Nem létezhet olyan, hogy „igazságos háború”?

Miután Ferenc pápa beszélt a moszkvai pátriárkával, megerősítette, hogy a háborút elítéli és megkérdőjelezte, hogy manapság lehetséges-e egy háborút „igazságosnak” nevezni.

Miután Ferenc pápa találkozott az orosz ortodox egyház vezetőjével, Kirill moszkvai pátriárkával, a szentatya a következő szavakat intézte a pátriárkához: „Voltak olyan időszakok, még a mi egyházainkban is, amikor az emberek szent háborúról vagy igazságos háborúról beszéltek. Ma nem beszélhetünk így. Megerősödött a béke jelentőségének keresztényi tudatossága.”

A hagyományos katolikus teológia többféle megközelítést is javasol az önvédelem elve alapján, amelyek szerint egy ország jogosan (igazságosan) vehet részt egy háborúban. Ezeket az alapelveket az „igazságos háború teóriájának” nevezték a Nyugat olyan nagy teológusai, mint Aquinói Szent Tamás és Hippói Szent Ágoston. Évszázadokon keresztül erre alapozták az Egyház válaszát a háborúra.

A Katolikus Egyház Katekizmusa az igazságos háború hagyományos elméletének következő alapelveit említi:

“A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:

• a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;
• a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;
• a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;
• a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében.” (2309.par.)

Az Egyház szemében egy háború morálisan etikusnak számít, ha megfelelnek az igazságos háború elmélete szerinti négy kritériumnak, annak ellenére, hogy sokakat megölnek a háborúk során. Legyenek azok civil vagy katonai áldozatok. Figyelembe véve ezen alapelveket az Egyház eldönti az adott pillanat sajátosságai alapján, hogy egy háború indokolható-e vagy sem.

Ferenc pápa szerint manapság nehéz, talán lehetetlen, az igazságos háború elméletének kritériumainak eleget tenni. Szerinte a háború veszélyei felülmúlják annak előnyeit. A Fratelli Tutti kezdetű enciklikában így fogalmaz: „ Soha többé nem tekinthetünk egy háborúra megoldásként, mivel annak veszélyei mindig nagyobbak lesznek, mint feltételezett előnyei. Ilyen szempontból, manapság meglehetősen nehéz évszázadokkal ezelőtt kidolgozott racionális kritériumokra hivatkozva beszélni az „igazságos háború” lehetőségéről.”

Ezek a hagyományos kritériumok, amelyek egy egyén és egy nemzet önvédelemhez való jogának fogalmában gyökereznek, szerintem örökérvényűek és segítenek nekünk eldönteni, hogy egy katonai beavatkozás – főleg, ha ártatlanok védelméről van szó – törvényesnek vagy törvénytelennek tekinthető. Ennélfogva nem gondolom, hogy teológiánk érdekét szolgálja, ha figyelmen kívül hagyjuk az említett kategóriákat.

Ugyanakkor, ellátogatva a lengyel-ukrán határ összes határátkelőjéhez és látva a háború okozta krízist, teljesen megértem Ferenc pápa érzéseit.

A szükségtelen háború a pokol munkálkodásának eredménye

Közel ezer civil vesztette életét. Tíz millió hontalan ember, beleértve azok millióit, akik elmenekültek Ukrajnából, tanúsítja a városok és lakóházak rombolásának értelmetlenségét. A családok szétválása – mely az ördög munkájának fő sajátossága – az egykor stabilitásban és békességben élő gyermekek jövőjét bizonytalanságban hagyta.

 Híradók, humanitárius szervezetek és vállalatok tévesen „helyzetként” vagy „krízisként” utalnak mindarra, ami Ukrajnában történik. Amit most látunk, az nem nevezhető egyszerűen humanitárius krízisnek. Az Ukrajnát elhagyó többmillió menekült nem egy természeti katasztrófa vagy egy válság, például egy gázszivárgás okozta robbanás vagy egy épület összeomlása okozta következmények elől fut el. Ez háború, egyszerűen és egyértelműen.

Igaza van a pápának, amikor rámutat erre a hatalmas igazságtalanságra. Ferenc pápa azt mondja: „A háború mindig igazságtalan, mivel Isten gyermekei fizetik meg az árát. A lelkünk nem tehet mást, mint siratja a meggyilkolt gyermekeket és nőket a háború összes többi áldozatával együtt.” A kisemberek azok, akik szenvednek.

Szükségtelen arra a következtetésre jutnunk, hogy a pápa megsemmisítette a törvényes önvédelem eszméjét csak azért, hogy egyetértsünk azon állításával, hogy egy háborúban mindig az ártatlanok szenvednek a legjobban. Ferenc pápa a napokban ezt mondta:

„A háború nincs messze, itt van a küszöbön. Hogy mit teszek én? Itt Rómában a „Bambino Gesù” kórházban a bombázások során megsebesült gyerekek vannak. Otthon, haza viszik őket. Imádkozom? Böjtölök? Bűnbánatot tartok? Vagy gondtalanul élek, ahogy általában tesszük távoli háborúk idején? A háború mindig – mindig! – az emberiség veresége, mindig! Mi, akik képzettek vagyunk, akik az oktatásban tevékenykedünk, vereséget szenvedtünk ettől a háborútól, mert valamilyen szempontból felelősek vagyunk. Nincs olyan, hogy igazságos háború: olyan nem létezik!

Szembenézve a háború igazságtalan gonoszságával, megduplázott erőkkel kell dolgoznunk a békéért.

Fordította: Beregi Veronika
Forrás: Aleteia