Nepomuki Szent János – A gyónási titok vértanúja – Szentek élete
Közép-Európa számos hídján látható az a többnyire barokk stílusú szobor, amely egy szentet ábrázol: egyik karjával a keresztet öleli, másik kezében gyakran a vértanúság pálmaágát tartja. A lábánál egy kis angyal áll, aki ujját ajkára téve a csend tiszteletére int. Ő Nepomuki Szent János – a hidak szentje és a gyónási titok vértanúja.
Közép-Európa egyik legismertebb szentje 1350 körül született a dél-csehországi Pomukban, a mai Nepomuk városkában. Bár szegény családból származott, jogi tanulmányai után gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán. Prága szerette és ismerte őt mint kiváló gyóntatót és jelentős szónokot – nem utolsósorban azért, mert maga a királyné is őt választotta gyóntatójául.
IV. Vencel király uralkodása kezdetén igazságos és jó szándékú volt, de egy összeesküvési kísérlet után – amelynek során meg akarták mérgezni – bizalmatlan és kegyetlen uralkodóvá vált. Rosszakarók gyanút ébresztettek benne felesége hűségével kapcsolatban. A király Jánostól akarta megtudni, hogy mit gyónt a királyné – vagyis: megcsalta-e őt?
János, hű maradva a gyónási titok szentségéhez, nem volt hajlandó elárulni semmit. Ezért megkínozták, majd a Moldva folyóba dobták. A legenda szerint azon az éjszakán csodálatos fény ragyogott a víz felszínén, megmutatva a népnek és a királynénak, hol keressék a szent holttestét. Jánost a prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.
Szentté avatása után a Vatikáni Levéltárban megtalálták Johann von Jenstein prágai érsek panasziratát IV. Vencel ellen, melyet 1381 és 1396 között írt. Ebben részletesen felsorolja a király túlkapásait, köztük azt, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába dobatta általános helynökét, Nepomuki Jánost.
A beszámoló így zárul: „Helynököm oldalát oly súlyosan összeégették, hogy még erőszakos halál nélkül is belehalt volna. Ezután a tiszteletreméltó János doktort nyilvánosan, a város útjain és utcáin át vonszolták a Moldvához. Kezeit hátrakötötték, fejét karikában a lábához erősítették, száját facsappal feszítették szét, majd a prágai hídról letaszították – vízbe fúlt.”
