Szilveszter-napi hálaadó ima a Szent Péter bazilikában: A Jubileum egy új világ nagyszerű jele

Az év utolsó pápai eseménye 2025-ben a Szentatya hálaadó Te Deum imádsága volt a Szent Péter bazilikában, amikor a Pápai Ház tagjai Leó pápával együtt közösen imádkozták a Szűz Mária Isten Anyja főünnep első vesperását. Homíliájában Isten örök üdvözítő tervéről elmélkedett, melybe bevonta Szűz Máriát, hogy az ő Fia által váltsa meg a világot.

Az Istenszülő első vecsernyéjének liturgiája egyedülállóan gazdag, amely egyrészt az ünnep mélységes titkából áll, másrészt abból fakad, hogy éppen a naptári év legvégére esik. A zsoltárok és a Magnificat antifónái kiemelik azt a paradox eseményt, hogy Isten születik egy szűztől, vagy éppen másik oldalról nézve, hogy Mária Istennek az Anyja. Ugyanakkor pedig ez a főünnep, amely lezárja a karácsony nyolcadát, egyúttal átvezet az egyik évből a másikba és kiterjeszti rá annak áldását, „aki volt, aki van és aki eljövendő” (Jel 1,8). Sőt, minthogy azt most éppen a jubileum végén ünnepeljük, Róma szívében, Péter sírjánál, így a Te Deum, amit hamarosan együtt énekelünk ebben a bazilikában, kiárad majd mindenkire, hogy mindazok hangja legyen, akik itt jártak e boltívek alatt és szerte a város utcáin – kezdte homíliáját Leó pápa.

A vecsernye szentírási olvasmányában Pál meglepő összegzését hallottuk a Galata levélből: „De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-5). Krisztus misztériumának ilyen értelmezése egy nagyszerű tervet mutat fel az emberi történelem számára. Ez a titokzatos terv a világos központjával olyan, mint egy magas hegy, amelyet a nap megvilágít egy sűrű erdő közepén és ez a középpont az „idő teljessége”. Ugyanez a terve szó az efezusi levél himnuszában is: „Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,9-10). Testvéreim, a mi korunknak is szüksége van egy bölcs, jóindulatú, irgalmas tervre. Ám legyen ez egy szabad és felszabadító terv, békés, hűséges, mint amilyennek Szűz Mária hirdette meg énekében: „Irgalmassága nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik félik őt” (Lk 1,50). Ám más tervek, miként tegnap és ma, borítják be a világot. Ezek inkább stratégiák, melyek arra irányulnak, hogy piacokat, területeket és befolyásövezeteket hódítsanak meg. Fegyveres stratégiák, képmutató beszédek, ideológiai kiáltványok és hamis vallási indítékok álcáival.

Jézus anyja az az asszony, akivel Isten az idők teljességében megírta az Igét, amely kinyilatkoztatja a misztériumot. Nem kényszerítette rá: először a szívébe ajánlotta, és miután megkapta az igenjét, kimondhatatlan szeretettel írta meg a testében. Így Isten reménye összefonódott Mária reményével, aki Ábrahám leszármazottja test szerint, de mindenekelőtt hite szerint. Isten szeret reménykedni a kicsinyek szívével, és ezt úgy teszi, hogy bevonja őket az üdvösség tervébe. Minél szebb a terv, annál nagyobb a reménység. És valóban, a világ így halad előre sok egyszerű ember reménye által, akiket csak Isten ismer, és akik mindenek ellenére hisznek egy jobb holnapban, mert tudják, hogy a jövő Annak a kezében van, aki a legnagyobb reményt kínálja nekik. Egyikük Simon volt, egy galileai halász, akit Jézus Péternek nevezett. Az Atyaisten olyan őszinte és nagylelkű hitet adott neki, hogy az Úr erre építhette közösségét (vö. Mt 16,18). Ma is itt vagyunk, és imádkozunk a sírjánál, ahová a világ minden tájáról zarándokok érkeznek, hogy megújítsák hitüket Jézus Krisztusban, Isten Fiában. Ez különleges módon történt a most véget érő szentévben.

A Jubileum egy új világ nagyszerű jele, amely Isten terve szerint megújult és kiengesztelődött. A Gondviselés ebben a tervben különleges helyet szánt Róma városának. Nem dicsősége, nem hatalma miatt, hanem azért, mert itt Péter és Pál ontotta vérét Krisztusért sok más vértanúval együtt. Ezért lett Róma a Jubileum városa. Mit is kívánhatunk Rómának? Hogy álljon kicsinyeinek” a magaslatán! Legyen méltó gyermekeihez, a magányos és törékeny idősekhez, a megélhetésért küzdő családokhoz, a messziről érkezett férfiakhoz és nőkhöz, akik méltó életre vágynak. Ma, kedveseim, hálát adunk Istennek a Jubileum ajándékáért, amely az emberiség és a világ reményének nagyszerű jele volt. És köszönetet mondunk mindazoknak, akik 2025 hónapjai és napjai során azon fáradoztak, hogy szolgálják a zarándokokat és befogadóbbá tegyék Rómát. Ez volt a szeretett Ferenc pápa reménye egy évvel ezelőtt. Szeretném, ha ez újra így lenne, és még inkább ezt mondanám a kegyelem ezen időszaka után. Bárcsak maradna ez a Város, amelyet a keresztény remény éltet, Isten emberi családra vonatkozó szeretet-tervének szolgálatában! Isten Szent Anyja, a Salus Populi Romani közbenjárása szerezze meg ezt számunkra – zárta a Szűz Mária Isten Anyja főünnep első vecsernyéjén mondott homíliáját Leó pápa.

Forrás: Vatican News