Napi ráhangoló: Krisztus misztériumának hirdetése és a szentmise mint forrás és csúcspont
Évközi 24. hét, szerda
„Azért írom ezeket neked…, hogy tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza.”
Az Egyház elöljáróinak első és legfontosabb feladata Krisztus misztériumának, a keresztény hitigazságoknak a hirdetése. Mindenekelőtt hirdetni kell az egyetlen, szentséges megtestesülést. Ez az isteni gondviselés legnagyobb műve a világtörténelemben, amelyért minden más lett s amely egyedül ad igazi jövőt az emberiségnek. A világ végéig sem tudjuk eléggé körüljárni, megcsodálni s mindennapjainkban jelenlévővé tenni azt a fölséges, nagy titkot, hogy az Isten emberré, a testvérünkké lett. Ezért nem elég csak szép karácsonyi történetként elmesélni, hanem erővel és hatalommal kell meghirdetni, komoly teológiai felkészültséggel és nagy lelki intelligenciával, következményeit kiterjesztve az élet minden területére.
Hirdetni kell továbbá a feltámadást, Krisztus megdicsőülését, a Szentlélekben való igazolását, vagyis Húsvét teljes titkát. Ezt pedig minden kimondott szónál, igehirdetésnél ékesebben hirdeti a szentmise, amely jelenvalóvá is teszi Krisztus Urunk keresztáldozatát. A szentmise forrás és csúcspont, melynek bemutatása minden más feladatnál nagyobb és előbbre való a püspök és pap számára. De nem mint valamely helyi vagy országos rendezvény egyik műsorszáma, hogy emelje az ünnep fényét. Hiszen a szentmise több, mint furulyaszó, mely táncba hív, s több, mint sirató, mely zokogásra késztet. Mert a misében nemcsak szóval hirdetjük Krisztus halálát és feltámadását, amíg el nem jön, hanem áldozatában vele egyesülve győzünk is a test, a világ és az ördög felett.
Imádság
Urunk Jézus, ne engedd, hogy érzéketlenek legyünk a Te örömhíred és a szentmisében ünnepelt misztériumaid iránt! Add meg nekünk kegyelmesen, hogy újra és újra megnyissuk szívünk fülét a Rólad szóló igehirdetés előtt, a szentmise pedig ne csupán szép szertartás, a lelki vigasztalások alkalma legyen számunkra, hanem az egyetlen igazi ünnep, melyből fény és világosság árad mindenre: ünnepelni és gyászolni valókra, teendőkre és elviselendőkre egyaránt.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
Lásd Daniel könyve 12. Fejezetet:
„1Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. 2Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”
Van-e élet a halál után Mózes öt könyvében? Nincs más világ ezen kívül? A mennyei Yerushalaymot, miért nem említik nyíltabban/konkrétabban/részletesebben a Tórában? Söt Jézus még odaáig is elmegy, hogy amikor megkérdezik töle, hogy mikor jön el a mennyek országa ezt válaszolja, lásd Lukács evangeliuma 17 fejezetében:
„Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van. Egymást szeretö emberek között.”
A Tóra/Mózes is erre a világra szól, és nem a túlvilágra/az evilági élet utáni életre. Ahová a földi halál kapuján át jutunk majd el… Csak ebben a világban van értelme a Tóra parancsolatai betartásának, mert csak ebben a világban találkozunk ellenállással és bünnel, amennyiben ellene cselekszünk a tizparancsolat mércéjének…az elsö négy parancsaolatnak, vagy a maradék hat tiltást szegjük meg. Ahol nincs lehetöség ellentmondani/bünt elkövetni ott nincs lehetöség erényeket gyakorolni sem/jót tenni itt a földön. A szabad akarat az ember különleges kitüntetése, míg az ör-és-arkangyalok mivel az Isten akaratának látható-hallható követei csakis az Ö akaratát/örömhírét adhatják tovább. Azért Ök, mert Istent me´g nem láthatta emberi földi szemeivel soha senki, az angyalokat viszont igen…A szemlélödö szerzetesrendek minden elismerése mellett, a lelkiséget/érdemszerzö Istenszolgálatot nem éppen az e világtól való eltávolodás/elzárkózás révén érhetjük el. A ferences derü is sokszor találkozik Iskolák/tanári feladatok szervezésével ellátásával, ami bizony nagyon nagy figyelmet és körültekintést igenylö munka. Hasonlóan a domi, piar, jezsuita, bencés, premontrei, pálos, ágostonos rendekéhez. Még a néma Khartauziak is malmot működtettek, gyógyfürdőt tartottak fenn, és kódexek másolásával foglalkoznak. Vagy a korházakat vagy öregotthonokat üemeltetö szerzetesek is közfeladatokat láttak/nak el.
A Tóra/Biblia tehát nem azzal foglalkozik, hogy részeltesen leírja az embernek a végső jót, amit kapni fog. Inkább arra összpontosít, hogy megmondja az embernek, mit kell tennie, hogy érdemszerzö éveit töltse be a földön. Ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy higyjünk a halál utáni életben, mert különben nem lenne igazságszolgáltatás. Isten nem akar “idomított kétlábúakat”, akik jutalomért törekszenek, hanem sokkal jobban kedveli azokat az embereket, akik jót akarnak tenni, mert ez az egyetlen boldogságszerzö dolog, ha a Jóteremtö önkéntes barataiként az Ö szolgálatába szegödünk. Annál is inkább, merthogy a mennynei Yerushalaymban nincsenek már templomok/vallások, mivel azok az evilág (s csak ráadásnak a mennyei) boldogságunkhoz kellenek. Amikor a zsidó Jézus elérkezettnek látta az idöt arra, hogy az Ima és Istentisztelet/imádat érvényét kiterjesze a pogányokra/nemzsidókra is, akkor történt, hogy megalapitotta a szentmise ünnepet és az eucharisztiát a halála elötti estén…Ezáltal én a nemzsidó is megismerhettem a Mozesi tizparancsolat egyedül boldogitó mércéjét. Nem valakik ellen, nem mások legyözésének vágyával, nem a saját testünk sanyargatásával, hanem az együdül boldogító önkéntes Jézuskövetéssel leszünk már itt és most a mennyeket megtapasztaló emberek. Aki például rendszeresen/tulzásba vitt éhezik-böjtöl, hogyan akar egészséges testben épp lelket, hogyan tud a rábizottak számára, a sikeres munkájából olyan jövedelemt elérni mivel támogathatja azok tanulányait/megelhetését ameddig azok is munkaképes korba nem kerülnek/vagy már öregek/betegek?
A jó szentségi házasság a család alapköve, amelyik (böséges) gyermekáldásban virágzik fel. Ez hagyományosan a kántori, ministráns és papi hivatások kútforrása is.
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.