Szent Sahdoszt (Szadoth): „Tiéd a kard; tiéd a halál, miénk az élet” – Szentek élete
Szent Sahdoszt (Szadoth) – püspök, vértanú
+ Bet Lapat, Perzsia, 342. (?)február 20.
A perzsa birodalomban a 4. század elején nagy keresztényüldözés volt. A főváros, Szeleukia-Ktésziphon püspöke, Simon Barszabbasz is vértanú lett. Őt követte 341-ben a püspöki széken Sahdoszt, de csak rövid ideig, mert már 342-ben vértanúhalált halt.
A vértanúakták tanúsága szerint Sahdoszt püspök egy éjszaka különös álmot látott: a földtől az égig érő ragyogó létra jelent meg előtte. A létra tetején előde, Simon püspök állt, sugárzó fényben, és lekiáltott Sahdosztnak: „Gyere föl, Sahdoszt, gyere föl és ne félj! Én tegnap jöttem ide, ma te következel!” Sahdoszt erre összehívta a papságot és a hívőket, elmondta nekik álmát, és megjövendölte nekik, hogy nemsokára elnyeri a vértanúság koronáját.
„Üldöztetésünk második évében – mondja tovább a szent aktája – a király, II. Sapur Szeleukiában volt. Ekkor elfogták a dicső Sahdosztot, akinek a neve azt jelenti: a király barátja. Valóban teljes lelkéből és minden erejéből szerette a mennyei Királyt. Becsületes és tiszta volt, igaz és szent, társához, a hősi bátorságú boldog Simonhoz hasonlított.
Vele együtt a városokból és a környék falvaiból összegyűjtöttek 128 papot, diákonust s hozzájuk tartozó hívő fiúkat és lányokat. Valamennyiüket láncra verve öt hónapig súlyos fogságban tartották. Háromszor vallatták őket, kínzásokkal és fenyegetéssel próbálták rávenni őket a hittagadásra és arra, hogy a Napot imádják. A király megbízásából ezeket mondták nekik:
– Ha követitek parancsaimat, nem kell meghalnotok.
Boldog Sahdoszt válaszolt mindnyájuk nevében:
– Mondjátok meg annak, aki küldött titeket: Egy erőben, egy igazságban, egy akaraton vagyunk, és egy igazságban hirdetjük az egy Istent, s neki szolgálunk teljes lelkünkből. Az általa teremtett és alkotott Napot azonban nem imádjuk; a szolgálatunkra nekünk adott tüzet nem tiszteljük; gonosz parancsodnak nem engedelmeskedünk Istenünk jó parancsának megszegésével, s fenyegetéseid miatt nem leszünk hűtlenek a törvényünkhöz. Tiéd a kard; tiéd a halál, miénk az élet.
Ekkor mindnyájukat elvezették a kivégzés színhelyére, ahol hálaadás közben haltak meg:
A dicsőítés nem szűnt meg, míg az utolsót is ki nem végezték.
