Szent Barnabás: A hídépítő az apostolok és a pogányok között – Szentek élete

Szent Barnabás – apostol

* Ciprus szigete + Szalamisz, Ciprus szigete, 60 után

Barnabás Ciprus szigetén született. Jézus mennybemenetele előtt megígérte apostolainak, hogy a Szentlélek fogja őket segíteni, hogy elvigyék az evangéliumot „Jeruzsálemtől egészen a föld végső határáig”. Mindez nemcsak az ő tanítványaira vonatkozik, hanem mindenkire, akit Jézus Lelke kiválaszt szolgálatára. Az Apostolok Cselekedetei szerint Barnabás ciprusi származású levita volt, akit „a vigasztalás fia” néven ismertek, és aki „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel”. Barnabásnak fontos szerepe volt a pogányok körében végzett misszióban, és Pál apostollal együtt jelentős munkát végeztek a keresztény hit terjesztésében.

A Biblia első említése Barnabásról egy szeretet cselekedetével kapcsolatos, amikor eladta szántóföldjét, és annak árát eljuttatta az apostolokhoz a szegények számára. Emellett ő vette magához Pált, aki egykor keresztényeket üldözött, és elvitte őt a jeruzsálemi apostolokhoz, hogy megismertesse velük. Ezáltal segítette Pál missziójának megkezdését. Barnabás hamarosan a szíriai Antiochiában is jelentős szerepet kapott, amikor a pogányok megtérését látta, és felismerte Isten kegyelmét a munkájában. Itt hozta magával Pált, hogy együtt munkálkodjanak, és sikerült elérniük, hogy a hívők először itt kapták a „keresztény” nevet.

Barnabás és Pál első missziós útja Ciprusról kezdődött, majd Kis-Ázsiában folytatódott, mindvégig pogánylakta területeken. Fontos döntést hoztak, hogy a pogányok is közvetlenül Krisztushoz térhetnek, anélkül, hogy körülmetélésre lenne szükségük. Missziójuk során sok helyen megpróbálták elérni a pogányokat, de voltak olyan városok is, ahol a zsidók ellenségesen reagáltak. Lisztrában például megkövezték Pált, de ők tovább folytatták munkájukat, és még a visszaúton is meglátogatták az új egyházakat.

Pál és Barnabás közötti viszály akkor kezdődött, amikor Pál második apostoli útjára nem hívta meg Barnabás unokaöccsét, Márkot. Ezért a két misszionárius elvált egymástól: Pál más kísérőkkel folytatta útját, Barnabás pedig Márkkal Ciprusra ment. Barnabás sorsa ezután nem ismert pontosan, de élete és munkássága mély nyomot hagyott a keresztény közösségben. Ő volt az egyik legelső keresztény, aki készségesen válaszolt Isten hívására, és örömmel hirdette az evangéliumot. Barnabás 60 körül Ciprus szigetén halt meg.

A hagyomány szerint Szent Barnabás sírja hosszú ideig ismeretlen volt, de később egy csodás jelenség segített megtalálni azt. Az egyik álmában maga Barnabás mondta el a szalamiszi püspöknek, hogy ott található a sírja. A sír megnyitása után egy pergamenre írt Máté-evangéliumot találtak, amelyet Barnabás saját kezűleg írt.