Miért fordulhatunk Ukrajnáért a Szűzanyához
Az ukrán nép évszázadok óta nagy tisztelettel fordul a Szűzanya felé. A kijevi fejedelem, Vlagyimir 988-ban vette fel a keresztséget, görög ortodox rítus szerint. Ekkor indult meg a „Kijevi Rusz” krisztianizációja. (Igaz, Vlagyimir nagyanyja, (Szent) Olga fejedelemasszony már országa megkeresztelése előtt, az őskrónika szerint 955-ben felvette a kereszténységet. Vlagyimir sok templomot építtetett, a szláv világban ezek voltak az első kőből épült templomok. Vlagyimir szentté avatására kétszáz évvel később került sor. Fia, Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem 1037-ben a Szűzanyát országa mennyei királynőjévé nyilvánította. (Jaroszláv leánya, Anasztázia a magyar I. András király felesége lett. Szobrukat biztosan sokan látták a tihanyi apátsági templom mellett.)
A Szűzanyának számos jelenését tartják számon Ukrajnában. Az egyik legismertebb a 17. században történt, a galíciai Grusivban. A jelenés helyén fűzfát ültettek, a fűzfa tövében száz évvel később forrás tört fel, amelynek sok csodás gyógyulást tulajdonítanak. A fára rögzített Mária-kép zarándokhely lett. A Szűzanyának köszönik az 1856-os kolerajárvány megszűntét is.
„Az ukrajnai Lourdes”
Ezt a nevet kapta – minden bizonnyal szintén a csodás forrásának köszönhetően – a zarvanyicai, görögkatolikus rítusú Mária-kegyhely a nyugat-ukrajnai Ternopil (oroszul Ternopol) közelében, amely az Európai Máriás Háló 15 tagjának egyike.

A hagyomány szerint 1240-ben, egy, a tatárok elől menekülő, sebesült és fáradt szerzetes aludt el itt a forrás mellett. Álmában megjelent neki a Szent Szűz, és amikor felébredt, karjai közt egy szentképet talált, amely a Szűzanyát és a kisded Jézust ábrázolta. Megmosakodott a forrásban, és sebei azonnal begyógyultak. Hálából ő építtette itt az első kápolnát a csodás módon kapott ikon céljaira, amely aztán csodával határos módon túlélte az évszázadok viszontagságait, a világháborúkat és még a szovjet uralmat is.

A hely idővel híres zarándokhellyé vált, monostor és plébániatemplom is épült, ámde a szovjet időszakban a monostort felgyújtották, a templomot bezárták és raktárt létesítettek benne, a csodás forrást pedig szögesdróttal vették körül. A hívőknek azonban sikerült elrejteniük a képet, és az istentiszteleteket házaknál vagy a környező erdőben tartották meg.
1988. július 17-én, amikor már lehetett érezni az idők változásait, több mint tízezer hívő gyűlt össze Zarvanyicában a kereszténység felvétele 1000. évfordulójának megünneplésére. 1989. november 23-án pedig végre ismét szentmisét lehetett tartani az újra nyitott templomban, amelyet később restauráltak. A templomot Lubomir Huszar bíboros (a jelenlegi Szvjatoszlav Sevcsuk érsek elődje) szentelte fel 2000-ben. Ez alkalomból Sevcsuk érsek így fogalmazott: „Ezt a helyet maga az Úr választotta ki Szeplőtelen Édesanyja közvetítésével, az ukrán néppel való találkozás helyszínéül.”
2001-ben, amikor II. János Pál pápa Ukrajnába látogatott, az országot Mária földjének nevezte, és a június 24-én Kijevben tartott Angelus során a következő imádsággal kérte a Zarvanyicai Szűz védelmét az ukrán nép számára:
Ó, Boldogságos Mária, Zarvanyicai Madonna,
Hálát adok neked, amiért megengedted, hogy itt legyek a Kijevi Rusz területén, ahonnan az Evangélium fénye szétáradt az egész régióban.
Itt állva csodálatos szentképed előtt, melyet itt, a Szent Miklós templomban őriztek meg, apostoli látogatásomat Ukrajnában a te kezeidbe helyezem, ó, Isten anyja és Egyházunk édesanyja.
Istennek Szent Anyja,
Teríts be anyai köntösöddel minden keresztényt és minden jóakaratú embert, aki ebben a nagy nemzetben él.
Vezesd őket fiadhoz, Jézushoz, aki minden ember számára az Út, az Igazság és az Élet.
Ámen.