Nagyböjti ráhangoló: Az életünk Krisztusé

Dr. Korzenszky Richárd OSB tihanyi emeritus perjel a mai elmélkedésben arról beszél, miért vált Jézus személye és tanítása veszélyessé a korabeli társadalom számára. Jézus csodái, különösen Lázár feltámasztása, félelmet váltottak ki a hatalomból, hiszen attól tartottak, hogy tömegek hisznek majd benne, ezzel veszélyeztetve politikai és vallási struktúráikat.

Virágvasárnap Jézus királyi bevonulását ünnepeljük Jeruzsálembe, ahol az emberek ujjongva, királyként fogadják. Ám csalódás éri őket, mivel Jézus nem politikai, hanem spirituális szabadítást hoz. Az utolsó vacsorán Jézus önmagát adja kenyérben és borban, előrevetítve áldozatát. A tanítványok még nem értik, hogy hamarosan minden álmuk összeomlik a nagypénteki keresztre feszítésben.

Jézus új törvényt hoz, a szeretet törvényét, amely nem a földi, mulandó dolgokra, hanem az örökkévalóra irányítja figyelmünket. Az emberek azonban nem értik, ezért fordulnak ellene. Jézus halála azonban nem a történet vége: húsvét hajnalán feltámad, békét hirdet, és elküldi tanítványait, hogy hirdessék az evangélium örömét.

Korzenszky atya hangsúlyozza, hogy a kereszténység nem pusztán kultúra vagy tanrendszer, hanem életforma. Feladatunk, hogy az élet világosságát sugározzuk egy érdekalapú, gyűlölettel és gonoszsággal teli világban. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy életünket Krisztusnak ajánljuk fel, áldozatosan, másokért élve.

A nap kihívása

Térdeljünk le egy templomban az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus előtt, és kérdezzük meg: „Uram, mit akarsz, mit tegyek? Mi az én feladatom ebben a világban?”

Áldott, kegyelmekben gazdag, elmélyült Nagyhetet kívánunk minden zarándoktársnak!