„Mindent előre megmondtam nektek” – Gondolatok korunk antikrisztusi hatások alatt álló szellemi állapotáról

Urs Keusch 2022-es írása arra emlékeztet, hogy a keresztényüldözés napjainkban világszerte elterjedt jelenség. A Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) segélyszervezet adatai szerint 200 millió embert érint. A helyzet Európában is egyre kiélezettebb. Szembe kell néznünk a valósággal, és keresztényként eszerint kell felkészülnünk, ahogyan a következő írás is figyelmeztet bennünket.

Amikor 50 évvel ezelőtt azon törtem a fejem, hogy feladom a tanult szakmámat és jelentkezem a teológiára, gyakran látogattam egy idős pap professzort, aki tudós és szentéletű férfi hírében állt. Publicisztikai tevékenységet is folytatott, több könyvet is írt a hitről. Máig emlékszem rá, ahogy nem is egyszer azt mondta:

„Minden nap azért imádkozom az Úrhoz, hogy ne veszítsem el a hitemet.”

Őszintén szólva, mit sem tudtam kezdeni ezzel a kijelentéssel.

Hogy mondhat ilyet egy tudós és szentéletű pap? Valóban nem értettem, és magamban inkább jámbor túlzásnak tartottam.

De azóta eltelt 50 év. És most már tudom, hogy mire gondolt. Ez alatt az 50 év alatt olyan visszaesést éltük meg a hitben, és az igazságnak oly mértékű elhomályosulását, amilyet elképzelni sem tudtunk volna. Nem csupán a hittől való elpártolást, hanem széles körű nyílt támadást az egyház hitével szemben, hadüzenetet Krisztus ellen, az igazság és minden ellen, amit Istentől kaptunk, és ami az életnek méltóságot és értéket ad: a szent, az igaz, a szép, a tiszta és a jó ellen. A kiterjedt pusztítás legfontosabb szereplői pedig gyakran a mi sorainkból kerültek ki.

Ezeket a változásokat nem csak az előbb említett pap érezte meg előre, sokan mások is megsejtették az apokaliptikus fenyegetéseket, és bár figyelmeztettek rájuk, a legtöbbjüket pesszimistának, vészmadárnak tartották és kinevették. Ma már látjuk, hogy sokakban a prófétaság Lelke működött. Ma már nem nevetünk rajtuk, hanem csendben bocsánatot kérünk tőlük.

A keresztény hagyományban és az egyház történelemfelfogásában a történelem utolsó korszaka az Antikrisztus uralma. Mielőtt még a mi Urunk „eljön dicsőséggel”, a démoni-sátáni hatalmak elszabadulnak, hogy felkeljenek, és megkíséreljék Krisztus megváltó művének lerombolását, sőt ha lehetséges, teljes megsemmisítését. Krisztus, az Isten Fia az, akit mint „legfőbb zavaró tényezőt” a sátáni világhatalomnak véglegesen ki kell iktatnia a történelmi tudatból! Ezt a „szalámitaktikát” láthatjuk nap mint nap a politikában, az oktatásban és a társadalomban. Egyre inkább meghatározó hatalommá válik az, ami perverz.

Az Antikrisztus és uralma elképesztő sátáni erővel bíró hatalmi képződmény. Josef Pieper így ír „Über das Ende der Zeit” (Az idők végezetéről) című könyvében:

„Az Antikrisztus továbbá az egész emberiségre kiterjedő politikai hatalomgyakorlás figurájaként is elképzelhető; ő a világ ura. Abban a pillanatban, amikor a világuralom teljes értelemben lehetségessé válik, az Antikrisztus is valósággá válhat.”

Ezt a történelmi pontot elértük. A legújabb digitális és globális kommunikációs technológiák, a mesterséges intelligencia és az irányított tömegpropaganda segítségével az Antikrisztus korlátlan manipulációja és uralma bármikor lehetséges.

A Katekizmus így foglalja össze ezeket az időket:

„Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a »gonoszság misztériumát« egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett.”

KEK 675

Azt mondja az Úr a végső időkről:

„Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.”

Mk 13,19-20

Ki az Antikrisztus? Hogy pontosan ki és mi az Antikrisztus, nem tudhatjuk. Talán egy személy, esetleg egy mesterséges intelligenciával támogatott személyiség, aki óriási, emberfeletti és lenyűgöző képességekkel rendelkezik, vagy egy politikai hatalmi centrum, esetleg mindkettő egyszerre? Valószínűleg mindkettő egyszerre. Pieper szerint „egy világszervezet hozhatja el a leghalálosabb és leglegyőzhetetlenebb zsarnokságot, az Antikrisztus uralmának végleges kiépítését”.

Az Antikrisztus esetében egy olyan alakkal, olyan haddal állunk szemben, amely bizonyos értelemben „hirtelen és váratlanul” jelenik meg. Az elmúlt négy évben átélhettük, amint a totalitarizmus sötét réme a propaganda és a félelemkeltés eszközével gyakorlatilag egyik napról a másikra emelkedik fel világszerte. Az Antikrisztus a hazugság, csalás, képmutatás és manipuláció köntösébe bújik, és elképesztő szuggesztív hatalmával sokak vesztét okozza.

„A hagyomány egybehangzó tanúsága szerint e hadsereg külső »sikere« szörnyűséges lesz; nagymértékű aposztáziát (hitehagyást) eredményez.”

Pieper

Legyetek éberek!

Erről a témáról már rengeteget írtak. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert végső soron nem az a lényeg, hogy minél pontosabb ismereteket szerezzünk ezekről a dolgokról – hiszen ilyen információk egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Sokkal inkább arról van szó, hogy a hívő keresztényeket sürgősen figyelmeztetni kell, vegyék komolyan Urunk szavait:

„Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.“

Mk 13,23

Vigyázzatok! Mindent előre megmondtam nektek. Legyetek éberek. Imádkozzatok. Tartsátok nyitva a szemeteket. Isten ma is küldi hozzánk prófétáit.

Nekünk adja Világosságát. Ha Vele maradunk, nekünk adja a bölcsesség mindennapi Kenyerét. Megajándékoz a megkülönböztetés Lelkével, ha kérjük Őt. Mert manapság sok a hamis próféta és „kinyilatkoztatás”, hogy az embereket összezavarják, elbátortalanítsák és nevetségessé tegyék, az igazságot pedig elhomályosítsák.

A gonosz minden csábító suttogásával és szemfényvesztésével, minden kísértéssel és elbátortalanítással szemben egyetlen védőbástya bizonyult hatékonynak a kereszténység története során: a saját bűneink őszinte megbánása.

Ez pedig a szentgyónást, a bűnbánatot, a napi imát és az egyház szentségeinek rendszeres vételét jelenti. Valamint a szentek életének és írásainak tanulmányozását. Komoly és egészen határozott hit nélkül senki sem fog tudni megbirkózni az eljövendő kihívásokkal.

„De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.”

Jel 22,11

Ma már semmilyen egyházi hivataltól nem számíthatunk támogatásra. Nekünk kell megkeresnünk a prófétákat, és felfedeznünk korunk jeleit, nagyon óvatosnak kell lennünk a hamis prófétákkal, és „félve és rettegve” kell törekednünk arra, hogy megmaradjunk a szeretetben.

Csak az állhatatos, napi csendes imádság és a Szentírás mindennapi olvasása óvhat meg bennünket a közeljövőben a kétségbeeséstől és a bénító félelemtől.

Mert „az imádság a legerősebb fegyverünk: kulcs, amely megnyitja Isten szívét”.

Szent Pio atya

Hadd zárjam Sebastian püspöknek, a romániai Slatina és Romanați egyházmegye elöljárójának bátorító szavaival:

„Nem gondoljátok, hogy eljött az ideje annak, hogy még inkább tudatosítsuk magunkban azokat a szavakat, amelyeket minden liturgiában éneklünk: »Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.« (Mt 5,11-12) Örüljünk tehát, és ne bánkódjunk!

Örüljünk annak, ami Istenből az Ő világában megmaradt! Annak, ami még mindig azonosít és összeköt Vele minket, annak, hogy még mindig szolgálhatjuk Őt, hogy még mindig imádkozhatunk a templomokban, hogy még mindig szabadon leírhatjuk ezeket a sorokat, s hogy még mindig minden decemberben »megszületik« a földre. És ha mindez véget ért, örvendezhetünk amiatt, hogy a »nevetek föl van írva a mennyben« (Lk 10,20)!

Ott van a mi igazi hazánk, amelyért érdemes keményen küzdenünk, amelyért fáradoznunk kell, hogy el ne veszítsük, hanem az örökkévalóságban mindannyian elnyerjük! Ámen.”

Fordította: Klausz Eszter
Forrás: vision2000.at