Ne keverjük össze az imádságot a saját kifacsart gondolatainkkal!
Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.
Lk 21, 34-36
Valljuk csak be: társadalmunk a mámor, a szórakozás, az aggódás és az elidegenedés elvén alapszik, mindez pedig igen egyszerű okból történik: amikor így élünk, boldogtalanok vagyunk, és csak a boldogtalan emberek fogyasztanak kényszeresen.
Semmilyen gazdaság nem lehetne virágzó, ha boldog embereken alapulna. Ez a kultúránk rejtett meggyőződése. Jézus pontosan az ellenkezőjét sugallja, azaz: a hit megéléséhez le kell építenünk minden olyan dolgot, amely az elidegenedés, a szórakozás és a boldogtalanság állapotában tart bennünket.
A virrasztás és az imádság a jelenben való tartózkodásnak és a pillanat tudatos megélésének a gyakorlását jelenti, egyszersmind annak elsajátítását, hogy személyes kapcsolatot kezdeményezzünk és tartsunk fenn az Úrral.
A jelenben való tudatosság és az Úrhoz fűződő kapcsolat a korunkat átitató boldogtalanság nagy ellenszere és hatásos gyógymódja. Mi azonban általában csak menekülő útvonalat keresünk a felelősségünk és a jelenünk elől, és összekeverjük az imádságot a saját nyakatekert morfondírozásunkkal.
Ma tehát kérjük a nyitott szem és szív ajándékát!
Szerző: don Luigi Maria Epicoco
Fordította: Forgács Hajnalka
Forrás: Aleteia
