Napi ráhangoló: Nem megoszlásra, hanem szentségre – a szeretet tüze döntésre hív
Évközi 29. hét, csütörtök
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.”
Elhamarkodott és téves volna, ha a mai Evangélium második feléből akarnánk megérteni az elsőt, és a szakadást és megoszlást hangsúlyoznánk, mintha ez lenne az evangélium radikális követésének hitelesítő jegye (ahogy azt bizonyos szektáknál látjuk). Jézus a prófétáktól idézett képpel arra figyelmeztet, hogy Isten országával kapcsolatban senki sem maradhat semleges és kívülálló, nem maradhat kényelmes megfigyelői szerepben, nem kerülheti el az egyértelmű állásfoglalást. Mindannyiunknak döntést kell hoznunk, ami bizony fájdalmas szakításokkal is járhat, ám ennek a döntésnek nem lehet más az alapja, mint a tiszta szeretet, amelyről Jézus mint tűzről beszél a mai Evangéliumban.
„Adjátok tagjaitokat az igazság szolgálatára a megszentelődés végett”
– szólít fel a mai Szentleckében Szent Pál apostol, s ezt kiegészíthetjük Boldog John Henry Newman ifjúkori jelmondatával:
„Életszentség inkább, mint béke!”
Az nem lehet cél, hogy a békétlenséget keressük, főleg nem szeretteink körében. De ha megalkuvás nélkül, hamis békességre törekvés nélkül átadjuk magunkat az életszentségre, elkerülhetetlen, hogy megoszlás támadjon körülöttünk. A szentségre törekvés vágya önmagában elég, hogy idegesítsen és ellenünk hangoljon egyeseket. Ezt azonban ne tekintsük igazolásnak, hogy máris szentek vagyunk. Azért részesültünk Krisztus mindent lángra gyújtó szeretetében, hogy azokat is szeressük, akik ellenünk fordultak.
Imádság
Urunk Jézus, segíts, hogy helyesen értelmezzük szavaidat, és soha ne a szakadást keressük, hanem azt a szeretetet válasszuk és szítsuk fel magunkban, melyet Te megadtál nekünk, amikor kiárasztottad ránk Szentlelkedet. Gyújtsd lángra bennünk szereteted tüzét, és vezess minket szívbéli békességre, amely azoknak jut osztályrészül, akik nem szűnnek meg küzdelmet folytatni saját magukban az önzés, a gyűlölet és mindenfajta megalkuvás ellen.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
maradjunk a konretumoknál. Mit lehet és hol a piros vonal, amit nem ehet átlépni. Lásd Máté vangelium 19. fejezetét: “3Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 8„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”
Apám 12 évesen volt egy lagziban a refi templomban volt az esküvö (ö es szülei is refik). Egy évre rá 13 évesen megint eskövön voltak. A refiben, ugyanaz a völegény egy másik növel. Apám bekiabált: “Menjen haza a nejéhez akinek örök hüseget esküdött Isten elött egy éve, és várja otthon a Julcsi néni!” Lajkó hallgass! ordította a pap, a völegény és az emberek…Apám felugrott és kirohant, visszakiabált: “Ti hazug kutyák vagytok, magam abból az egyházból esküszöm majd ahol ezt nem lehet!” Ezért keresett katolikus hajadont anyukámat akivel 1958 május 31-én menyösütt. Közben eltelt 68 év. Ök rég halottak. Magam most beszéltem a Gregor Jansennel a bécs nyocker esperes plebánossal (Breitenfeld), hogy ne csinaljon homo-leszbe propagandát a templomban. Ne hivja meg misére az “elsö bécsi meleg egyházi ökomnekius kórust: a Loudert” nagy plakátokon a templomába. Szedje le a templomárol a kiszögezett “eldfogadó és nyitott” plakátot meg a nem tudom melyik hétszinü “furcsa-forditott zászlót” amivel áldásra hivja a homo-leszbe párokat istentiszteletre. Azt mondta nevetve, hogy halgass: “Ha nem tetszik kivül tágasabb. Az egyháznak meg kell ezügyben változnia, mert sokakat bántottak meg már azzal, hogy eddig bünnek számitott a homo-leszbe kapcsolat. Legyünk jóbarátok, hisz Isten igy is mendenkit egyformán szeret.” Na ilyen helyzetben apám honnan melyik sirigtartó hüsegü egynejüséget (férfi-nö) tanító katolikus templomban kellett volt hajadont keresnie a nyösülléshez? Ja, már egy éve nincs osztrák érsek primás…Az utolsó a Schöhnborn is homo-leszbe pasztorációs tipus volt. (megj: Jézus és a pápa egyértelmüen elitél minden házasságon kivüli szexet. Ez a háloszoba titok magánügy, nem közügy- külön ne kelljen öket a hateróknak dicsérgetnie…Föleg nem templomban, ahol tudja aki katolikus, hogy a házasságon kivüli szex az bün…jólenne, ha a püspökök és papok is tudnák. Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.