Szalézi Szent Ferenc hat útmutatása korunk világi híveihez
Egyesek azon tűnődhetnek, hogy vajon egy 17. századi püspöknek van-e még mondanivalója a mai világi hívők számára. A válasz határozott igen.
Szalézi Szent Ferencet gyakran a „világiak szentjeként” emlegetik, és jó okkal. Mielőtt 1609-ben megjelent a Filótea avagy Bevezetés az áhítatos életbe (más fordítás szerint A jámborság útja. A cikkben szereplő idézeteket ebből a fordításból vettük – szerk. megj.) című műve, sok keresztény azt feltételezte, hogy a szentség a szerzetesek, apácák és a papok számára van fenntartva. Az átlagembereket – a szülőket, a munkásokat, a betegeket, a nőtleneket/hajadonokat – nem bátorították eléggé arra, hogy a szentséget a mindennapi életükben reális lehetőségnek lássák.
Szent Ferenc gyengéden, de határozottan lerombolta ezt a mítoszt. Azt tanította, hogy a szentség nem korlátozódik a kolostorokra vagy a szószékekre. Konyhákban és irodákban, kórházakban és piacokon, házasságokban és barátságokban ápolják. Maga a mindennapi élet válik a lélek formálásának helyszínévé.
Egyesek azon tűnődhetnek, hogy vajon egy 17. századi püspöknek van-e még mondanivalója a mai világi hívők számára. Szavai arra utalnak, hogy mindenképpen van mondanivalója, és ez ma ugyanolyan fontos, talán még fontosabb is, mint a saját korában volt.
Szalézi Szent Ferencnek ez a hat meglátása rávilágít arra, hogy miért rendkívül időszerű továbbra is útmutatása.
1. A szentség apró, mindennapi cselekedetekben található meg
„Ritkán nyílik olyan alkalom, mely nagy és súlyos szolgálatra hív föl bennünket Isten iránt; ellenben kisebb szolgálatokra sokszor kínálkozik alkalom.”
(135. old)
Szent Ferenc számára az életszentség nem drámai gesztusokon vagy rendkívüli lehetőségeken múlik. Napjaink nagy részét apró felelősségek és csendes döntések teszik ki. Amikor szeretettel és hűséggel éljük meg őket, ezek a hétköznapi pillanatok a kegyelem erőteljes eszközeivé válnak. A világi életszentség nem az állandó izgalomban, hanem a kitartásban mutatkozik meg.
2. A hivatás nem gyengíti a jámborságot, hanem erősíti azt
„Az igazi jámborság … nem sérti meg a különböző hivatások kötelmeit, hanem azokat érdemesebbekké és szebbekké teszi.”
(16. old.)
Szent Ferenc hangsúlyozza, hogy a hivatás betöltése – legyen az szakmai, családi vagy polgári – nem akadálya az imádságnak, hanem éppen az imádsághoz vezető út. A Szentírás számos példát kínál erre az igazságra, beleértve Nehémiást is, aki újjáépítette Jeruzsálem falait, miközben folyamatosan Istenhez fordult imában. A munkához való hűség, amikor Istennek ajánljuk fel, a szeretet és a szolgálat cselekedetévé válik.
3. Az igazi jámborság minden élethelyzethez képes igazodni
„Az igazi jámborság minden életállapotban jelen van. Mint a tartályba öntött folyadék, úgy idomul bármilyen alakhoz.”
Az igazi lelkiség nem uniformizált. Szent Ferenc felismerte, hogy Isten különböző utakon és körülmények között hívja az embereket a szentségre. Ezt a víziót később a II. Vatikáni Zsinat is megerősítette, miszerint „minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére”. (A II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról, 40.) A szentség nem a világból való menekülés, hanem a világban való hűséges élet módja.
4. A hamis jámborság elvon minket a valódi kötelességeinktől
„Az igazi jámborság nem veszt el semmit, sőt megjavít mindent.”
(16. old)
Szent Ferenc egy gyakorlati tesztet kínál a megkülönböztetéshez: Ha a spiritualitás egy formája eltérít valakit jogos felelősségeitől, az nem Istentől van. Az igazi jámborság elmélyíti a szeretetet, erősíti az elkötelezettséget, és tökéletesíti a hivatást, nem pedig helyettesíti azt. Ami megszentel egy embert, az nem biztos, hogy megszenteli a másikat – és ez pontosan így van rendjén.
5. A tökéletességre való elhívás mindenhol érvényes
„Röviden, bármely viszonyok között legyünk, tökéletességre lehet és kell is törekednünk.”
(16. old.)
Szent Ferenc arra buzdítja a hívőket, hogy ahelyett, hogy ideális körülményekre várnának, pontosan ott törekedjenek a szentségre, ahol vannak. Az erényben való növekedés Isten országát építi, és csendben másokat is Istenhez vonz. Ahogy az Egyház tanítja, „a világi hívek dolga az, hogy az ideigvaló dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten Országát”. (Lumen Gentium, 31).
6. A jámborság átalakítja a hétköznapi kapcsolatokat
„… minden jobbá és kedvesebbé válik azon családokban, melyekben a jámborság uralkodik; a házvezetése békésebb, a hitvesi szeretet őszintébb, a fejedelem szolgálata hűbb, az üzleti foglalkozás kellemesebb s eredményesebb lesz azáltal.”
(16. old.)
Szent Ferenc számára a jámborság soha nem elvont. Az Istenre irányuló élet kézzelfogható gyümölcsöket terem: több türelmes család, több hűséges szolgálat, több öröm a mindennapi munkában. Az Isten iránti szeretet gyengéden átalakítja azt, ahogyan másokkal és másokért élünk.
Több mint négy évszázaddal később Szalézi Szent Ferenc továbbra is biztosítja a világi hívőket arról, hogy a szentség nem elérhetetlen. Pontosan ott kezdődik, ahol vagyunk – és a mindennapi élet hűséges felajánlásán keresztül bontakozik ki.
Fordította: Ujvári Szonja
Szerkesztette: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia
