Ricci Szent Katalin: Stigmák és alázat – Szentek élete
Ricci Szent Katalin – domonkos apáca
* Firenze, Itália, 1522. április 23. + Prato, Itália, 1590. február 1.
1522. április 23-án született Firenzében.
Firenzei nemes leánya volt, a keresztségben a Sandrina nevet kapta. Ötéves volt, amikor elvesztette édesanyját. Nagynénje, egy bencés apátnő nevelte a kolostorában. Sandrina korán vonzódott a szemlélődő élethez, apja mégis férjhez akarta adni, s csak nagy nehezen sikerült őt más belátásra bírnia. Tizenkét évesen belépett a pratói domonkos nővérekhez, és fölvette a Katalin nevet.
Belépése után megbetegedett, és éveken át sokat szenvedett. Jézus szenvedéséből merített erőt fájdalmai elviseléséhez, bámulatos hősiességgel.
Tizenkilenc évesen újoncmesternő lett, majd szubpriornő, s harmincéves kora előtt priornővé választották.
Katalin különösen buzgó szeretettel merült el Krisztus szenvedésének szemlélésébe. Húszéves volt, amikor a rendkívüli kegyelmek időszaka kezdődött. Minden héten csütörtök déltől péntek estig elragadtatásban élte át az Úr szenvedését. Megkapta a stigmákat, Krisztus sebeit a kezére és lábára, a töviskorona lenyomatát a fejére, később pedig misztikus eljegyzésének gyűrűjét is.
Elképzelhetjük, mekkora feltűnést keltettek ezek a rendkívüli események a kis Pratóban. Ezernyi jámbor és sok kíváncsi ember vándorolt a környékről Katalin kolostorához. A sok látogató megzavarta a kolostori élet rendjét, ezért Katalin imádkozni kezdett és nővértársai imáit is kérte, hogy jelenései szűnjenek meg. Imája meghallgatásra talált, és a közösség ismét nyugalomban élhetett; Katalin még több mint harminc éven át vezette példás módon.
A kegyelemmel megáldott életében azonban továbbra is csodálatos dolgok történtek. Levelezésben állt a Rómában élő Néri Szent Fülöppel. Lelki rokonnnak érezték egymást, és szívesen megismerkedtek volna személyesen is, de sem Katalin nem hagyhatta el klauzúráját, sem Fülöp nem vállalkozhatott arra, hogy Pratóba utazzék. Ekkor Katalin megjelent nála Rómában, és beszélgetett vele anélkül, hogy pratói kolostorát elhagyta volna; Néri Szent Fülöp és öt más tanú esküvel erősítette ezt meg. Ez az egyszerre két helyen létezés (bilokáció) Isten rendkívüli és eléggé ritka adománya, de Padovai Szent Antal, Assisi Szent Ferenc és más szentek életében is előfordult.
Életszentségének híre a misztikus kegyelmek elmaradása után is egyre nőtt. Fiatalok és öregek, papok – köztük bíborosok is – és világiak a legkülönbözőbb ügyekben kerestek nála tanácsot és vigasztalást.
Katalin 1590-ben halt meg, hatvannyolc éves korában.
