Napi ráhangoló: A templom újjáépítése – előbb Isten háza, aztán a miénk
Évközi 25. hét, kedd
Ezdr 6,7-8.12b.14-20; Lk 8,19-21
„Majd vígan megülték Izrael fiai: a papok, a leviták és a többiek, akik a száműzetésből visszatértek, Isten házának felszentelési ünnepét.”
Dávidnak csak akkor jutott eszébe, hogy az Úr számára templomot építsen, amikor ő maga már cédruspalotában lakott; most, a száműzetés hetven éve után azonban Izrael fiai előbb gondolnak az Úr hajlékára, mint saját lakásukra. Íme, ez az igazi újjászületés! Nem a templom nagysága, pompája a fontos, hanem az a buzgalom, mely Istent és az ő imádását teszi az első helyre. Az ilyen újrakezdésnek van jövője. S valóban, ebben a templomban jelenik majd meg Krisztus, a világ Üdvözítője.
A nagy katasztrófák nagy tisztulást is hoznak azok életében, akik Istenben bíznak. Amikor lelki értelemben mi is átéljük a keserű rabságból való szabadulást, első dolgunk a szentély újjáépítése legyen, a régi helyén, saját szívünkben. Nem szabad hátranézni, hogy mi mindent veszítettünk el – Isten úgyis tudja ezt, s attól, amire örök üdvösségünkhöz továbbra is szükségünk van, nem hagyja, hogy megfosztassunk –; hanem előre kell tekinteni, s jól felhasználni az időt és a lehetőséget, amely adatott nekünk. Az az öröm, melyet most megtapasztal a választott nép, életet, lendületet, reménységet adó örvendezés. Hetven év után végre a maga teljességében meg tudják ünnepelni a Húsvétot! Még romokban hever az ország, de már hallatszik az istendicséret éneke. Olyan lehet ez, mint amikor a háborúban rommá lőtt falu újjáépített templomának tabernákulumába újra behelyezik a legszentebb Szentséget, mint amikor egy évtizedeken át a bűn rabságában sínylődő lélek egy igazi szentgyónás után végre megáldozik…
Imádság
Urunk Jézus, ne engedd, hogy életünk más körül forogjon, mint a Te életed, ne engedd, hogy fontosabb dolgunk is legyen, mint az Atya imádása s az ő szent akaratának teljesítése! S ha mégis mást helyeznénk életünk középpontjába, és elvesztenénk az élő, mindennapi kapcsolatot Veled, hát hadd omoljon össze az a hazugságra épült, nem valódi élet, hogy a helyén új, talán kevésbé tetszetős, de Neked tetsző, igaz és az egy szükségesre irányuló élet születhessen.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
igen a baj és a szenvedés/még-a-legkisebb-bosszuság-is sokakból az Isten szidáást hozza ki. Ha nem hivö akkor meg szinte sportot ´üz a káromkodásból nagyokat hahotázván, az Ö nevét ocsmáságokkal együtt emlegetve. Gyerekként ha ilyet látta, hogy hallhatok méginkább volt aki emigyen hangoskodott/talán ismerte a vallásos családomat… Azt egyébként a faluban mindenki ismerte, mert apám volt a mindent megjavito lakatos kisiparos. Söt még mi gyerekek is mértük ki apám borát naponta 2-10 kuncsaftnak s aki üvegekkel/demizsonokkal jött a pincénkbe…közismertek lettünk…
A nagy katasztrófák pedig a vallásosos érzületet még inkább felerösítették a hivekben (ál-járványok, pol./vallás-üldözés, eröszakos kinzások, bebörtönzés állami vagyonelkobzások, indokolatlan-“megelözö”üldözés volt a jellemzöje a kornak amikor születtem az 1950-es évek végén-még sok évtizedig).
Azonban akkor nem volt szándékos lelkiismeretet altató vigasztalás az egyháziak részér´öl sem…Mint ma pedig van ilyen. Eröszakos szélsöbalos radikális aktivisták (la´sd Saul Alinszky: a radikálisok 12 pontja) kerülnek kormányokba, parlamaenti képviselöknek. Antifának nevezett terroszervezetek tagjait emelik utólag parlamaneti képviselöi rangba, hogy ismeretelenek utcai verései-ért ne lehessen öket börtönbe küldeni. Ilyen kormányzó hatalamaknak la´tszólag az egyháziak közül is sokan behodolnak…Szentségi-Házasságon kívüli emberek Test-képzavaros házasságtörö kapcsolataira adnak áldást. Törvényeröre emelik a világi hatalmak az abortusz “önkéntes elterjedését” a szabadság nevében…Az emberek pedig ezt úgy s ünneplik ahogyan a világi fejedelmek diktálják=a magzatgyilkosságot, a biologilag-lehetetelen “nemváltást”, az öregjeink halálba küldését (ne szenvedjeszegény) “megnyilakozási ünnepeiken” társaságban templomi bulikon hirdetik még papok is meg…hangsúlyt fektetve az egyén szbadságának, nomeg annak, hogy az egyház nomeg mozes elmaradi-lévén ezt me´g nem tudhatta, hogy ez a Joisten akarata (legalább közismerten már 5786 éve).
Mégis-mégis-mégis, nehogymá a szenvedés legyen az ami minket Jézuskövetöket az Ö bartátaivá avat. Nehogymá menekülés legyen a világ elöl az ami inket felemel…Hanem az az öröm amivel mindenkit megajándékozott. Az Ö örömhíre. Amiért egyedül mindnekinek élni érdemes. A szentségi házasság az Ö felfogásában (egynö+egyférfi=sirig-hüen-minden-hol-kor), ami sehol máshol sem ilyen világos és egyértelmü a világon. A papi nötlenség választási lehetösége a Paulus Saulus farizeus nyomán. Gamaliel szanhedrintag bölcsessége, amivel megmentette az apostolok életét…a Kajafás föpap (akkor szadduceus föpap) bíráskodása elöl (a lehetséges halálos itélettel szemben). A szivesen végzett tervszerü munka és tanulás. Amelynek jövedelméböl gondoskodni lesz lehet a rámbizottakkról. A jólvégzett munka öröme. Az
együttünneplés öröme az Úrban a vasárnapi misén. Az ellenségszeretet hirdetése mellett annak (ha lehet) gyakorlása is (a jogos önvédelem melett). A nagycsalád alapitásának öröme, ami a papi, és egyházi emberek-hívek utánpotlása is…A jó házasság feletti önzetlen és öncélü/közösen önkéntescélú öröm. Az anyai/apai hivatásban való kiteöjesedés öröme. osli mosolygos madonna könyörögj érettünk.