Napi ráhangoló: Nem egymásért, hanem Krisztusból élünk
Évközi 10. hét, szombat
„Krisztus szeretete sürget minket. Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”
Nem egymásnak kellene élnünk, egyik Krisztus-hívő a másiknak? Nem, mert ez csak következmény, és nem forrás. Az ősbűn következményeként az lett számunkra természetes, hogy önmagunknak éljünk, akár durván és másokat letiporva, akár elegánsan álcázva önzésünket, nemegyszer vallásos mezbe bújtatva. Ebből a bűnös és egészségtelen önközpontúságba ágyazottságunkból radikálisan és eredményesen egyedül Krisztus képes kiszakítani, aki Isten szeretetével szeret minket. Az ő irántunk való szeretetének nem kell tisztulnia, sem növekednie.
Mert az a szeretet, amely nem egészen tiszta és nem elég mély, megijeszthet bennünket. A bőrünkön, a szívünkben, testestül-lelkestül érezzük, ha a ránk irányuló szeretet önzéstől, birtoklástól, állhatatlanságtól sebzett. Ez aztán azt is előidézheti, hogy gyorsan visszahúzódunk csigaházunkba, s megpróbálunk saját magunk szeretetet adni magunknak – ez azonban nem más, mint a biztos önmagunkba fulladás kezdete. Aki viszont engedi, hogy feltáruljon előtte Krisztus szeretete a maga méreteinek teljességében, az megragadottá válik, s megérzi az ebből a hasonlíthatatlan szeretetből fakadó sürgetést. Nem őrült munkaláz ez, türelmetlen igyekvés hanem szerelmes sürgetés – egy soha nem sejtett, de már jelenvaló új világból érkező hang édes szólítása, egy tekintet, egy tiszta arc csendes ragyogása.
Imádság
Urunk Jézus, a Te irántunk való szereteted sem nem tisztul, sem nem növekszik vagy csökken, hanem szüntelen intenzitással árad felénk öröktől fogva és mindörökké. Mégis, e szeretet mélységes valósága csak fokozatosan tárul fel előttünk, mert ha egyszerre szembesülnénk vele, megijednénk és talán el sem bírnánk viselni. Kérünk, segíts kegyelmeddel, hogy miközben egyre többet ismerünk meg végtelen szereted magasságából és mélységéből, egyre jobban Neked éljünk, s a kisebb, de esetleg fényesebb lánggal égő szereteteket mind a Te örökkön izzó szeretetedben tisztítsuk meg.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
igen atyám. “Az ősbűn következményeként az lett számunkra természetes, hogy önmagunknak éljünk, akár durván és másokat letiporva, akár elegánsan álcázva önzésünket, nemegyszer vallásos mezbe bújtatva.” Az ösbün. A paradicsombol való kiüzetés.
A keresztségre szükségünk van mendenkienek mert ez lesz a belépö a Krisztuskövetök=keresztények közösségébe. Ami az eucharisztia közöss´ge. Minden vallás a kinyiltakoztatott könyveinek tanitása alapján emberi értelmezést kölcsönöz a dogmáinak. A zsidók nemtekintik Jézus messiásuknak=megváltojuknak, a szivük joga..Többek között azért sem, mert nem vette rá a 613 mozesi parancsaolat betartására mind a zsidókat…A kereszténység, pedig kivülröl akar(ta)ja megmondani nekik, hogy ki az ö Messiásuk, a csala´di nemztei egyház egyházukban…Ez egy másik vallás, ez és az is. A zsidó Jézus egy másik vallást alapitott amibe minden megszületett embert egyenrangban meghivott. Katolikus=egytemes. Az Ö 12 anlafabéta zsidó halász tanitványaira bizta az Ö örömhirének terjesztését. Az pedig az, hogy Öt odátról ideátra a Jóteremtö mindenféle emberi akarat-vagy mondás-vagy vallási tanitás nélkül felt´masztotta harmadapra halottaiból. Bár a keresztények látnak erre profeciákat a zsidó bibliaban a zsidok viszont nem. A feltámadott pedig csakis a Mozesi 10 parancsolatot terjesztette ki minden népkere…Az evilági saját belsö és külsö bodogságunk utjaként kilejöjve azt. Méghozzá közösségben ünnepleve az eucharisztiát, ahol szintén odátrol ideá´tra lényegül át az isteni jelenlét minden szentimisében. Lásd: Máte evangeliuma 18 fejezetet, “*A közös ima.19Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. 20Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”…
Szükséges az egyház intezménye/pápa és felszentelt papok+hivek, mert nem mindegy, hogy milyen vallást követünk. Az egyiktöl betegek leszünk a másikol pedig gyógyultak. Ennek egytelen hathaos mércéje a 10 parancsaolat. Ami azonkivül másként lesz félramagyarázva a “szabadság” nevében az boldogtalanságot és betegséget hoz.
…”*A botrány.7Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! 8Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd. 9Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.
10Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. 11Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.
*Az elveszett bárány.12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? 13Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. 14Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.
*A testvér figyelmeztetése.15Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. 16Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. 17Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. 18Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
Mindneért szabad imádkozni a bünön kivül. Egyszerü és könnyü lesz annak aki Jézusnak szenteli életét. Az egytelen közülünk büntelen élö földi embernek. Az Isten fiának. Nem kell félni annak semmitöl.
Lasd Lukács evangeliuma 12. fejezetet is: “12*Ne féljetek az üldözéstől!1Közben olyan nagy tömeg gyűlt köréje, hogy csaknem összetaposták egymást. De ő csak tanítványaihoz szólt: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék. 3Amit sötétben mondtatok, elmondják majd fényes nappal, és amit szobában fülbe súgtatok, hirdetni fogják a háztetőről. *4Mondom nektek, barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni. 5Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, aki miután elvette az életet, elég hatalmas ahhoz, hogy a pokolba taszítson. Igenis, mondom nektek: tőle féljetek! 6Öt verebet ugye két fillérért adnak. De Isten egyről sem feledkezik meg közülük. 7Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. 8Mondom nektek: mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. 9Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. *10Aki az Emberfia ellen szól (-Jezus maga az Emberfia-), bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot.” A szentlélek ellen pedig az káromkodik aki a másik embert olyan gonosznak tartja, hogy azt mondja: “ezen már Isten sem segithet”- Erdödy Imrea atya sajovamosi plebános szerint (is). Anyukák kellenek akik vallásosan nevelik picinyeiket az elsö perctöl napi énekes imával közösen a családban, vasárnapi szentmiseünnepléssel…apukák(völegény-férjek) akaik a nejüket a tenyerükön hordozzák és segitik a hittanos küldetésükben is. Ehez a másik fele´kell fordulnunk akivel aztán együtt az Úr felé fordulunk…Akinek nincs felesége, mert papi hivatása van Ö is közösségben a szentmisén fordul az Úrhoz. Ez nem nehéz. Lupusz atya Makkosmárián baba-mama tipegömiséken gyakorolja is (nem “mocorgós” miséken, hanem tipegö miséken…)
osli mosolygos madonna könyörgj érettünk