A Facebookon és más oldalakon kering egy poszt, amely így kezdődik: „Nem támogatom a magzatgyilkosságot”. Azután a poszt különböző élethelyzeteket mutat be, amelyekben a szerző nézetei szerint jogos az abortusz. A poszttal számos probléma van. Ezért arra gondoltunk, áldásos lenne az abortusz kérdésére adható lehetséges katolikus válaszokat végigvenni ezekben az esetekben.
Az eredeti poszt mondatait más színnel kiemeltük, majd ezt követi véleményünk normál betűkkel.
„Nem támogatom a magzatgyilkosságot.”
Nagyszerű! Én sem támogatom. Örülök, hogy ebben egyetértünk.
Én Anna mellett állok, aki a 20. heti ultrahang vizsgálaton tudta meg, hogy a gyermek, akit olyan izgatottan vár, létfontosságú szervek nélkül fejlődött.
Mindez tragikus Anna számára. A feleségemmel mi is elveszítettünk egy kisbabát, akit nem tudott kihordani. Borzasztó volt. Annyi minden történhet rosszul a terhesség során, anyának, babának egyaránt. Ha az a helyzet, hogy a magzat létfontosságú szervek nélkül fejlődik, akkor nagy valószínűséggel születése előtt elhal, és a terhesség spontán vetéléssel végződik. Az elkövetkező napok, hetek nagyon nehezek lesznek, de csak két lehetőség van, az abortusz vagy a halott magzat megszülése.
Hogyan jöjjön világra Becky gyermeke, és hogyan helyezzék örök nyugalomra? Az orvos ölje meg a magzatot, és szétszaggatott tagjait gépekkel távolítsa el az anyaméhből? Vagy indítsák be a szülést, amikor a magzat elhal, lehetőséget adva a szülőknek, hogy kezükben tarthassák a kisbabájukat, eltemethessék és meggyászolhassák? Én nem látok itt választási lehetőséget. Mi a terhesség 19. hetében veszítettük el a kisbabánkat, de azokat a pillanatokat, amikor a kezemben tarthattam a halott gyermekemet, semmiért nem adnám.
Csak mellékesen szólva, a tesztek nagyon gyakran tévednek, és a gyermekünk élete érdemes arra, hogy egy második orvosi véleményt is kikérjünk.
Én Emese mellett állok, akit munkából hazafelé szexuálisan bántalmaztak. Borzalmas volt, amikor egy hónappal később terhességi tesztet csinált, és megtudta, hogy a támadója teherbe ejtette.
Emesét minden lehetséges módon támogatni kell. Amit vele tettek, megbocsáthatatlan, és remélem, hogy az erőszaktevőt elfogják, és megkapja méltó büntetését. Emesének azonban van választási lehetősége: tovább viszi-e az apa gonoszságát azzal, hogy megöli a gyermekét? Vagy fölébe kerekedik megerőszakolójának úgy, hogy életet hoz a világra? Ha nem akarja felnevelni a gyermeket, tucatnyi szülő van akár a környékén is, aki kész örökbe fogadni a kisbabát. A nemi erőszakot gyilkossággal tetézni nem vall együttérzésre, és ez nem megoldás.
Az abortusz traumatikus élmény, és a legtöbb nő, aki az abortuszt választja, a statisztika szerint később megbánja. Továbbá a műtéti abortusz is járhat komplikációkkal, ahogy az abortusz tabletta is. A választás egyszerű lesz, ha a nők megkapják azt a gondoskodást és együttérzést, amit megérdemelnek. A terhességi krízisközpontokat támogatni kell, és ha a lakóhelyeden nincs ilyen, el kell indítani egyet. Engem azonban nem győzhetnek meg arról, hogy az a helyes, ha az erőszak áldozata a halál kultúrájának áldozata is lesz. Az élet mindig jobb, mint a halál. Az élet világra hozatala gyógyító hatású lehet. Minden a körülöttünk élő embereken és a támogatási rendszeren múlik.
Én Kinga mellett állok, akinek levált a méhlepénye, és súlyosan vérzett. A szüleinek, a házastársának és a gyerekeinek azt a lehetetlen döntést kellett meghoznia, hogy őt mentsék-e meg, vagy a meg nem született gyermekét.
Először is, kinek van felhatalmazása Kinga felől dönteni? Miért döntenének a szülők, ha a házastársa is ott van? És egyáltalán, miért döntenének a gyermekei?? Értem, hogy ezt a posztot erős érzelmek váltották ki, de ez akkor is nevetséges.
Ami a méhlepény leválását illeti, a vezető kiváltó ok a magas vérnyomás, tehát az odafigyelő terhesgondozás kötelező. A terhességi krízisközpontok ezt ingyenesen biztosítják a várandós anyáknak, és gyakran elvégezhetik a szűrést a terhességi toxémia megelőzésére. Kinga azonban ezen az állapoton már túl van, és komoly veszélyben van. A méhlepény már levált a méhfalról, és ezen nem lehet változtatni. Ha a magzat még nincs közel a teljes kihordási idő végéhez, akkor kórházi megfigyelésre lehet szükség. Ha a magzat állapota stabil marad, otthoni ágynyugalomról is lehet szó. Gyógyszeres kezelés is adható, elősegítve a magzat tüdejének fejlődését, illetve hogy megvédjék az agyát, ha esetleg korai szülésre kerülne sor. Ha a terhesség már a vége felé jár, általában a 34. hét után adott a monitorozott szülés vagy a császármetszés lehetősége.
De bármelyik eset áll fenn, miért lenne szükséges az abortusz? Miért adná fel az orvos két páciense közül az egyiket? Ha erre az a válasz, hogy a méhlepény leválása miatt választani kell anya és gyermek között, akkor forduljunk másik orvoshoz.
Én a kicsi Ágota mellett állok, akinek az ártatlanságát olyan valaki rabolta el, akiben bíznia kellett volna, és a 11 éves teste még nem kellőképpen fejlett ahhoz, hogy ennek az árulásnak a következményeit elviselje.
Bárki erőszakolta meg Ágotát, kézre kell keríteni, megbüntetni, és örökre elzárni. A poszt azt sejteti, hogy vérfertőzés történt. A legtöbb esetben a vérfertőzés áldozatainak sosem szolgáltatnak igazságot, épp az abortusz bűne miatt.
Ha félretesszük a helyzet érzelmi oldalát, láthatjuk, mennyire nem logikus a fenti állítás. A 11 éves lány teste elég érett a terhességre, ha teherbe esett. Ez alapvető biológia. Természetesen nehéz lesz, ahogy minden terhesség az, de az abortuszklinikák sajnálatos módon ezekben az esetekben bűnrészességet vállalnak. A bántalmazó elviszi az áldozatot a klinikára; nincsenek kérdések, a magzatot megölik. Más szóval a bizonyíték eltűnt, a bántalmazás folytatódik. Arról nem beszélve, hogy a szegény gyermeknek a bántalmazás miatti traumán felül még a kisbaba megölése miatti traumával is együtt kell élnie.
Én Krisztina mellett állok, aki két helyen dolgozik, hogy valahogy kijöjjön a pénzéből, és választania kell, hogy újabb gyermeket szül a szegénységre, vagy a már meglévő gyermekeinek ad enni, mert a férje elhagyta.
Ez hamis dilemma. A mi országunkban bőségesen vannak olyan szövetségi és állami programok, amelyek segítségét Krisztina igénybe veheti. Nem beszélve a különböző szolgálatokról, amelyeket a barátok, a család, a szomszédok, az egyházak és a nonprofit szervezetek biztosítanak. És van ingyenes jogi segítség is, amely biztosítja, hogy a semmirekellő férje gyermektartást fizessen.
Nem a magzatnak – gyermekei kisöccsének vagy kishúgának – a megölése a megoldás. Egyszerűen nem lehet az. Ha ide jutott a társadalmunk, akkor vállalhatatlan az ilyen társadalommal. Ennél többre vagyunk képesek. Krisztinát és a hasonló embereket támogatnunk kell. Krisztina megérdemli ezt. A gyermekei megérdemlik ezt. Az új kisbabája megérdemli ezt.
Én Brigitta mellett állok, aki rájött, hogy sem anyagilag, sem érzelmileg, sem fizikailag nem képes felnevelni egy gyermeket.
Brigittának mindarra a támogatásra szüksége van, amit Anna, Emese, Kinga, Ágota és Krisztina megkapott. Tudnia kell, hogy szeretik és támogatják. És ha a gyermek születése után úgy dönt, hogy nem akar aktív anyaként részt venni annak életében, számtalan pár kész örökbe fogadni a kicsit.
Meg kell tanítanunk társadalmunkban mindenkit arra, hogy személyes felelősséget vállaljon. Ha Brigitta sem anyagilag, sem érzelmileg, sem fizikailag nem áll készen a terhességre, (feltételezve, hogy a szexuális együttlétre közös megegyezéssel került sor), akkor tartózkodnia kellene a szexuális együttléttől. Hiszen a természetben végül is csak egyféle módon lesznek a kisbabák. Lehet, hogy nem ez a divatos vélemény, de az abortusz, a válás, és a fogamzásgátlás rendszerint összefüggésbe hozható.
Én Panna mellett állok, akinek mesterséges megtermékenyítése volt, és a 6 beültetett életképes petesejtjét szelektálni kell azért, hogy ő és a megfelelő számú magzat biztonságban legyen.
A megtermékenyített petesejtek száma (embereknél) a mesterséges megtermékenyítés során 11. Általában a 11-ből egy életképes, és fejlődik ki a méhben. A másik 10 emberi lényt (mert biológiailag az élet a fogamzással kezdődik) határozatlan időre lefagyasztják, azok elhalnak, vagy elpusztítják őket. Tehát nincs „biztonságos” mennyiségű magzat. Az élet minden biológiai feltétele megvalósul a fogantatáskor, ezért a „biztonságos” mennyiségű magzatok, amiket itt említenek, emberi lények, akármilyen aprók is.
A mesterséges megtermékenyítés borzalmas, soha nem nevezhető életpártinak, ha azt akarjuk, hogy a szavaknak továbbra is legyen értelmük.
Én Julia mellett állok, aki végre erőt gyűjtött ahhoz, hogy elhagyja fizikailag bántalmazó férjét, de rájött, hogy a szörnyeteg gyermekét várja.
A Juliához hasonló embereknek joguk van ahhoz, hogy elmenekülhessenek a bántalmazás elől. Ez az életpárti hozzáállás. Nem szabad, hogy egyetlen nő is bántalmazást szenvedjen, vagy kevesebbnek érezze magát. Örülök, hogy elmenekült.
Ami a terhességét illeti, ő a saját gyermekét hordja! Az apa mindig a gyermek apja marad, ez igaz. De a gyermek egyszeri és megismételhetetlen személyiség. Vajon a gyermekek tehetnek a szüleik bűnéről? A gyermekeket büntetjük és öljük meg apáik hibái miatt? Remélem, nem.
Én Evelin mellett állok, aki hosszú évek próbálkozása után az ultrahang vizsgálaton a szívhang helyett semmit sem hallott.
Evelin támogatást és szeretetet érdemel a körülötte lévőktől. A termékenységgel kapcsolatos nehézségek megviselik az embert. És amikor a terhesség reménye a vizsgálat során összeomlik, az borzasztó.
Én Linda mellett állok, aki másodikos középiskolás korában veszítette el a szüzességét, és egy elszakadt óvszer miatt választania kell, hogy tinédzser anya lesz-e, vagy egyszerűen csak tinédzser.
Lindának, és mindenki másnak a társadalmunkban minden segítséget fel kell ajánlani, hogy az életet válassza. Ismét az a kérdés, hogy Linda bűnrészes legyen-e gyermeke megölésében, vagy a legnagyobb ajándékot, az életet adja-e a gyermekének. A tettek következményeit nem tehetjük semmissé, ez az életben mindenre igaz. És különösen akkor, ha a szexuális aktus következménye egy új emberi élet, akkor vitatható, hogy létezik-e választás. Vagy van jogunk az élethez az élet minden szakaszában, vagy nincs.
Én Enikő mellett állok, aki most tudta meg, hogy 13 hetes terhes, de a magzat a petevezetékben fejlődik, és most vagy megszakítja a terhességét, vagy azt kockáztatja, hogy belső vérzéstől meghal.
A petevezetékben fejlődő terhesség miatt a petevezeték általában az 5. és 11. hét között reped meg. Ez a felfedezés tehát azonnali beavatkozást igényel! Ha a petevezeték széthasad, a belső vérzés valóban komoly veszéllyel jár az anya számára. A terhesség nem folytatódhat, mert a petevezetékben egyszerűen nem tud a magzat kifejlődni.
A kezelés folyamán valószínűleg részleges petevezeték elkötésre lesz szükség. Ez a termékenység esélyét 50%-kal csökkenti és a magzat halálával jár. Ez azonban nem abortusz! A műtét elsődleges célja, hogy eltávolítsa a petevezetéket, és megelőzze annak szétszakadását és a belső vérzést. A másodlagos, előre látható, de nem szándékolt hatás a magzat elvesztése. Ez tragikus, de nem abortusz. Abortusz a magzat direkt és szándékos megölése az anyaméhben.
Vitatkozhatnak velem, és nevezhetnek választáspártinak, az igazság azonban az, hogy életpárti vagyok. Az ő életük pártján állok. A nők életének pártján.
Nem fogom azt mondani, hogy aki ezt a posztot írta, az választáspárti. Ez nem segít és nem is számít. Első állításuk az volt, hogy ők ellenzik a magzatok meggyilkolását. Feltételezem tehát, hogy ezt így is gondolták, következetesen és teljes mértékben.
Tudunk, és kell is választanunk a fenti helyzetekben. Kell tudnunk különbséget tenni, mert a szó szoros értelmében az élet van mérlegen. Én támogatom a terhességi krízisközpontokat a lakóhelyemen, és támasza vagyok azoknak, akik körülöttem nehéz helyzetbe kerülnek. A nők pártján állok. De a kisbabák pártján is.
Abban egyetértünk, hogy két dologban nincs választás, hogy egyetértsünk-e vagy sem: 1) támogatni kell ezeket a nőket és 2) a meg nem születettek életét védeni kell, mivel nekik ugyanúgy van méltóságuk és értékük.
Mindenesetre bizonyos „választásokat” el kell utasítanunk. A társadalomban mindig is ezt tesszük. Elutasítjuk, ha valaki úgy dönt, hogy fegyvert ránt, és valaki mást megöl. Elutasítjuk az egyén választását, ha más birtokát háborítja. Elutasítjuk, ha valaki lop a másiktól. Sokféle választást elutasítunk. Én elutasítom azt, ha egy anya megöli ártatlan gyermekét, aki egyedi, megismételhetetlen és felbecsülhetetlen értékkel bíró emberi lény. Tiszteljük az életet. Ne válasszunk az anya és a gyermek között! Válasszuk mindkettőt!
Ennek a cikknek a rövidített fordítását Eiben Ingeborg önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
Forrás: Catholic-link
