Napi ráhangoló: Két véglet a bűnbocsánat megélésében
Évközi 14. hét, csütörtök
Ter 44,18-21.23b-29;45,1-5; Mt 10,7-15
„Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba.”
Amikor szembesülünk elkövetett bűnünkkel és az arra válaszoló isteni irgalommal, két veszély fenyeget. Az első, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy Isten megbocsátott, hogy helyrehozta, amit mi elrontottunk. Természetesen kell hogy bűneink, Isten iránti hűtlenségünk elszomorítsanak, és fájdalom járja át szívünket. Ennek azonban nem szabad krónikus lelkifurdalássá változnia, amely bezár a félelem börtönébe és kétségbeesésbe hajszol. A másik veszély az előző ellentéte: az isteni irgalom csodájának megtapasztalásából azt a következtést vonjuk le, hogy mindaz, amit tettünk, szükségszerű előzménye volt annak, amit Isten tett velünk, holott bűneinket nem megmagyarázni kell, hanem őszintén bevallani és szívből megbánni.
Ez a két végletes magatartás megegyezik abban, hogy emberi logikát akar Istenre kényszeríteni, korlátozva mindenhatóságát. Figyelmen kívül hagyja, hogy Isten a saját logikája szerint cselekszik, úgy rendezve a dolgokat, hogy mindig az élet, a nagyobb, a bőségesebb élet felé haladhassunk. Ahol mi bezárunk egy ajtót, ott ő egy vagy akár több másikat nyit ki előttünk, s nem kerülhetünk olyan helyzetbe, ahonnan ne volna kiút. Ha máshogy nem, hát a vészkijáraton át, amikor végső szorongattatottságunkban egyenesen Isten karjaiba vetjük magunkat.
Imádság
Urunk Jézus, földi életünk labirintusában minden út végül is ahhoz az egyetlen kapuhoz vezet, amelyet Te, a mi testvérünk, akit kiszolgáltattunk és rútul halálra adtunk, áldozatoddal előre menve kinyitottál nekünk. Hálát adunk Neked megváltó művedért, mellyel megszerezted nekünk a kiengesztelődést és békét, s alázattal kérünk, hogy földi útjainkon mindenkor a Te küldetésedben járjunk, felajánlva ennek a kiengesztelődésnek és békének ajándékait mindenkinek, akihez csak betérünk.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.










INRI,
a szomszédom felesége piarista érettségizett diáklány volt. Két picijük van, nem ünneplenek szentmisét. A szomszédom szerint azért, mert ö itt szeretne boldog lenni és nem odaát…Itt meg minden csak bün-a templomban ezt hallja- mondja. Meghogy szomorkodjon és majadan akkor vidám lesz…odaát, közben olyan szövegeket olvasnak fel amit nem is lehet érteni. Hogy a zsidók, meg rómaiak meg Jézus…min is veszekedtek, mikor volt az már? Kit érdekel ez ma? Tényleg a Jézus meg milyen, romai vagy zsidó vagy egyiptomi? Kérdi…Mert ezek szoktak egymással veszekedni…-füzi hozzá.
Mit mondjak neki atyám? A neje sem igen vallásos már…De azért a gyereket megkeresztlik biztos ami biztos alapon…
Soha sem valaki-valami ellen lesz valaki vallásos…Hanem valaki-valamiért…Magam a földi boldogságomat kaptam (volt/van/lesz) a római katolikus szentmisén a szentáldozásban. Csodak halmazai vettek körül. teesékmondani ez már itt a mennyek országa?
Igen számomra annak lecseppent darabkája…Erre Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános is felhivta édesanyámék figyelmét kiscsoportban…Mert ott fenn nincsnek vallások. A mennyei Yerushalaymban. Azok csak a földi boldogságunk miatt fonosak itt nekünk, nekem a romai katolikus vallás ilyen. Mert mi nemzsidók is megtudhattuk Jézus által a Jóteremtö boldogito nagy tetteit és a mozesi 10 parancsolat egyedül boldogitomércéjét…
osli mosolygos madonna könyörögj érettünk