Napi ráhangoló: A cselekvő hit keserűsége és édessége – tudás és engedelmesség
Évközi 27. hét, hétfő
„Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Mi is tudjuk, mit kíván tőlünk az Úr, mint Jónás, és szeretnénk elnyerni az örök életet, mint az evangéliumbeli írástudó, de közben nagyon is félünk kockára tenni ezt a földi életet, ezért sokszor épp az ellenkező irányba indulunk, mint kellene, vagy igazolni próbáljuk magunkat, hátha elkerülhetjük a népszerűtlen feladatot, a közönséges emberek közé vegyülést, a nevetségessé válást. Az Úr Jézus szavai azonban itt és másutt is nyilvánvalóvá teszik, hogy mindaddig hiábavaló az Isten parancsainak ismerete és a róla szóló elméleti tudás, amíg azt, amit általunk akar végbe venni az Úr, meg nem tesszük, s amíg elmegyünk testvéreink mellett, akik a mi konkrét, gyakorlati segítségünkre szorulnak.
Szent Ferenc atyánk halálának közeledtét érezve végrendeletet írt. Lelki-szellemi örökségének összefoglalását azzal kezdi, hogy felidézi azt az eseményt, mely fordulópontot jelentett életében:
„Az Úr következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére.”
Senki sem kerülheti el ezt a keserűséget, amely az önző, bűnös én végét jelenti, s amely után az új élet édessége következik, de jaj annak, aki élete végéig halogatja az önmagának való meghalást, mert végül neki is csak meg kell ízlelnie a halált, csakhogy ez a keserűség nem válik édességgé, mert az már az örök halál keserűsége lesz.
Imádság
Urunk Jézus, ne engedd, kérünk, hogy a felismert igazság ellen tusakodjunk, hogy elmulasszuk megtenni, amit kívánsz tőlünk, kockára téve üdvösségünket. Segíts, hogy nap mint nap készek legyünk feladni saját magunkhoz való jogunkat, és az önmegvalósítás helyett Isten akaratát megvalósítani, hogy így a keserűség után a Neked átadott élet édességét is megtapasztalhassuk. Add meg kegyelmesen, hogy idejekorán átmenve a halálon lélekben újjászülessünk, s testi halálunk örömteli átmenet, tranzitus legyen a boldog örökkévalóságba.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.









INRI,
atyám egy 1-rossz meg egy 2-jóhír. Az elsö hír: A mi atyánkat nyugdijba küldték 75 évesen. 1663 óta minden vasár és ünnepnap volt nálünk szentmiseünnep 2025 tavaszáig. Azo´ta csak szombat elöesti miseünnepünk lesz lehet. Kilencediknek kapott meg minket az uj plébink aki 50 éves. Sajnos nagyon kövér széle hossza egy…139-149 kg-nak néz ki, nehogy meghaljon mint a nagy Grofó…ö is majdnem ötven volt…Az uj plébink Sütemény-sütö versenyeket szervez az anya-plebánián ö a zsüri-elnök sajnos-ahogy mondja több tucatot is zsüriznie kell ilyenkor…nomeg “Gasztrozarándoklatokat” is szervez…
A második jó-hír: Egy jó érzékü lelkipásztor az uj plébink jó lenne ha lefogyna, mert kelleni fog nekünk…A szombat este nem értem rá…Vasárnap beutaztam az uj plébink anya-plebániájára, ahol a 09:30-as mise után a plebánia kertben agape-t tartottak…Öszintén megmondom, hogy németben sok ehlyen, de szépmagyarban még sehol sem láttam ily, hogy minden vasárnap a nagymise utan agapé lenne…Sos sjtos sütik, kávé forralt bor üditök…Kb. egy éve vezette be a plébi. Láss csodát a nagy templomban a városi emberek sokszor nem is ismerik egymást. Mise utána semmi-se-kapcsolat a többi együttünneplö-ekkel. Söt a plébi egy hatalmas mediterrán fedett kerti-teraszt is épitett emiatt- talán a télre majd télikertszerüen is be lehet üvegezni…Mint Toscana-ban a télikert ambiente…Azóta az emberek ismerik egymást…Két család vallaja, hogy egy-egy alkalomra süt, kávét üditöt forralt bort felszolgál hidegben…Mindig másik két család. Nyersanyagot a képviselötestület/plebi biztosít. Most már egy rendszeres 30-40 fö is összejön ott ilyenkor. 0-99 évesek. Eszembejut a Frau Riesing németben. Ö tudott olyan svábos magyarul is, ahogy mondta Snakt Johann-bol/Jánossomorjáról telepitették ki öket 1946-ban elkobozván a negyedik generáció-óta ott élö öseik-töl való örökségüket/házukat/állataikat és minden vagyonukat a frissen h´zasodott párnak. A bünük a komcsik szerint az volt, hogy náci-németek-mert német az anyanyelvük. Onnan 4880 embert pár nap alatt kézipoggyásszal üztek el Németbe nincstelennek, kényszer-bevagonirozással. Ö szervezett ott a plebánián minden vasárnap agapét, ahová mi is szentmiseünnepre jártünk anno idegenországba-dolgozván-családotúl…Velem “matyaarúúl ” beszélt örült, hogy ö egy Ungar-Deutsche nö.
Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk…