Napi ráhangoló: Ami nem Krisztusra épül, összedől – az összeomlás belső logikája
Évközi 34. hét, csütörtök
„Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”
Az Úr Jézus egyszerre beszél Jeruzsálem pusztulásáról és az utolsó napok eseményeiről. Nem történelmileg azonosítja a kettőt, hanem mélyebb összefüggésre mutat rá, amikor a szent város tragédiáját a világ végső átalakulásának és saját dicsőséges eljövetelének fényében láttatja. Jeruzsálem ugyanis szimbóluma lehet egy nemzetnek, politikai vagy vallási közösségnek, sőt egyéni életünknek is.
Jeruzsálem pusztulásáról nem kárörömmel beszél a mi Urunk, és nem is rideg közömbösséggel, mint egy fizetett jövendőmondó. Ő, aki megsiratta ezt a várost, azért látja előre a katasztrófát, mert újra meg újra tapasztalja Izrael ellenállását az evangéliummal szemben. A bűn magában hordja büntetését, az önmagával meghasonlott ország, város, ember vége közel van. Isten nem akarja, de megengedi az összeomlást, hogy a romok alól új élet sarjadhasson. Össze kellett dőlnie a zsidó templomnak, meg kellett szűnnie az áldozatbemutatásnak, hogy az egyetlen és tökéletes engesztelő áldozatnak, Krisztus megváltó halálának és feltámadásának ereje nyilvánvalóvá legyen. Ami nem Krisztusra épül, az összedől, nem isteni bosszú folytán, hanem egyszerűen a teremtés belső logikájából következően, tudniillik az Atya „benne teremtett mindent a mennyben és a földön, és minden benne áll fenn”. Minden földi összeomlás az Úr dicsőséges eljövetelének fényében áll, amikor az ég és föld elmúlnak, s ő újjáalkot mindent. Ami egyszer már összedőlt, afölött nincs mit siránkozni. Amit viszont most építünk, azt úgy kell építenünk, nehogy később összeomoljon és maga alá temessen minket is.
Imádság
Urunk Jézus, add meg nekünk, kérünk, hogy felismerjük látogatásod idejét. Segíts megtapasztalnunk, hogy az összeomlás mindig a kegyelem forrása is egyben, és arra indít minket, hogy többé ne toldozgassunk-foldozgassunk, hanem egészen új alapra, az Atya üdvösségtervére építve s Rád mint Szegletkőre támaszkodva kezdjünk valami újat építeni a Szentlélek erejében. Kérünk, az önvizsgálat és a bűnbánat által hozd előre életünkben az utolsó ítéletet: szórj ki életünkből mindent, ami pusztulásra érdemes, és alakítsd örökkévalóvá, ami méltó Hozzád és szentjeidhez az égben.
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
a jelenlegei 4200 féle társadalmi vallások döntö többsége betegebbé tesz, mint elötte voltál.
Jézus profetaként elöre látta Yerushalaym romai elpusztutását…Ami Jezusig az Isten templomával az Isteni jelenlét helye volt az emberek között. Más ilyen hely nem volt a viágon. Ott a mozesi köbevésett tíz parancsolat szent fegyelmét tanitották, ami nélkül semmilyen ember boldog itt a földön nem lehet. Egy csomó egyéb liturgikus szokással/szertartássa/egyházi ünnepekkel-imával és hagyománnyal tették az egyházi-évüket ünnepekké. Söt a 613 csak zsidókra ervényes parancsolattal együtt. Ök nem tüntek el. Velünk is maradnak, mint a Jezusesemény tanúi. Ha ök eltünnének- pl. megkeresztökednének, Három genereáció után senki sem hinné el, hogy a Jézusesemény valós embereket takar. Vallást-szanhedrint, Mózest, József-et/”a titestvéreteket” vagy szent Józsefet is akik mind zsidók voltak. A nök közül a zsidó Mirjamot pl. Mozes növérét, vagy a Jézus anyját akit ugyanugy hivtak, Magam osli mosolygos madonnának hivom osli ember lévén. Vagy Jézust akit Gábriel angyal hirdetett meg a zsido Mirjamnak…”szerencsénkre Ö igent mondott”…Itt a nemzsidókra gondolok. Mert ennek a Mirjamnak a fia Jézus terjesztette ki ránk is nemzsidókra a mozesi 10 parancsolat érvényét. Zsidók nélkül nincs kereszténység (König biborost idézve). Mi katolikusok a 12 analfabétea zsidó halászok a Jézusi szemtanúk által hirdetett Jezuseseményt hirdetjük. Péter fösége alatt, aki a szentmisében tárja fel világszerte a Jézusi örömhírt. Nekünk nem kell Rómába, Yerushalaymba, Mekkába, vagy bárhová zarándokolni, mert a mi Istentszteletünk a szentmise az egydüli örök-csodaszer mindehol egyformán egy eseményt ünnepel velünk. A szentÁLDOZÁSKOR a mise közepén. Bárhol a világon. Ahová a Péter utodjaként felszentelt pápa papjait beengedik a világon. Rómába, Yerushalaymba, Mekkába, is ha beengedik öket. Emelett az összes eldugott magyar és másnemzetü faluba is ahol 2-3 személy összejön Jézus nevében. Mi nem mások ellen, hanem Jézusért jövünk össze ünnepleni. Senkiröl sem mondunk itéletet, azt az Istenre hagyjuk. Magunk viszont igyekezzünk a mozesi tízparancsolat szent fegyelme szerint boldogulni, mert máshogy ugysem fog sikerülni…Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.