Részt vehet-e katolikus egy azonos nemű pár esküvőjén?

Legtöbbször örömteli dolog, ha egy családtag vagy egy barát meghív minket az esküvőjére, azonban – sok katolikus számára – egy azonos nemű pár esküvőjére való meghívás komoly belső konfliktust vált ki. Hogyan lehet összeegyeztetni a családhoz vagy a barátsághoz való hűséget az Egyház tanításával? Lehet-e anélkül kimutatni a szeretetet és a tiszteletet, hogy a hit csorbát szenvedne?

Ez a dilemma – amely egyre gyakoribb a társadalmunkban – próbára teszi a lelkiismeretet, valamint összetett kérdéseket vet fel a katolikus tanítás gyakorlati alkalmazásáról kényes és személyes szituációk esetén.

A házasság és a homoszexualitás kapcsán a Katolikus Egyház álláspontja világos, mindazonáltal kihívás ezeket a tanításokat személyes helyzetekre alkalmazni. Egyrészt az Egyház megerősíti azt, hogy a házasság egy kizárólagos közösség egy férfi és egy nő között.

Másrészt arra hívja Krisztus követőit, hogy a homoszexuálisokat tisztelettel és együttérzően kell kezelni, így nehéz kérdésekkel szembesülnek azok, akik meghívást kapnak egy azonos nemű házassági szertartásra.

Tehát „emberszeretetből” részt vehet-e egy katolikus egy homoszexuális „esküvőn”?

Hugo Valdemar atya, aki néhány ével ezelőtt káptalani gyóntató kanonok volt – olyan pap, akinek joga van feloldozni a legsúlyosabb bűnöket, a Szentszék számára fenntartott bűnök kivételével -, azt válaszolta, hogy „aki helyes lelkiismerettel rendelkezik, az nemmel válaszol.”

„Minden vérségi és érzelmi kötelék fölött áll az igazság, különösen az az Isten által kinyilatkoztatott igazság, hogy a házasság csakis egy férfi és egy nő között történhet meg” – magyarázta atya az ACI Prensa-nak, a CNA spanyol nyelvű társoldalának.

Mario Arroyo atya, aki a Pápai Szent Kereszt Egyetemen filozófiából doktorált, továbbá ő a szerzője a „La Iglesia y Los Homosexuales: Un Falso Conflicto” („Az Egyház és a homoszexuálisok: Egy hamis viszály”) című könyvnek, azt állítja, hogy egy ilyen helyzet „nem dogmatikai kérdés, hanem a körültekintésről szól, egy olyan erkölcsi kritérium alkalmazásáról, amelyet nem feltétlenül kell követni.”

„Az ilyen eset, azaz részvétel egy szerettünk melegesküvőjén, a gonosszal való együttműködés kategóriájába sorolható. Tehát a gonosszal való fizikai együttműködésről van szó” – mondta.

„Elvben meg kell próbálnunk elkerülni a gonosszal való együttműködést, hiszen kötelességünk a társadalmon belül együttműködni a jóval. Ennek függvényében az első teendő a vonakodás, vagyis megpróbálni elkerülni a részvételt, amíg az nem okoz a családi életben vagy a barátságban helyrehozhatatlan kárt” – tette hozzá.

„Úgy látom, hogy ez a kritérium ebben az esetben úgy alkalmazható, ha úgy tekintünk az azonos nemű esküvőkre, mint a második polgári jellegű házasságokra és azokra a házasságkötésekre, amelyek csupán polgári jellegűek, és nem egyháziak” – mondta.

„Ha a részvétel elkerülhető, a legjobb elmagyarázni nekik – jelen esetben a házasságot megkötni kívánó feleknek -, hogy ez miért ellenkezik személyes lelkiismeretemmel és hitemmel” – fogalmazta meg, de figyelmeztetett, hogy „ha a helyzet a családi életben nagy kárt, törést, illetve annak végleges felbomlását okozza, kivételek jöhetnek szóba.”

Ilyen esetben – tette hozzá – a gonosszal való együttműködésnek „materiálisnak, de sohasem formálisnak kell lennie. Tehát soha ne adj hangot örömnek vagy boldogságnak azért, mert két azonos nemű személy összeházasodik, hanem egyszerűen csak végy részt a ceremónián figyelembe véve azt, hogy nem lehet elkerülni az összes kapcsolat megszakítása által okozott nagy kárt.”

„Ebben az értelemben” – figyelmeztetett – „különbség van az egyszerű nézőként való részvétel vagy az aktív szerepvállalás között”, ezért „jobb elkerülni, hogy pártfogóként vagy tanúként aktív szerepet vállalj.”

Valdemar sokkal szigorúbb ilyen tekintetben. „A kettő egyike sem elfogadható, de sokkal rosszabb tanúként részt venni egy olyan álházasságban, mint amilyen a két azonos nemű személy között köttetett.”

A botrány veszélye

Valdemar szerint – aki több mint 15 évig volt Norberto Rivera bíboros alatt a mexikói érsekség kommunikációs igazgatója – az ilyen ceremónián való részvétellel az a probléma, hogy botrányt okoz.

„Az ilyen cselekményen történő részvétel sosem semleges” – mondta. „Ez egy olyan cselekmény jóváhagyása és igazolása, amely önmagában véve alapvetően erkölcstelen és ellentmond Isten törvényének” – tette hozzá.

Ezzel a kockázattal Arroyo is egyetért, és ez az, ami miatt „az ezeken a szertartásokon való részvételt általánosságban el kell kerülni.”

„Ha valakinek ez lehetetlen, mert ez a családi közösségben vagy a barátságban helyrehozhatatlan törést okozna, részt vehet rajta, ám tudnia kell, hogy ennek az lehet az ára, hogy megbotránkoztat jó néhány embert” – mondta.

Abban az esetben, ha úgy döntesz, nem veszel részt a szertartáson, Arroyo azt tanácsolja, hogy „emberségesen adj magyarázatot az érintetteknek, és valamilyen módon add jelét annak, hogy közel állsz ahhoz az illetőhöz, aki rokonaid egyike és érintett a szertartásban.”

„Adhatsz neki rózsafüzért, Bibliát vagy meghívhatod egy vacsorára őt. Azaz, a személyek közötti közösségben való részvétel ilyen vagy ehhez hasonló formáiról lehet szó, amelyek nem tartalmazzák a két azonos nemű ember szexuális együttélésének legitimálását.”

Ezzel a megközelítéssel Valdemar is egyetért: „A mindennapi vagy alkalmi együttlétünknek sok olyan pillanata van, amikor ki lehet mutatni közvetlenségünket és szeretetünket. Meg kell értetned a szeretett személlyel, hogy még ha nem is tudsz részt venni olyan eseményen, mint egy polgári házasságkötés, ez nem azt jelenti, hogy elutasítod őt emberileg, hanem számíthat a te közelségedre és támogatásodra.”

Mit tegyünk, ha szembesülünk a dilemmával?

Amikor szembesülünk azzal a dilemmával, hogy részt vegyünk-e vagy sem ilyen típusú ceremóniákon, Arroyo azt tanácsolja, hogy „kezdjünk imádkozni, személyes imánkban nyugodtan, higgadtan és érzelmektől mentesen mérlegeljük a dolgot, a részvétel melletti és elleni érveket.”

„Az ellenérvek szerfelett egyértelműek: botrányt okoz, továbbá azt a benyomást kelti, hogy áldásod adod és egyetértesz két azonos nemű ember házasságával” – mondja.

„Másrészt fel kell mérni, hogy ezt a törést a kapcsolatban , ezt a ceremóniától való távolmaradást vajon az érintettek nem fogják-e úgy értelmezni, mint a kapcsolatok totális megszakítását, ami meggátolja ezeket az embereket abban, hogy a közeljövőben vagy később közel kerüljenek Istennel való közösséghez?” – tette hozzá

Valdemar arra bátorítja azokat a katolikusokat, akik ilyen szituációban találják magukat, hogy ne „csupán az érzéseik vagy a társadalmi, valamint családi nyomás vezesse őket, mert a keresztény alapelvek fontosabbak. Hosszú távon ezeknek az elveknek a megőrzése tud leginkább segíteni.”

Írta: David Ramos
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Catholic News Agency