Robert McElroy bíboros kitűnően elmagyarázza, miért erkölcstelen az iráni háború

Az iráni háborúról folyó heves amerikai vitában sokan a politikai és gazdasági következményeket vizsgálják, mások viszont etikai és erkölcsi szempontból közelítik meg a kérdést. A pacifisták számára a válasz egyszerű: a háború azért helytelen, mert minden háború helytelen. A politikai realisták számára szintén egyszerű a válasz: mindig az erősnek van igaza. Ha van hatalmad, azt tehetsz, amit akarsz.

De hosszú hagyománya van annak is, hogy keresztény teológusok Szent Ágostontól Aquinói Szent Tamáson át a modern vezetőkig azért vizsgálják az egyes háborúkat, hogy eldöntsék, igazságosak-e vagy sem. Ennek eredménye az igazságos háború elmélete, amelyet az egyes háborúk igazolására vagy elítélésére használnak.

Senki sem alkalmazta jobban ezt az elméletet az iráni háború vizsgálatára, mint Robert McElroy bíboros, Washington érseke, a Stanford Egyetem politikatudományi és a Pápai Gregoriánus Egyetem erkölcsteológiai doktora. A hónap elején a Catholic Standard című egyházmegyei újságnak adott interjújában a bíboros felsorolta az igazságos háború hat kritériumát:

1. Az ok legyen igazságos: A háborút egy olyan súlyos és bizonyos támadással szembeni védekezésként kell folytatni, amely egy nemzet, annak szövetségesei vagy egy védtelen emberi közösség ellen irányul.
2. A háborút fontolgató ország törvényes hatóságának kell hadat üzennie.
3. Az országnak helyes szándékkal, azaz az adott igazságos ügy orvoslása és a béke helyreállítása érdekében kell háborúba lépnie.
4. A háború az agresszió visszaszorításának utolsó eszköze.
5. A háború során várható pusztítás mértéke nem haladhatja meg a várható jót.
6. Legyen észszerű remény a sikerre.

Ahhoz, hogy egy háború igazságos legyen, minden kritériumnak meg kell felelnie. McElroy azonban azt mondta, hogy az iráni háború legalább három ilyen követelményt nem teljesített.

Először is „az igazságos ok kritériuma nem teljesül, mert országunk (az Egyesült Államok) nem egy meglévő vagy közvetlenül fenyegető, objektíven igazolható iráni támadásra reagált.”

A kormány azzal érvel, hogy megelőző háborút indított, hogy megakadályozza Irán támadását Izrael és/vagy az Egyesült Államok ellen. De XVI. Benedek pápát idézve McElroy azt mondta: „A katolikus tanítás nem támogatja a megelőző háborút, azaz az olyan háborút, amelyet a jövőbeli eseményekről való spekulációval igazolnak.” Ha a háborúk spekulációval igazolhatók lennének, akkor a háborúba lépésnek nem lennének valódi korlátai.

Másodszor: „A helyes szándék kritériuma nem teljesül országunk Irán elleni támadásra vonatkozó döntésében” – folytatta a bíboros. „A háború első napjainak egyik legaggasztóbb eleme, hogy céljaink és szándékaink teljesen tisztázatlanok, az iráni hagyományos és nukleáris fegyverzet megsemmisítésétől a rezsim megdöntésén és a demokratikus kormány létrehozásán át a feltétel nélküli kapitulációig terjednek. Ha nincs egyértelmű szándékunk, nem felelhetünk meg a helyes szándékra vonatkozó kritériumnak.”

„Végül pedig – fejezte be – a mostani háborús erőfeszítéseink nem felelnek meg az igazságos háborúról szóló katolikus tanításnak, mert egyáltalán nem világos, hogy a háború előnyei meghaladják-e az általa okozott károkat.”

Ez már most is látható a háború által okozott halálesetekben és pusztításban, valamint a gazdasági következményekben.

A bíborosnak egy cseppet sem kételkedik: az iráni háború nem felel meg az igazságos háború kritériumainak.

Az igazságos háború elmélete nem csupán azt követeli meg, hogy a háború igazságos legyen, hanem azt is, hogy igazságos eszközökkel folytassák. Az elmélet tiltja a polgári lakosság és a polgári infrastruktúra közvetlen megcélzását. Ha pedig katonai célpontokat támadnak, a civileknek okozott járulékos károkat korlátozni kell. Így, bár a második világháború védekező és igazságos háború volt, Drezda bombázása és a japán városokra ledobott atombombák erkölcstelenek voltak, mert civileket vettek célba. Az, hogy ellenfeleink erkölcstelen eszközöket alkalmaznak, még nem igazolja azt, hogy mi is ugyanígy cselekedjünk.

Tételezzük fel egy pillanatra, hogy az iráni háború igazságos. De vajon az Egyesült Államok és Izrael igazságos eszközöket alkalmaz?

A katonai célpontok, például rakéták, drónok, katonai repülőgépek, hadihajók, katonai bázisok és légvédelmi rendszerek igazságos háborúban legitim célpontok lennének. Hasonlóképpen legitim lenne a fegyverek gyártására – ideértve a nukleáris fegyvereket is – szolgáló gyárak és egyéb létesítmények megsemmisítése.

Ami azonban túlmegy ezeken a célpontokon, az már komoly kérdéseket vet fel. Nyilvánvaló, hogy az iskolák és kórházak célba vétele kívül esik a határokon. Az sem etikus, hogy „visszabombázzuk őket a kőkorszakba”, ahogyan azt egyszer a vietnami háború idején Curtis LeMay, az amerikai légierő tábornoka mondta. Pusztán azért, mert a katonai bázisok villamos energiát használnak, még nem jogos egy nemzet villamosenergia-termelését megsemmisíteni. És pusztán azért, mert a katonák is esznek, még nem jogos az élelmiszer-ellátás akadályozása, a nemzet kiéheztetése a behódolásig.

A civilek elleni támadások igazolására gyakran hozzák fel azt, hogy az igazi célpontok a közelben lévő katonák voltak. Kétségtelen, hogy az ellenséges harcosok megpróbálnak elrejtőzni a polgári lakosok között, de ez a taktika nem jogosít fel a civilek tömeges feláldozására. Az amerikai hadsereg elismeri ezeket az erkölcsi korlátokat, bár vitatható, hogy a szabályok megfelelőek-e, illetve szigorúan betartják-e őket.

A mesterséges intelligenciának elvileg pontosabbá kellene tennie a célzást és csökkentenie kellene a civil áldozatok számát. Nem tudható azonban, hogy a hadsereg mikor alkalmazta az AI-t az iráni háborúban, és az mennyire volt hatékony. Például vajon volt-e szerepe annak az iráni iskolának a becélozásában, ahol a háború elején 175 ember, köztük sok gyermek halt meg?

Külső szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az AI tévedési aránya még mindig magas. Ha embereket vonnak be a folyamatba, az nem oldja meg a problémát, mert egyes tanulmányok szerint az emberek túl gyakran feltételezik, hogy az AI-tól kapott információk pontosak. Az AI jelenleg azt teszi lehetővé, hogy a hadsereg gyorsabban – nem pedig pontosabban – hozza meg döntéseit.

Mindezek figyelembe vételével az iráni háború egy olyan igazságtalan háború, amelyet igazságtalan eszközökkel vívnak. Véget kell vetni neki. És amikor a háború véget ér, a Kongresszusnak alapos vizsgálatot kell lefolytatnia arról, hogyan is kezdődött a háború és hogyan is vívták.