Ő apáca, a fia pedig püspök: Sebastiana nővér hihetetlen története

A kilencgyermekes özvegy édesanya, Sebastiana nővér megvalósította gyermekkori álmát és 55 évesen belépett a szerzetesrendbe, fiának, a brazíliai Dourados püspökének támogatásával. Együtt egy olyan mély hitet testesítenek meg, amely mindkettejük számára hivatássá vált.

Brazília szívében, a Mato Grosso do Sul-i államban az anyai szeretet, a hit és a hivatás különleges története egyesíti Dourados püspökét, Mgr Henrique Aparecido de Limat édesanyjával, Sebastiana Onofre Lima szerzetesnővérrel. A kilencgyermekes özvegy édesanya ma már a Legszentebb Megváltó Kongregációjának (redemptorista nővérek) szerzetese. Gyermekkori álmát püspök fia támogatásának köszönhetően valósította meg.

Sebastiana nagyon fiatalon ment férjhez. Édesapja által elrendezett házasság volt, hogy segítse családja nehéz anyagi helyzetét. „Férjhezmenetelem óta – magyarázta Sebastiana nővér az ACI Prensa hírügynökségnek – mindig arra kértem az Istent, hogy cselekedjen az életemben és a gyermekeim életében. Megszánt engem, mert amikor ígéretet teszünk neki, soha nem felejti el, és megjutalmazott az én és a fiam hivatásának kegyelmével.” Hívását csak 36 év házasság után, 55 éves korában férje halála után tudta megvalósítani.

„Gyermekkorom óta folyton azt hallottam: ’nem akartam férjhez menni, szerzetes akartam lenni’” – emlékszik vissza fia, Henrique püspök. Édesapja, aki feleségének köszönhetően katolikus lett, halála előtt azt mondta neki: „Segíts édesanyádnak, hogy kolostorba menjen, ez az álma”.

Ma már 80 évesen, az imádságnak és a nehézségekkel küzdő nők támogatásának szenteli életét a kongregáció keretein belül, amely özvegyeket fogad, akik szerzetesi életet szeretnének élni. „Annyira boldog vagyok szerzetesként! Szeretem a munkát, az imádságot, a gyógyítást, mert mindig az volt a vágyam, hogy helyreállítsam az életeket, hogy kihozzam ezeket a személyeket a sivatagból és egy méltó élet felé vezessem őket”— mondja Sebastiana nővér. Fia nem habozik édesanyját „hivatás-előmozdítónak” nevezni, mert ő inspirálta papi hivatásában már jóval azelőtt, hogy ő támogatta volna őt a szerzetesi élet útján.

Amikor az édesanya által átadott hit hivatássá válik

„Otthon minden este imádkoztuk a rózsafüzért. Aztán mindenki aludni ment, és édesanyám tovább imádkozott” — emlékszik vissza Henrique püspök. Ő maga hatévesen érezte meg Isten hívását. És amint 14 éves lett, eldöntötte, hogy szemináriumba megy, ahol befejezhette általános iskolai tanulmányait. Családja szegény volt, 22 éves korában el kellett hagynia a szemináriumot, hogy segítsen szüleinek, és egy kis pénzt is félretegyen, hogy folytatni tudja tanulmányait. A mezőgazdaságban és teherautósofőrként dolgozott, hogy anyagiakkal támogassa hivatását. 1991-ben, 26 évesen, tovább tudta folytatni tanulmányait, és 35 évesen, 1999-ben pappá szentelték. Ferenc pápa Dourados püspökének nevezte ki. 2016. január 30-án szentelték püspökké, édesanyja nagy örömére. „A család a hivatások bölcsője”, itt “születnek az emberek, azok a személyek, akik Isten útján munkálkodnak” — véli Sebastiana nővér, aki gyakran meglátogatja fiát. Henrique püspök elmondta édesanyjáról, hogy érzi támogatását és az imáit szolgálata során: „Biztos vagyok benne, hogy sokat imádkozik az egyházmegyéért, értem és a munkáért. Ez kétségtelenül nagy segítség.”

Ma az édesanya és a fia párhuzamos, de szorosan összekapcsolódó utakon éli meg az Istennek adott „igent”. Az édesanya a legkiszolgáltatottabbak szolgálatában áll; fia pedig egyházmegyéjét vezeti. Egy ritka és megható történet, ahol az édesanya által továbbadott hit közös hivatássá vált.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia