Ruiz Szent Lőrinc és tizenöt társa: japán vértanúk – Szentek élete
Ruiz Szent Lőrinc és tizenöt társa – japán vértanúk
+Nagaszaki, 1633-1637 között
A japán keresztényüldözés Tojotomi Hidejosi sógunnak 1587. július 24-25-én kiadott tilalmi rendeletével vette kezdetét. E rendeletet nem hajtották ugyan szigorúan végre, 1597-ben mégis 26 vértanú esett áldozatául. Az üldözés sokkal nagyobb méreteket öltött Tokugava Iejaszu sógunnak 1614-ben kiadott rendeletével, mely minden külföldi hithirdetőt kitiltott az országból és elnyomta a japán keresztényeket. A hithirdetők közül többen titokban Japánban maradtak ugyan és folytatni próbálták működésüket, de Iejaszu utódai alatt az üldözés véressé vált, és egészen a kereszténységet tiltó rendelet visszavonásáig (1873) egyre növekvő kegyetlenséggel folytatódott.
Keresztények száma a 16-17. században nem haladta meg a háromszázezret. A legtöbb esetben a hitehagyást kikényszeríteni próbáló borzalmas kínzások (zsúfolt börtönökbe zárás, ostorozás, kénes forró vízzel öntözgetés, jéghideg vízbe merítés, napokon keresztül fejjel lefelé bűzös gödörbe lógatás, a szeméremérzet legocsmányabb megsértései stb.) ellenére hitüket mindvégig megvalló vértanúk száma, kb. négyezerre tehető. Ha ehhez hozzávesszük a Simabara-fölkelés (1637-38) leverésekor kivégzett harmincötezer keresztényt, akik hittagadással megmenthették volna életüket, a vértanúk száma kb. negyvenezerre emelkedik.
A japán vértanúk sorát az 1597. február 5-én Nagaszakiban keresztre feszített 26 vértanú nyitja meg.
Ruiz Szent Lőrinc és tizenöt társa – domonkosok és munkatársaik – 1633-ban lettek vértanúk. Kevés kivétellel fejjel lefelé verembe lógatva végezték ki őket.









