, azok, akiknek valamiért kettétört az életük, az egyházból kilépők stb.). A nők, a házas férfiak, a fiatalkorúak, a migránsok, a szegényebb és képzetlenebb emberek úgy érzik, őket “kirekesztik az egyházi tisztségekből vagy szolgálatokból”.

A német egyházmegyék visszajelzéseiből kiderül, hogy a püspöki világszinóduson a németországi Szinódusi Út témáit kívánják viszontlátni. A hívek nehezményezik, hogy a nyílt, félelemmentes beszéd nem mindenhol lehetséges az Egyházon belül, és vannak – mindenekelőtt szexuális vonatkozású – tabutémák, amelyeket nem lehet őszintén megvitatni (abortusz, egyneműek házassága stb.) Sürgetik a püspökök egyértelmű és világos állásfoglalását, amely mindenki számára érthető és nem burkolózik homályos kijelentésekbe. Konkrét javaslatokat is megfogalmaztak, például arra, hogy világiak is prédikálhassanak, vagy hogy az istentiszteletek nyelvezete legyen egyszerűbb.

Svájcban a püspöki konferencia augusztus 15-én publikálta a dokumentumot. A közvetített vélemény szerint a katolikus Egyház klerikalizmustól szenved, továbbá megtagadja a nőktől az egyenlőséget és kirekeszti az LMBTQ identitással rendelkező embereket. Előfordul, hogy a nők társadalomban és egyházban betöltött szerepével és egyes életstílusokkal kapcsolatos hivatalos egyházi álláspontok pejoratívak és kirekesztőek – fogalmazott a 11 oldalas svájci jelentés, amelyet május 30-án az einsiedelni apátságban öntöttek végleges formába. A folyamatba bekapcsolódó hívek számáról nem közöltek információt.

szinodus fiatalok egyhaz Egyedi
Fotó: Pascal Deloche / GODONG

A már júniusban Rómába juttatott, 12 oldalas franciaországi jelentés a bevezetőjében rögzíti, hogy a szinódusi folyamat sok helyütt ellenállásba ütközött. Egyrészt sok katolikus attól tartott, hogy a folyamat kötelezően változásokat fog hozni szeretett Egyházukban, másfelől sok pap nem ismerte fel a szinódus jelentőségét.

A konkrét javaslatok közül emeljük ki a következőt: „Rendszeresen visszatér az a kívánság, hogy a papok nőtlenségéről maguk a papok dönthessenek, azaz a pappá szentelés és a házasság kompatibilis legyen.” A sok sérülést elszenvedett nők egyenlősége terén sürgős tennivalókat látnak, de jobban hangsúlyozzák a nők diakónussá szentelésének lehetőségét, mint pappá szentelésüket.

A francia dokumentumban az egyház „túlságosan piramisszerűnek ítélt” kormányzásának kérdése feszültségforrásként jelenik meg. Nincs transzparencia a döntéshozatalban. Más paradoxonokra is felhívják a figyelmet: így például ellentmondás van a „gazdag szimbólumhasználat értékei” és a „sokak számára érthetetlenné vált nyelvezet” között, vagy a hívek erős részvételi szándéka, és ugyanakkor kitartásuk hiánya között.

A francia püspökök a jelentésben sajnálatukat fejezték ki, hogy számos lényegi kérdés nem is került terítékre. „Ebben a szövegben, amely az Egyház jövőjével foglalkozik, nagyon kevéssé van jelen a misszió” – írták. Nem szerepelnek benne a nagy társadalmi kihívások, a nemzetközi szolidaritás ügye, és teljességgel hiányoznak a spirituális értékek, az Eucharisztia mint Jézus áldozata, a papi cölibátus, az Istennek szentelt élet, a család értéke. A férfi-női egyenlőség ügye viszont szerepel, hiszen utol kell érni a világ fejlődését ebben a kérdésben is. Francois Bresson, az Aleteia publicistája szerint viszont világunk éppen az egyenlőségnek ettől a „lecsupaszított formájától” szenved, amely félreismeri annak jelentőségét, hogy a férfiak és nők között alapvető különbség és komplementaritás van, és ettől a redukálástól éppen hogy értékét veszti a nők pótolhatatlan, sajátos hozzájárulása az egész társadalom és az Egyház életéhez is.

Franciaországban több mint 150.000 ember kapcsolódott be a munkába. Tekintélyes szám, de a gyakorló katolikusoknak csak mintegy 10%-át teszi ki. Különösen fájdalmas és nyilvánvaló volt a 40 év alatti fiatalabb korosztály passzivitása. Persze, a kis munkacsoportokban esetleg nem lehetett egyszerű számukra együtt gondolkodni és dolgozni szüleik és nagyszüleik korabeli emberekkel, és lehet, hogy a  nyelvezet, a kifejezésmód és a kommunikációs lehetőségek (közösségi média hiánya) is távol tartotta az ifjabbakat. Ami pedig mindenkit elbizonytalanított – így a francia jelentés – az az, hogy homály fedte a részvétel, a hozzájárulások végső célját. Francois Bresson úgy véli, a hiba a módszerben rejlett. Nem lehet különböző, felhatalmazás nélküli embereket csak úgy összeültetni, beszéltetni őket magukról, ebből valamiféle plébániai, majd egyházmegyei és országos szintézist összehozni, ez nem vezet semmire, hacsak nem egy olyan összefoglalóra, ami nem sokat mond. Másfelől pedig a javasolt témák lényegében az Egyház belső működésére és szervezetére irányultak. Sok katolikus – és főleg a fiatalabbak – számára ez annyit jelentett, hogy a valódi spirituális kérdések mellett elmennek.

Prágában az eddig említett országokkal szemben a püspökök magas érdeklődésről és részvételről számoltak be. A 11 milliós országban, ahol a lakosoknak csak 5%-a rendszeres miselátogató, 2312 plébániai csoport alakult. A cseh hívek azt a kívánságukat fejezték ki, hogy az Egyház legyen érthetőbb és emberibb, könnyebben fogadja be az alulról érkező javaslatokat és jobban figyeljen a világ valódi szükségleteire.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelentéséről egyelőre nem találtunk nyilvánosságra hozott információkat, de rövidesen megkérdezzük ez ügyben az MKPK Sajtószolgálatát.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük