Öt ellenszer szomorúság ellen

Jézus születésekor így szólt az angyal a pásztorokhoz: Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész nép öröme lesz. Ilyen angyali jó hírt kívánnék néha magamnak, de az egész európai egyháznak is. Az egyház helyzete mostanság nem sok örömre ad okot, és az az érzésem, hogy ezt velem együtt sokan így látják, olyanok, akik a hitet komolyan gondolják.

Mit tehetnénk tehát annak érdekében, hogy több örömünk legyen, vagy legalább azért, hogy ne érezzük magunkat úgy, hogy még jobban legyűrtek?

A pápai Missziós társaságoknak végzett munkám során eddig 18 afrikai, ázsiai és dél-amerikai országba jutottam el. És bizony meg kellett állapítanom, hogy az egyetemes egyházon belül nagy a kontraszt, különösen Afrikában optimisták az emberek az egyház jövőjét tekintve, az egyház növekszik, a hit erős, a szentségek iránti szeretet pedig nagy. Az ő legnagyobb kihívásuk az, hogy a növekedést kezelni tudják. A pápai Misszió 2022-ben – hála Istennek – három papi szemináriumot is tudott indítani, hogy 130 jelentkezőt ne kelljen elutasítania. A hívők száma a világon évente kb. 16 millióval növekszik, a legnagyobb mértékben Afrikában.

Ezzel szemben itt Európában olvadozik a Jézus Krisztusba vetett hit, méghozzá gyorsabban, mint bármelyik gleccser. A hívők számának görbéje egyre meredekebben ível lefelé, és manapság Bécsben, a szülővárosomban már csak 31% a katolikusok aránya, az emberek 38%-a nem hívőnek vallja magát. Ugyanakkor a demográfiai trendek alapján a többség néhány évtizeden belül muzulmán vallású lesz. Nem csoda tehát, ha a felelősök közül sokan nyomasztónak találják, hogy a legfontosabb feladatuk az, hogy a hívők számának csökkenése közepette is mentsék, ami menthető.

Pedig az egyház nem fog eltűnni a süllyesztőben. Ugyanakkor, ha reálisan nézzük, az új kezdeményezések ellenére még messze nem értük el a mélypontot. Elszomorító, hogy az egyházban túlságosan is kevés olyan embert található, aki „emberhalászatra” is kapható lenne. Vajon él-e bennünk a vágy a növekedésre? Szeretnénk-e, ha hálóink tele lennének? Ferenc pápa az “Evangelii Gaudium” kezdetű levelében arra szólított fel, hogy mindent tegyünk meg a hit terjesztése érdekében. Vajon mi mindent megteszünk?

Ha erről már én így gondolkodom, aki Afrikában megtapasztalhattam, hogy hogyan képes növekedni a fiatal és bátor egyház, mennyire lehangoló lehet ez a gondolat azoknak, akik itt élnek, és csak az egyház zsugorodását látják? Mit gondolhatnak a papok és a plébániákon lelkipásztori munkát végzők? A pandémia óta még kevesebben járnak templomba, és akik járnak, azok átlagéletkora is egyre magasabb. Mit gondolhatnak a szülők és nagyszülők, akik annak idején mindent megtettek azért, hogy a gyerekeik számára vonzóvá tegyék a hitet? Bizony nem kevesen vannak közöttük olyanok, akik számára szenvedést jelent, hogy minden igyekezetük hiábavaló volt. És mi gondolhatnak azok az elkötelezett emberek, akik ötleteikkel próbálják a hit terjesztését elősegíteni, de akik kénytelenek elfogadni az egyház újításokért felelős testületeinek döntéseit, és akiket az egyházi struktúrák ilyen módon nemhogy nem támogatnak, de sokkal inkább visszafognak, és lassanként felőrölnek? Mint vélekedhetnek azok, akik komolyan veszik a hitet és ragaszkodnak az egyház tanításaihoz? Vajon nem úgy, hogy magával az egyházzal kerültek konfrontációba, ami a kirekesztésüket eredményezi, csak mert az egyház tanítását komolyan veszik?

Hogyan lehetne tehát mégis örömben részünk? Az egyházzal szemben szkepticizmust érzők részére, akik ezt a cikket olvassák, elmondhatom: Betlehem óta mindannyian gaudium magnumra, azaz nagy örömre vagyunk hivatottak. Ugyanakkor Jézus megmondta: csak akkor lehetünk az ő apostolai, ha készek vagyunk őt, mint a kereszt hordozóját követni. Az igazi termékenység abból fakad, ha hajlandóak vagyunk ebbe belehalni. Nem szabad feladni! Sok szent titka az volt, hogy “az Egyház miatt az Egyházért” szenvedtek. Ez pedig gyümölcsöző. Vagy ahogy a néhai társadalomtudós, Johann Millendorfer fogalmazott: “az egyház a szentek számára az az infrastruktúra, amely nem tudta őket megakadályozni”.

De térjünk vissza az örömhöz. Kötelességünk a kereszt hordozása, amit pedig néha maga az egyház tesz a vállunkra. De emellett jogunk van arra is, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy az egyház okozta frusztrációból és depresszióból kitörjünk. Ehhez szeretnék olyan ötleteket adni, amiket eredetileg Aquinói Szent Tamás († 1274) vetett papírra. Szent Tamás ezeket az antidepresszánsokat szomorúság elleni gyógyszerekként (remedia contra tristitiam) említi a Summa Theologiae c. művében, és a szomorúság bármely formája ellen ajánlja. Én különösen a depresszió ellen szeretném ajánlani őket, amelyet az Egyház mai állapota okozhat a lelkünkben.

1. Az elsőt Szent Tamás delectatiónak nevezi, ami nem más, mint az élvezet. Tehát nem csak simán örömnek, hanem egyenesen élvezetnek. Az én tippem: ha már nem leled az örömed a hitben, a keresztényi létben, az egyházadban vagy a plébániádban, akkor keress magadnak valamit, ami számodra különös élvezetet jelent. Mi az, ami számodra különösen építő lehet? Egy zarándoklat, egy elvonulás, valami építő jellegű keresztény film vagy a hittel kapcsolatos esemény, netán egy keresztény témájú előadás? Amikor frusztrált vagyok, nekem általában elég, ha egy negyedórát eltöltök az oltáriszentség előtt, de időnként elmegyek zarándoklatra is, az idén például Medjugorjéba.

2. Aquinói Szent Tamás a második ellenszert könnyeknek nevezi. És valóban, ha valaki valami miatt sírni tud, az megnyugtatja, megszabadítja a belső feszültségtől és görcsöktől. Ha az egyházzal kapcsolatos csalódottságunk olyan fokú, akkor azt kiadhatjuk magunkból és átadhatjuk Istennek a tabernákulum előtt mondott személyes imában. Nem csak el szabad, hanem el is kell mondanunk az Egyház Urának, hogy mi az, ami szenvedést okoz nekünk és megfoszt minket minden örömtől.

3. A harmadik áfium, orvosság Szent Tamás szerint az amicitia, azaz a barátság. Barátság csak olyam emberek között lehet, akiknek a beállítottsága és a céljai nagyjából egybeesnek. És mennyire felemelő, ha az ember olyanokkal van együtt, akikkel egy hullámhosszon van. Ahol az ember anélkül beszélgethet, hogy minden szót előrelátóan mérlegelnie kellene, ahol az embert meghallgatják és megértik! Ha nem jársz közösségbe, keress magadnak egyet, vagy éppen te magad hozz létre egy imacsoportot!

4. A negyedikként Szent Tamás azt javasolja, hogy tegyünk erőfeszítést a valóság megismerésére úgy, ahogy az van, azaz törekedjünk realizmusra. Ez az egyházra vonatkoztatva azt jelenti, hogy ne általánosítsunk, hogy például „minden rossz!” „Semmi nem működik, semmi értelme az egésznek!” Ez csak a látszat, hiszen valami jó, valami építő, valami örömteli mindig mindenben akad, még az egyház jelenlegi állapotában is! Jól nézd meg, fedezd fel a valót, és sok mindent találsz, ami örömet okoz.

5. Az ötödik ellenszer meglepően gyakorlatias: Szent Tamás 750 évvel ezelőtt is a forró fürdőt és a jó, pihentető alvást ajánlja, tehát valami olyat, ami a testednek tesz jót. A forró fürdő hatásos antidepresszáns, ami nem csak a stresszt, hanem a belső feszültséget is oldani, a szomorúságot pedig megszüntetni képes. Nem egy pap is tudja ezt, és a szabadnapján pihenés gyanánt beül egy termálfürdőben a pezsgőmedencébe. Az pedig, hogy az ember rendesen aludja ki magát, szintén egy gyakorlatias tanács, hiszen az ember erre csak akkor képes, ha az őt terhelő problémáktól megszabadult. Ha a testeddel jól bánsz, az segít a lélek szomorúságán is, ami csak frusztrál, bénít, vagy éppen apatikussá vagy agresszívvá tesz. Ez pedig egyik sem jó, ezektől nem lesz semmi sem jobb.

Nem szabad tehát hagynunk, hogy a gondok legyűrjenek, hiszen Krisztus a hitünk szerint már legyőzte a bűnt és a halált. És ha tényleg hiszel, akkor mindig a mennybe nézz: ott vár rád a nagy és soha véget nem érő örömünnep, a Bárány menyegzője!

Ha tehát a földi zarándokút nyomasztó a számodra, akkor Aquinói Szent Tamással együtt csak azt tudom én is tanácsolni, hogy 1. keress az egyházban valami lélekfrissítőt, és élvezd azt, 2. öntsd ki a szívedet az Úrnak, 3. keress barátokat, akikkel azonos hullámhosszon vagy, 4. vedd észre mindazt a jót, ami a mai egyházban is megvan, és végül 5. Avilai Szent Teréz szavaival: „gyakrabban tégy jót a testeddel, hogy a lelked szívesen lakjon benne!”

Fordította: Frick József
Forrás: vision2000.at