Mindenszentek ünnepe – Szentek élete
November 1-jén, közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. A Jelenések könyvének 7-ik fejezete, mint megszámlálhatatlan sokaságról beszél.
Nem téveszthető össze az ünnep a halottak napjával, amely november 2-án van, és amely napon a tisztító tűzben szenvedő lelkekért imádkozik az egyház. A tisztító helyen a lélek hozzáméri magát a teljes igazsághoz, látja azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten életébe, személyébe belehelyezett. Ez a tisztulás azt jelenti, ezeket a hiányosságokat, bűnöket elítéli és igyekszik megszabadulni mindattól, ami őt Isten színelátásától elzárta. Ez az ideiglenes kizárás Isten színelátásából és boldogságából a lelket emészti, s nagy vágy égeti, hogy Istenhez eljusson.
Mindenszentek ünnepe a nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609-ben Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.
A szentek túlmutatnak önmagukon. Egyedül Isten a Szent. Az Ő képmására teremtett embert ajándékként részesíti ebben a szentségben. Egyedül Isten a tökéletes szeretet, az emberi életszentség, az emberi szeretet részesedik ebből a tékozló isteni szeretetből.
Szent Bernát gondolatai a szentek tiszteletéről:
Mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk, mit érnek el azzal, ha mi dicsérjük őket? Ugyan mit számít azoknak a földi dicsőítés, akiket maga a mennyei Atya dicsőít meg? A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre. Csupán csak a mi hasznunk, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket. Ami engem illet, a róluk való megemlékezés hű vágyat gyullaszt bennem. Az első ilyen vágy az, hogy élvezzük boldogító közösségüket és méltók legyünk az üdvözült lelkek társaságára égi otthonukban: találkozzunk a pátriárkák korával, a prófétákkal, az apostolokkal, a vértanúk és szüzek seregével, egyszóval együtt örvendezzünk a Mindenszentek egész közösségével. Várva várnak minket a szentek! Vágyakozzunk azokhoz, akik várva várnak ránk! Mi is kívánkozzunk oda közéjük!
