Napi ráhangoló: A honvágy – szent érzés és a tenni akarás lendülete
Évközi 26. hét, szerda
„Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.”
A honvágy az édes szerelemből fakadó keserű fájdalom egy fajtája. Elég csak pár évig idegen országban élni: már értjük a nyelvet, ismerjük a szokásokat, szert tettünk barátokra és jól elboldogulunk a társasági életben – elmondhatjuk, hogy megkedveltek és befogadtak. S mégis, egyszer csak elementáris erővel tör ránk egy kifejezhetetlen érzés, s abban a pillanatban a fönséges táj, ahol vagyunk, a tenger azúrja, az égbenyúló hegyek látványa egyszeriben színtelenné válik, s por és hamu lesz a minket körülvevő gazdagság. És bevillan egy kép, a szülői ház, a családi otthon képe, a vén diófa a kertben és a szőlőhegy illata… Mert Isten olyannak teremtette az embert, hogy csak egy helyen tud megszületni és egy bizonyos helyen ismeri meg a világot, az embereket, önmagát, de még Istent is.
S a Biblia szentesíti a hazához, szülőföldhöz, nemzethez való kötődést, például a mai Olvasmányban is. Nehemiással a megtiszteltetés, a rang, a gazdagság, a király barátsága sem tudta elfeledtetni hazáját, s hogy a szent város, ahol atyái sírjai vannak, romokban hever. De nem csak nosztalgia fűzi elhagyott hazájához, hanem a tenni akarás lendülete is, amellyel elő akarja mozdítani az újjáépítés munkáját. A honvágy szent érzés, melyből időről időre nagy művek születnek.
Imádság
Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy van otthonunk és hazánk, hogy van a világon egy hely, melyhez ezer és ezer szállal kötődünk. És még inkább köszönjük azt, hogy Te, akinek földi életében nem volt fejét hol lehajtania, kereszthalálod és feltámadásod által örök otthont készítettél nekünk az Atya jobbján. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy időről időre megtapasztalva a honvágy édes és kínzó érzését itt a földön, egyre erősebben vágyakozzunk az után az örök otthon után, ahová Atyáddal és a Szentlélekkel együtt hazavársz bennünket a mennyben.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
A honvágy egy Szent dolog ami összeköt bennünket egy eltéphetetlen lánccal azzal a hellyel ahol megszülettünk azzal a hazával ahol őseink éltek haltak.Én ezt először egy külföldi útról hazatérve éreztem ,a mikor hazafelé tartva átlépte a vonat az Országhatárt egy mélységes béke és szeretet öntött el ,végre itthon vagyok,itt az otthonom,itt laknak szüleim hozzátartozóim. Ez egy mélységes kötődés,amit Istenünk ültetett szivünkbe. Sajnos ma már sokaknak ez semmit nem jelent,úgy mint a haza szeretete,de lehet ezt könnyen kimondja az ember,de nem tudni mi van a lelkekben akik végleg kilépnek a Haza határán, átlèpve egy másik hazába. Ma már az emberek a szülői hàzat, sokszor vele együtt a szülőt is elfelejtik, nem tudni mi van a szívben van e vágy a szülői ház a falu.város után ahol őseink élték életüket.
.Nem tisztem ítélkezni, de sokszor az az érzésem a hitükkel együtt elhagyták a honvágyukat,csak egy lett a fontos a világi boldogulás pénz,hatalom.Ez a látszat ,de Isten látja a sziveket,Ő látja az útfélen hagyott ősi értekeket.Uram kérünk adj hitet,add vissza a szülőföld iránti szeretetet,haza szeretetet,mert a hontalan ember nem lehet boldog mert az ősi föld mindig hazavár.Uram amit adtál az emberek szivébe az egy tiszta szeretet Uram
mit nem mocskol
be a világ kincse,tisztán ragyog.ott van honvágy igaz hazaszeretet.Uram kérünk add vissza ezt a szeretet ahol van hit és ott van az irántad és embertársaink őseink szülőföldünk szüleink iránti igaz szeretet.
INRI,
Gyeremekévek csodás gyermekévek…Egyszer nagypám megla´togatott huszonévesen amikor már sok-sok éve még legényként kinn dolgoztam…Nagyon megörültem neki. Ezután hamarabb mentem már haza “nyösünyi”, mint golndoltam…Szinte lerohantam az öreget, ahogy anno betoppant látaogatóba:
Mondd el öregapám mondd csak, mert ahogy mondod már-mi-minden jut sebessen eszembe…de-jo, hogy ily messze Sámsonból látogatni jöttél nagyunokád aki rég messzijár otthonról. Apám-anyám-ék-ról mi jó- hír?
A te házad is a Kossuth utcaban anno, ami egykor oly ragyogó volt nekem, minek udvarán gyerekként veled azt a kajszi-barackfát ültettük, mondd csak virágzik-e még és oly csodásillatú hatalmas barackok potyognak róla, mint ott és akkor már a másod-harmad évben?
Mi, hogy a ház és udvar megkopott? Mohás és benött az eresz? Hullámos a tetö, repedtek az ablakok? Megroppant a gerenda és girbe-görbék a falak? Te-sem hiszed már, alig lehet-ne rásimerni?
Oh mily csodás volt ott, az otthonom, jó volt, hogy a te is az utcánkban laktál, ahová gyerekként átrohantam oda-hozzád is haza. Udvarodon ja´tszottunk a fiúkkal örömijjongással, ha megremegett a kiskapu háló, amit Debrecenbe ezért vettél nekünk…
Belémnyilal, ahogy a vasárnapi 10-es mise után a plébinél kakaóztunk és kalácsot majszoltunk a ministránsokkal. Aztán a füzesek alatt a bánya´toba kacsáztunk az ügyesebbnek sokszor fel-fel pattanó kavicsokat hajigálva, aztán a höség elöl be-be is usztunk´s utána éhesen a szellös füre heveredtünk a zöld-lombok árnyákában…majd rohantunk haza a levesinduló harangszavára…
Istenem..ott az én hazám Sámsoni gyerek vagyok…ott dajkált anyám, s notát ott dalolt felettem…ott keresztelt meg pap és ott lettem gyerekböl 13 évesen felnött megbérmált önálló-hívö. Onnan vágtam neki a világnak. Onnan meritek most is eröt, derék-hivö-asszonyválasztáshoz-csala´d alapitáshoz.
Sámson oh Sámsonom, bölcsöcském, kisfalum ahol a bölcsöcském is ringott, ahol ismertem minden kisközt és bokrokat. Bácsikat akik tölünk vették borukat. Belecz bácsit böröst, Szép bacsit a trafikost, Kellner ba´csit akinél a petrót vettem. Vagy Haga és Blesz bácsikat a susztereket…Hová mentek fiuk? – kérdezte Sebestyén néni a Rákoczi utcában (aki Márokpapiról vagy Beregsurányból költözött ide): “Gizihe korpájé a talyigával?”- vagyis a takarmányboltba?
Gyermekéveim, orgonaillatú majálisok a Szent György plebánia kertben…sosem feledlek el…
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk…