Napi ráhangoló: Adj időt és helyet Isten imádásának!
Évközi 25. hét, csütörtök
„Ez a nép azt mondja: »Nem jött el még az idő az Úr házának felépítésére!« Erre ezt mondta az Úr Aggeus próféta által: »Annak bezzeg itt van már az ideje, hogy ti mennyezetes házakban lakjatok, holott ez a ház még romokban hever?«”
A hosszú megpróbáltatás tisztítótüzében vagy a bűnbánat szentségének fürdőjében megtisztult lélek kétszeres erővel fog hozzá, hogy régi élete romjain valami újat építsen. Tele van buzgósággal, tenni akarással, hogy helyrehozza, amit elrontott, ám ha szüntelen tevékenysége közben Isten imádásának nincs meg a helye és az ideje az életében, ismét ugyanarra a rabságra jut, amelyből épp csak az imént szabadult. Amikor a próféta a templomépítésre szólítja fel a népet, valójában az Istennel való kapcsolat elmélyítését sürgeti, mert enélkül a földi otthon építése szükségképpen kudarcba fullad. Meg kell lennie életünkben Isten imádása helyének, térben és időben egyaránt.
Ezért is jó, ha otthonunkban van egy kis zug, egy sarok, ahol mint szentélyben egyedül lehetünk Istennel, ahol nap nap után összegyűlik a család imádságra. Még fontosabb, hogy mindennap szánjunk egy bizonyos időt erre. A legjobb, ha mindig ugyanabban az időpontban imádkozunk, elmélkedünk, s ezt az órát napirendünk kitüntetett pontjaként, védett időként kezeljük. Ha esetleg huzamosabban távol vagyunk otthonról, az időpont megtartása különösen nagy segítség lehet abban, hogy az Úrral való kapcsolatunk eleven maradjon. Hely és idő rendszeressége nélkül viszont halálra van ítélve ez a kapcsolat. Úgy járunk, mint a házastársak, akiknek miközben éjt nappallá téve fáradoznak közös otthonukért, családi boldogságukért, éppen csak egymásra nem jut idejük, s mire a házuk felépül, kiüresedve, idegenként tekintenek egymásra, és hamarosan el is válnak.
Imádság
Add, Urunk, hogy szívünkbe fogadjuk a prófétai szót, mellyel a kőből épült templom felépítésén túl a Veled való kapcsolatunk naponkénti építésére hívsz bennünket. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy semmilyen szép cél, nemes törekvés, a közösség javáért végzett áldozatos munka ürügyén el ne hanyagoljuk a szívünk belső szentélyébe való elvonulást, s az Atya előtti imádságos hódolatot Általad a Szentlélekben.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
ja a Gizike meg a Göözeke az egy kis klönbség. Aki a göözekével szorgalmasan büszkén dolgozik mindíg keményen/csakis-pénzért-tekintélyért-munkadühböl, elfelejtkezik a Gizikéröl a ne´jéröl. Pedig a völegeny/ember-nek elsö hivatása a neje jósorsa, boldogsága. A neje soha se kerüljön kényszerböl vállalt munkára-csakis olyanra amit maga szívesen keres ki magának…hogy ö is alkotási vágyát megélje, ha akarja. Nem a házépités a válás oka, henem ennek a völegényi gondoskodásnak hanyagolása. A 23 éves fiamék egyéves babájukkal betanácsaola´son voltak a 3,5 %-os elsö-lakáshitel miatt. Ott azt modták nekik, hogy egyösszegü-generálkivitelezöt bizzanak meg, különben a sok alvállakozóval való veszkedéseik miatt mire kész lesz a házuk elválnak. Namáné ajwéh/Oh fájdalom.
Ha nem Istenre alapozott a szentségi házasságuk a Jézus által meghírdetett sirigtartó boldog hüségben, akkor minden kisebb/nagyobb közös probléma is oka lehet lesz a válásnak. Érdekes, hogy egyedül Jézus pápistái tanitanak a kb. 4200 vallás közül egyedül sirogtartó hüségü házasságról. Söt sok protestáns keresztény vallás is eltér elttöl, pedig Jézusra hivatkoznak. Olsi mooslygos madonna könyörögj érettünk