Szenthelyi-Molnár István pap, teológus, hitoktató, egyházjogi doktor 1905 augusztusában született Makón és 1991 május 19-én hunyt el Budapesten. Sokoldalú munkássága során volt kórházi lelkész, középiskolai hittanár, tábori lelkész, katolikus agrárifjúsági mozgalom szervezője, katolikus legényegylet alapítója, és mindemellett írt, írt és írt. Adott ki kézikönyvet katolikus szülésznők és védőnők számára, a Vöröskeresztről, a katolikus karitászról és szociális munkáról, és néhány olyan kis gyűjteményt, amelyben az év minden napjára kínál valami, akár csak néhány perces kis olvasmányt a katolikus olvasó számára, amely elgondolkodtatja, átgondolásra készteti a hívő embert. „Emberek! Az élet szép!”, „Legyen szép napod!”, „Jókedvvel újévtől szilveszterig”, „Állj meg egy szóra!” vagy a „Derűs napokat kívánunk!”c. könyvei már a címükben is kifejezik az olvasmányok szívderítő hangulatát és üzenetét.
A sokszáz kis történet közül egyet választottunk ki most az Önök számára, éspedig az „Emberek! Az élet szép!” c. kötet december 5-ére ajánlott kis történetét. Szeretettel ajánljuk figyelmükbe!
Minden perc drága!
(December 5.)
A sevillai városháza órája állandóan 10 percet késik. Ennek története van. Ugyanis valamikor ehhez az órához igazodtak a halálra ítélt gonosztevők kivégzésénél. Több mint két évszázaddal ezelőtt, egy irgalmas szívű egyszer 10 perccel visszahajtotta ezt az órát, hogy annak a szerencsétlen halálraítéltnek, akit aznap kellett kivégeznie, ezzel a 10 perccel meghosszabbítsa az életét. A megátalkodott bűnös ugyanis sehogy sem akart bűnbánatot tartani, csupán az utolsó percben tört meg és kezdett gyónásába. Hogy ezt elvégezhesse, a hóhér hátrább tolta az órát. Azóta Sevillában kegyelettel megtartották ezt a szokást és a városháza órája 10 percet késik.
Az év vége felé jársz. Ennek az idejét azonban nem tolhatja ki hosszabbra senki, bármilyen irgalmas szívű legyen is az. Elmúlik az élet egykor mindenki számára, de senkinek a világon nincs módjában ezt még 10 perccel meghosszabbítani azért, hogy időt nyerjen a bűnbánatra.
Gondolod, holnap?
Ki tudja, tied lesz-e a holnap?
