Milyen nehézségeket vet fel XIV. Leó amerikai állampolgársága?
A The Pillar arról értesült, hogy a Vatikáni Államtitkárság néhány magas rangú tisztviselője komoly aggodalmát fejezte ki az új pápa kettős állampolgársága miatt. Belső beszélgetést sürgettek arról, szükség van-e arra, hogy XIV. Leó pápa lemondjon az amerikai állampolgárságról.
Természetesen minden pápa származik valahonnan, és a péteri szék minden új betöltője úgy érkezik, hogy valamely országnak az állampolgára. Azonban egyetlen más pápai állampolgárság sem jár olyan terhes adózási követelményekkel, pénzügyi bevallásokkal és a polgári jogi felelősségre vonás lehetőségével, mint az amerikai. Ezek miatt az igencsak problematikus kérdések miatt kezdtek a kúria vezető személyiségei komoly beszélgetésekbe arról, hogy a pápa lemondjon-e amerikai állampolgárságáról. Ennek hatalmas diplomáciai jelentősége lenne, ezért maga az a tény, hogy a kérdésről a Vatikánban egyáltalán folyik ilyen beszélgetés, sokat elárul annak komolyságáról.
Az amerikai törvények értelmében az amerikai állampolgároknak amerikai útlevéllel kell ki- és beutazniuk az Egyesült Államokba, még akkor is, ha kettős állampolgársággal rendelkeznek. Leó pápának, legalábbis technikailag, Robert Prevost néven kellene bemutatnia az útlevelét, ha hazalátogatna.
Ennél azonban valószínűleg lényegesebb kérdésnek bizonyulna a pápa adójogi státusza, amitől nehezebb eltekinteni.
Minden évben, minden amerikai állampolgárnak adóbevallást és pénzügyi nyilatkozatot kell benyújtania az Internal Revenue Service-nek (IRS), és a jövedelmük adóköteles – bárhogyan és bárhonnan származzék is a világon.
Már az is nyitott kérdés, hogy milyen „fizetést” kap személyesen a pápa – a tisztséggel hivatalosan egy szerény ösztöndíj jár, és jogilag vitatható, hogy ez ugyanaz-e, mint egy fizetés. A pápa persze visszautasíthatja, hogy felvegye, jótékony célokra fordíthatja, vagy nulla összegnek jelentheti be.
Bonyolultabb kérdés azonban, hogy vajon mit követelnének meg tőle az éves pénzügyi bevallásban. Míg a hivatalos ösztöndíj bejelentése talán nem lenne akadály a pápa számára az állampolgárság megtartásában, egyáltalán nem biztos, hogy az IRS elegendőnek tartaná a jövedelem és a személyes vagyon egyszerű bejelentését.
A péteri hivatalhoz kapcsolódó hivatalos jótékonysági alapoktól elkülönítve, a pápáknak vannak a saját belátásukra bízott külön, személyes számláik személyesen kiválasztott jótékonykodási kiadásokra. Ide gyakran hívő természetes személyektől érkeznek a pápa magánhasználatára szánt adományok, és tulajdonképpen észszerű az érvelés, hogy ezeket az éves adóbevallásban be kell jelenteni. Tágabb értelemben hasonló a helyzet az úgynevezett Péter-fillérekkel, a római püspök szolgáló munkáját és prioritásait támogató éves globális gyűjtés eredményével, amit legalábbis be kell vallani, még ha esetleg nem is adóztatják meg.
Tehát a megvitatásra váró kérdés az, hogy az amerikai szövetségi kormány pontosan milyen mértékben követelhetne betekintést és elszámolást a pápai, vatikáni és egyházi pénzügyekkel kapcsolatban.
Az elnöki kormányzat ugyan utasíthatná az IRS-t, hogy töröljenek bizonyos kötelezettségeket, vagy fogadjanak el egy meghatározott értelmezést arról, hogy mi számít „Robert Prevost” vagy „Leó pápa” vagyonának, ez elég nagy mérlegelési szabadságot hagy, és minden választási ciklus után meg is változhatna.
Bármennyire is kellemetlenek lehetnek ezek az útlevéllel kapcsolatos vagy az adózási kérdések, a kettős állampolgársága miatti kúriai aggodalmak középpontjában álló valódi kérdés a pénzügyi felelősségvállalás.
Számos államban, évtizedek óta a felperesek ügyvédei az egyházmegyék ellen indított perekben a legmagasabb és legszélesebb intézményi szinteken próbálják felelősségre vonni az egyházat.
Egyes, az egyházi szexuális visszaélésekhez kapcsolódó esetekben ezek a perek csoportos keresetek és egyezségek formáját öltötték, és egyházmegyék és főegyházmegyék csődjét eredményezték az Egyesült Államokban.
Évtizedek óta látszik az a törekvés, hogy a felperesek a Vatikánt igyekeznek alperesként megnevezni, hivatkozva Róma felelősségére az állítólagos papi visszaélések és más ügyek kezelésében.
A Szentszék szuverén nemzetközi jogi státusza eddig az amerikai polgári perekben hatékony védelmet jelentett, de az amerikai állampolgárságból adódó komplikációk miatt aggódó vatikáni tisztviselők nem tudják, hogyan vonatkozna a szuverén immunitás egy amerikai pápára.
A döntés végső soron természetesen magától Leó pápától függ. Még ha a lemondó döntést igen komoly és gyakorlatias okokból hoznák is meg, valószínűleg széles körben úgy értelmeznék, hogy a pápa hátat fordít hazájának.
