„Ötvenegy éves volt mindössze. Ha lehet beszélni külön erdélyi irodalomról, akkor az erdélyi irodalom legnagyobb fiát gyászolja elvesztésével. Ő volt az, aki utat, irányt, fényt mutatott a két évtizedes uralom sötét útvesztőjében a letargiába süllyedt magyarság számára. /…./ Ha volt költő, aki kétségbeesett jajkiáltással magára döbbentette ezt a kába álomba süllyedt nemzetet a trianoni tragédia…
Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek… ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, Oly ismerősek, s oly idegenek… Ez az ács-műhely… ezek…
A SEgítségét kérjük!
A legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében olyan technológiákat használunk, mint például a cookie-k, amelyek tárolják az eszközinformációkat és/vagy hozzáférnek azokhoz. Ezen technológiákhoz való hozzájárulás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan adatokat dolgozzunk fel ezen az oldalon, mint a böngészési viselkedés vagy az egyedi azonosítók. A hozzájárulás elmaradása vagy visszavonása hátrányosan befolyásolhat bizonyos funkciókat és funkciókat.
