Örömünk alapja a mennyei Atya szeretete – XIV. Leó pápa Úrangyala imája

Kövessük Keresztelő János példáját, aki Jézusban felismerte a Messiást, hirdette istenségét, majd teljesítve feladatát, örömmel és alázattal állt félre – buzdított rá Leó pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében, elemezve az évközi második vasárnap evangéliumi szakaszát.

A Szentatya az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Tanításában hangsúlyozta, hogy Keresztelő Szent János tanúságtétele ma is nagyon fontos számunkra, amikor gyakran a siker, a hírnév, a látszat minden áron való keresése túlzott jelentőséget kap, megosztottságot, szenvedést okozva. Nincs szükségünk ezekre a „boldogság pótlókra”, mert örömünk nem illúziókon, hanem Isten irántuk való szeretetén alapul.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Jn 1,29-34) Keresztelő Szent Jánosról szól, aki felismeri Jézusban Isten Bárányát, a Messiást: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” – mondja és hozzáteszi: „azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben” – kezdte beszédét Leó pápa, idézve János evangéliumának szavait. Keresztelő Szent János felismeri Jézusban az Üdvözítőt, hirdeti istenségét és küldetését Izrael népének, majd félre áll, miután elvégezte a feladatát, mint ahogy ezek a szavai tanúskodnak róla: „Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én”.

Keresztelő Jánost nagyon szereti a tömeg, olyannyira, hogy a jeruzsálemi hatóságok félnek tőle (vö. Jn 1,19). Könnyű lett volna számára, hogy kihasználja ezt a hírnevet, azonban ő egyáltalán nem enged a siker és a népszerűség kísértésének. Jézus előtt felismeri kicsinységét és teret ad az Ő nagyságának. Tudja, hogy küldetése az Úr útjának előkészítése (Mk 1,3; vö. Iz 40,3) és amikor az Úr eljön, örömmel és alázattal ismeri fel jelenlétét és visszavonul a színről.

A pápa megállapította, hogy ma nagyon fontos számunkra Keresztelő János tanúságtétele. Ugyanis a jóváhagyásnak, az egyetértésnek és a láthatóságnak gyakran túlzott jelentőséget tulajdonítanak, olyannyira, hogy befolyásolják az emberek gondolatait, viselkedését és lelkiállapotát, szenvedést és megosztottságot okoznak, tiszavirág-életű, kiábrándító, korlátozó életstílusokat és kapcsolatokat teremtenek. Valójában nincs szükségünk ezekre a „boldogság pótlókra” – hangsúlyozta a Szentatya, ugyanis a mi örömünk és nagyságunk nem a siker és a hírnév tovatűnő illúzióira alapulnak, hanem annak a tudatára, hogy mennyei Atyánk szeret és kíván bennünket.

Az a szeretet, amiről Jézus beszél nekünk egy olyan Isten szeretete, aki még ma is közénk jön, nem azért, hogy különleges hatásokkal bámulatba ejtsen bennünket, hanem hogy osztozzon fáradozásunkban, magára vegye a terheinket, és feltárja nekünk, hogy kik is vagyunk valójában, és mennyit érünk az ő szemében.

Ne engedjük, hogy figyelmünk elterelődjön, amikor elhalad mellettünk. Ne pazaroljunk időt és energiát arra, hogy azt kövessük, ami csak látszat – buzdított rá Leó pápa. Tanuljuk meg Keresztelő Szent Jánostól, hogy ébren tartsuk a lelkünket, szeressük az egyszerű dolgokat és az őszinte szavakat, éljünk mértékletességgel, elmélyült szívvel és elmével, elégedjünk meg azzal, ami szükséges, és lehetőség szerint minden nap találjunk egy különleges pillanatot, amikor csendben megállunk imádkozni, elmélkedni, meghallgatni, röviden szólva „vonuljunk sivatagba”, hogy találkozzunk az Úrral és vele legyünk – mondta XIV. Leó pápa, majd az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszéde végén azért fohászkodott, hogy segítsen ebben bennünket Szűz Mária, aki az egyszerűség, a bölcsesség és az alázat példaképe.

Forrás: Vatican News