Regis Szent Ferenc-János: A szegények, bűnösök és üldözöttek szolgálója – Szentek élete
Regis Szent Ferenc-János – jezsuita áldozópap
* Fontcouverte, Franciaország, 1597. január 31. + La Lauvesc, Franciaország, 1640. december 31.
Regis Szent Ferenc-János 1597-ben született Franciaországban egy kisnemesi családban, amelynek tagjai többször is szembekerültek a hugenottákkal, a francia protestánsokkal. Első oktatását szülei otthonában kapta, valószínűleg egy házitanítótól. Tizenöt éves korában Béziersbe küldték, ahol a jezsuiták oktatták, és ott fejezte be tanulmányait is. Szorgalmas és jámbor tanuló volt.
1613-ban csatlakozott egy karitatív társulathoz, és 18 évesen már világosan megfogalmazódott benne hivatása. 1616 decemberében Toulouse-ban belépett a Jézus Társaság noviciátusába. Segítőkészségével és szelídségével már ekkor is kitűnt. 1630 májusában szentelték pappá.
1631 szeptemberében tanárrá nevezték ki a pamiers-i kollégium felsőbb osztályaiba. 1632-ben Montpellier-be küldték, ahol ettől kezdve kizárólag a nép körében végzett apostolkodásnak és népmisszióknak szentelte magát. Montpellier kálvinista vidékén élt, de nem vett részt közvetlen vitákban. Főként egyszerű prédikációkkal, hitoktatással és a szegények szolgálatával foglalkozott. Kiemelkedő sikerű népmissziót tartott 1632 őszén Sommiéres-ben, egy protestáns faluban.
1633 november 6-án tette le utolsó fogadalmait. 1634 tavaszán Viviers püspöke kérte, hogy küldjék hozzá Ferencet, mivel a vallásháború következtében különösen nehéz terep volt a pasztoráció számára. Néhány paptársa azonban bepanaszolta őt a püspöknél, mondván, hogy zavarja a plébániák életét. A püspök először hitt nekik, és el akarta távolítani Ferencet, de végül az igazság győzött.
Ferenc többször is kinyilvánította vágyát, hogy Kanadába menjen, de soha nem engedték meg neki. 1635-ben hosszabb ideig a Boutiéres vidékén dolgozott. A következő télen missziót tartott Saint-Agréveben. Fáradságos és veszélyes utakat vállalt, lemondott minden kényelemről és anyagi segítségről. Prédikációkkal és gyóntatásokkal túlterhelve, fáradtsága ellenére gyakran töltötte az éjszaka nagy részét imádságban az Oltáriszentség előtt; néha pedig, amikor a templomok zárva voltak, a templomajtók előtt imádkozott. Irgalmas szeretete mindenhol megnyilvánult a szegények és szerencsétlenek iránt. A közvélemény számos csodát tulajdonított neki.
A nyári hónapokban Ferenc gyakran Puyben és környékén dolgozott. Hitoktatásai során olykor több ezer ember gyűlt össze, és a város legnagyobb templomát, a Saint-Pierre-le-Monastier-t kellett igénybe venni. Messziről jöttek hozzá a gyóntatók, és szinte mindig megtelt a gyóntatószéke. Még saját magát sem kímélve, törődött a vidék nagyszámú csipkeverő nőivel, akik pártfogójuknak tekintették őt. Emellett látogatta a kórházakat és börtönöket, és otthont épített a nehéz helyzetbe került lányok számára. Azonban ez utóbbi tevékenysége számos problémát is okozott számára, mivel nemcsak olyan férfiak fenyegetését vonzotta magára, akik a lányokkal kerestek pénzt, hanem elöljárója is megkérdőjelezte tevékenységének értelmét, és akadályokat gördített elé.
December 23-án Ferenc La Louvesc falujába indult, hogy missziót tartson. Este eltévedt, és az éjszakát egy nyomorúságos kunyhóban töltötte. Tüdőgyulladást kapott, de így is megtartotta a missziót. December 26-án este összeesett, és 31-én éjfél körül meghalt.
Halála után sírja hamarosan zarándokhely lett.
