Ne hagyjátok, hogy elvegyék tőletek a békét!
A szükség következményei ebben az egyre hektikusabb és egyre brutálisabb világban
Hektikus mindennapok, még az iskolás gyerekek számára is, túlterhelő munkahely, zsúfolt napirend, túlterhelt szülők, zavarok a házasságban: oly sok ember életében, még a nyugdíjasokéban is, hiányzik a szabadidő, és egyszerűen nincs nyugalom. Az alábbi cikk felhívás a megtérésre.
Még ma is előttem van egy idős bácsi a gyermekkoromból, aki a munka végeztével minden nap a háza előtti padon ücsörgött, és kedélyesen szivarozott. Amikor mi, gyerekek elmentünk előtte, barátságos, kedves mosollyal üdvözölt minket, de ezenfelül nem nagyon szólalt meg. Ez a békesség az arcán, amely őt magát is körülvette, és ez a mosoly az arcán volt az, ami engem gyermekként varázslatosan megérintett, és oly maradandó benyomást tett rám, hogy még ma, több mint 65 évvel később is úgy gondolok erre, mintha tegnap történt volna. Milyen szép kép, egy idős, békés, csendes, mosolygós bácsi, mögötte a ház fehérre meszelt falával, amelynek nekitámaszkodott!
A béke visszavonult
Az az ember, aki békét, nyugalmat és az élet jóságát sugározza, valami csodálatos, ez az egyik legszebb dolog, amit egy gyermek megtapasztalhat. Az ilyen ember azt közvetíti a gyermekeknek, hogy az élet valami jó, valami nagyon értékes dolog. Az öreg bácsi idejében még alig volt televízió a faluban. Az emberek kint ültek, és hosszan, némán néztek az estébe, szivaroztak vagy magukban imádkoztak, esetleg mindkettőt egyszerre.
A békésen pihenő emberek látványa a mi világunkban alig, vagy csak régi festményeken jelenik meg. Ahogy a televízió bekerült a lakásokba, úgy vonult onnan vissza a béke, manapság pedig a média a mobiltelefon révén árasztja el a családokat, a közéletet, a felnőttek, de még a gyerekek szívét is, így pedig a béke szinte mindenhonnan eltűnt. Nyugtalanságot, türelmetlenséget, kapkodást, idegességet, ingerlékenységet látunk, amerre csak nézünk…
Az égből származó valódi béke
De létezik még egy fajta béke, egy magasabb rendű, egy égből jövő, amelyet Megváltónk születésekor az angyal így jelentett be: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a Földön a jóakaratú embereknek.” Ez Krisztus békéje, amelyről Szent Pál azt mondta, hogy „minden értelmet meghalad” (Fil 4,7).
Ez a béke pedig nem evilágból való, hanem az égből, Isten szívéből jön. Ezt a békét ajándékozza a feltámadt Krisztus a tanítványoknak. Ennek a békének kell a tanítványokat eltöltenie, őket megerősíteni, ennek a békének kell a félelmeiket elűznie és a rájuk váró feladatokhoz bátorságot adnia. Ebben a békében öröm, erő, szeretet, remény, csendes boldogság van. Ebben a békében vannak közel hozzánk a szentek és az angyalok.
Ez a béke a hajnalpír az égen, ebben a békében van jelen Isten. Ennek a békének kell Krisztus akarata szerint eltöltenie minden keresztény szívét. Ezt a békét kapjuk újra meg újra az Isten színe előtt elmondott minden csendes imádságban. És ennek a békének az ígéretét kapjuk újra meg újra minden szentmisében.
A szentek szerint Isten békéje az élet egyik legfőbb java. Szalézi Szent Ferenc írta: „Soha nem szabad elveszítened a belső békédet, még akkor sem, ha az egész világ látszólag ki is fordult önmagából.”
Félelem és békétlenség uralkodik
Ma sok félelmet, békétlenséget, és igen, háborút élünk meg, és nem csak a nagypolitikában, hanem az egyházban és a családban is. Sok a félelem az emberek szívében is, a béke pedig messzemenően eltűnt. Manapság úgy emlegetik a III. világháború eshetőségét, mintha az valami teljesen magától értetődő dolog lenne. De sokan teszik fel a kérdést, hogy ki fog végre véget vetni a gátlástalan erőszakpolitika őrületének?
Sokan szeretnének egy vezetőt, aki végre elhozza a világbékét, hogy mindannyian minden akadály nélkül újra élvezhessük a jólétet. Az ember kész még a személyes szabadságát is feláldozni, csak hogy minden megint olyan legyen, mint amilyen régen volt.
Sajnos azonban ez nem így működik. A háború mindig rajtunk is, minden egyes emberen is múlik. Ha elfordulunk Istentől, ha bűnöket követünk el, ha rossz filmeket nézünk, akkor bizony a démonok veszik át rajtunk az uralmat. És minden bűnnel egyre csak nagyobb lesz rajtunk a démonok hatalma. Itt nem létezik átmeneti zóna. A háborút emberek csinálják és nem meteorként hullik bele a mi világunkba.
Az ördög a háborúk atyja. Azért akar háborút, mert ő az ember gyilkosa. Ő azért háborúzik, mert mi hatalmat adunk neki a bűneikkel. Pedig nem lenne hatalma felettünk, ha mi megtartanánk az Isten parancsait és szeretnénk Istent. A bűn rombolja le a szív békéjét, a bűn rombolja le a családban a békét. A bűn egyengeti a romlásba vezető utat. Csak „ahol szeretet és béke, ott van Isten”.
Vigyétek magatokkal a bűnbánat szavait
Ha békét akarunk, békét a világban, a családban, a saját szívünkben, akkor vissza kell fordulnunk Istenhez, Jézus Krisztushoz. „Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz!” (Oz 14,3) Más út egyszerűen nem létezik. Vissza kell térnünk az evangéliumhoz, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus evangéliumához. Újra el kell olvasnunk az evangéliumot, és az evangélium által mutatott irányt és útmutatást kell követnünk. Egy új messiásról vagy új béke fejedelméről úgyis csak az derül majd ki, hogy valójában ő az Antikrisztus.
Vissza kell térnünk az Úrhoz, a szívünket meg kell tisztítanunk bűnbánattal, vezekléssel és komolyan vett, jó szentgyónással. Újra kereszténnyé kell lennünk. Ha mindez nem történik meg, ha nem imádkozunk, nem Istent szeretjük, és nem őt tesszük meg az életünk mindent meghatározó középpontjává, akkor nem lesz béke sem
Csak remélhetjük, hogy sok ember még időben megtér, hogy sokan emlékeznek még a keresztségi fogadalmukra, elszántan ellene mondanak „a sátánnak és minden cselekedetének” és a bárkához menekülnek, hogy ne kerüljenek az ítélet lángjai közé. És ennek a bárkának gyönyörű neve van: Jézus Szíve, a Megváltó Szíve, Jézus Krisztus, az egyetlen Megváltó és Megmentő.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7)
Írta: Urs Keusch
Fordította: Frick József
Forrás: vision2000.at
Isten nélkül nincs béke a szivek békéje nélkül is csak egy egy békés nyugodt pillanat.Jézus Krisztus békéje adhat igazi nyugalmat .békét.Jézus vár ránk hogy neki adjuk sziveinket és Ő lakást vegyen benne.Szivünkbe élve tisztítja formálja a benne élö szíveket.Ez még nem a Kánaán.de Jézusban kisimulnak a gubancok,Ő átemel szeretetével mindenen és Szent Jelenlétével elhozza az isteni békét.Ő vár ránk hogy mi Őbenne és Ő a szivünkben éljen. Nem kell hozzá más csak az hogy az ember felismerje hogy Ő az élet forrása , bűnbánat és istenszeretet.Ő aTeremtő Mindenható Isten és mi a teremtménye.csak a kettő egymásban élése hozhat békét és szeretetet.