Reményünk alapja Isten megtestesülése – XIV. Leó pápa Úrangyala imája

Karácsony második vasárnapján délben, Leó pápa az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte az esőáztatta Szent Péter téren összegyűlt híveket. A keresztény remény nem emberi számításokra épül, hanem alapja Isten döntése, hogy megtestesülésével a mindig Velünk-lévő-Isten marad – fejtette ki a pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott katekézisében.

Emlékeztetett rá, hogy két nap múlva, Vízkereszt ünnepén bezárja a Szent Péter bazilika Szent Kapuját és ezzel véget ér a remény szent éve. Jézus megtestesülése, eljövetele az emberi törékenységbe, megújítja szívünkben a reményt és egyben két elkötelezettséget bíz ránk, egyrészt Isten, másrészt embertársaink iránt – tanította a Szentatya.

Kedves Testvérek! Urunk születése, Karácsony második vasárnapján mindenekelőtt szeretném megújítani mindnyájatoknak jókívánságaimat – kezdte beszédét XIV. Leó pápa, majd utalt rá, hogy kedden, a Szent Péter bazilika Szent Kapujának bezárásával befejezzük a remény Jubileumát. Karácsony misztériuma, amelyben elmerülünk, éppen arra emlékeztet bennünket, hogy reményünk alapja Isten megtestesülése. A pápa idézett a vasárnapi evangéliumi szakaszból, János Előszavából: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott” (Jn 1,14). A keresztény remény ugyanis nem optimista előrejelzéseken vagy emberi számításokon alapul, hanem Isten döntésén, hogy osztozik utunkban, hogy soha ne legyünk egyedül életünkben.

Ez Isten műve: Jézusban egy lett közülünk, úgy döntött, hogy velünk marad, a mindig Velünk-lévő-Isten akart lenni.

Jézus eljövetele az emberi test gyengeségébe egyrészt felújítja bennünk a reményt, másrészt kettős elkötelezettséget bíz ránk, amelyek közül az egyik Isten, a másik az ember felé irányul.

Az Isten iránti elkötelezettségünket elemezve Leó pápa kifejtette, hogy ha Isten testet öltött, ha emberi törékenységünket választotta lakóhelyéül, akkor mindig arra vagyunk hivatottak, hogy Istent ne egy elvont tanításból, hanem Jézus testéből kiindulva gondoljuk újra. Ezért mindig meg kell vizsgálnunk lelki életünket és hitünk kifejezésének formáit. Ezek valóban legyenek megtestesültek, vagyis legyenek képesek arra az Istenre gondolni, ahhoz imádkozni és azt az Istent hirdetni, aki Jézusban jön elénk. Nem egy távoli Isten, aki egy tökéletes mennyországban felettünk lakozik, hanem egy közeli Isten, aki törékeny földünkön él, jelenvalóvá válik testvéreink arcán, és kinyilatkoztatja magát a mindennapi helyzetekben.

Az emberek iránti elkötelezettségünknek ugyanígy következetesnek kell lennie – folytatta katekézisében a Szentatya. Ha Isten eggyé lett közülünk, minden emberi teremtmény az ő visszatükröződése, aki magában hordozza Isten képmását, őrzi fényének egy szikráját. Ez arra szólít bennünket, hogy felismerjük minden személyben sérthetetlen méltóságát és gyakoroljuk egymás iránt a kölcsönös szeretetet. A megtestesülés tehát egy konkrét elkötelezettséget is kér tőlünk a testvériség és a közösség előmozdítására, hogy a szolidaritás váljon az emberi kapcsolatok kritériumává az igazságosság és a béke, a legkiszolgáltatottabbak gondozása és a gyengék védelme érdekében. Isten megtestesült, ezért nincs hiteles istentisztelet az emberi test iránti gondoskodás nélkül.

Karácsony öröme – mondta beszéde végén XIV. Leó pápa – buzdítson minket arra, hogy folytassuk utunkat, miközben kérjük Szűz Máriától, adja meg nekünk, hogy egyre inkább készen álljunk Isten és embertársaink szolgálatára.

Forrás: Vatican News