Mise Sionban a svájci tűzvész áldozataiért

Amint arról minden hazai hírforrás beszámolt, a divatos és drága alpesi síparadicsom bárjában Szilveszter éjszakáján 40 halottat és 119 súlyos sérültet követelő, hihetetlenül gyorsan terjedő tűz ütött ki.

Jean-Marie Lovey atya, Sion püspöke január 4-én misét celebrált a crans-montanai tűzvész áldozataiért.

A sioni Saint-Christophe kápolnában tartott misén több százan gyűltek össze, köztük más vallások képviselői is – írja az Aleteia. A résztvevők egy része ki is szorult a templom előtti térre.

A vízkereszti liturgikus szövegekre támaszkodva a püspök a sötétségben járó nép és a felkelő világosság képével párhuzamot állított a montanai dráma és az emberiség örök drámája között. (Iz 60, 1-6) Crans-Montanát az Izajás próféta által említett Jeruzsálemhez hasonlította, hangsúlyozva, hogy a próféta látta a fény felragyogását:

„Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.”

„Erősödjünk meg hitünkben: az ember nem az éjszakára, a halálra, a sötétségre teremtetett, szíve a fényt, egy új hajnal világosságát keresi” – hirdette a püspök. – „Ezért engedjük, hogy Krisztus világossága alakítson és vezessen bennünket. Kantonunkban, országunkban most napfogyatkozás van, de elviselhetetlen, ha az emberek, a családok megmaradnak a szenvedés sötétségében.”

Egyszerű, szívhez szóló, vigasztaló szavakkal kérte a püspök a híveket, hogy a napkeleti bölcsek mintájára ők is keressék a találkozást Istennel. A fény, a csillag, amely útjukon vezette őket, maga Isten volt, aki megnyitotta előttük a jövő útját, amely hittel és reménnyel vezet el az Istengyermekhez.

A napkeleti bölcsek nemcsak kézzelfogható ajándékokat vittek, hanem felajánlották lényük teljes gazdagságát, tiszta életük illatát és irgalmasságuk szelídségét. „Mindannyiunknak megvannak a magunk arany-, tömjén- és mirrharaktáraink – folytatta Lovey püspök. – Próbáljuk megtudni, hol is rejtőznek bennünk, és tegyük le Isten elé, annak tudatában, hogy Isten mindig ott van, ahol egy gyermek szenved a földön.”

„Ahogyan a bölcsek másik utat választottak a hazatéréshez, most mi is válasszunk másik utat: az együttérzés, az Istennel való élet útját. Nem térhetünk vissza a mindennapi életbe anélkül, hogy ne éreznénk együtt a montanai tragédia érintettjeivel. Járjon előttünk és vezessen minket mindig és mindenhol a fentről áradó fény” – mondta beszédében a püspök.