Mi az, ami Jézus szemében «egyedül szükséges»?

Július 29-én, Szent Márta ünnepén úgy tűnik, mintha az evangélium szembeállítaná Mária szemlélődését Márta aktív, tevékeny életével. «Csak egy a szükséges», mondja Jézus Mártának. Vajon ez azt is jelenti, hogy választanunk kellene Márta és Mária helye között?

Képzeljük el a jelenetet: Jézust, a jó barátot Betániában fogadják. Micsoda öröm, Márta lelkesen és tevékenyen dolgozik, tüsténkedik: olyan sok a tennivalója! De testvére, Mária, úgy tűnik, nem veszi észre, mivel csendben üldögél Jézus lábainál, mintha az étel magától elkészülne, mintha úgy gondolná, rendjén való az összes házi munkát másra hagyni. Márta tiltakozik… melyik háziasszony nem ismerné fel magát ebben a tiltakozásban? Olyan jó lenne leülnie neki is ahelyett, hogy tűzhely mellett van! Jó dolog hallgatni a vendéget is, de szerencsére van valaki, aki az anyagi feladatokkal is foglalkozik! Ezt gondolja Márta, és megértjük őt.

Anyagi feladatok rabszolgája

Vajon tisztában van ezzel Jézus? Igen, bizonyára. Először is, mert harminc éven át látta, hogy az édesanyja ételt készít, mos, rendet rak, mint a világ összes édesanyja. Nagyon is jól tudja, hogy ez nem magától történik. Megtapasztalta a fáradozás és a fáradtság súlyát, ahogyan a jó étel örömét is. Jézus nem becsüli le Márta munkájának valódi értékét és fontosságát. Nem veti meg. Sőt mi több, értékeli nagylelkűségét, amely ilyen cselekvésre késztette: Márta azt akarta, hogy minden tökéletes legyen Jézus számára. És az anyagi javak, amelyekre Jézus azt mondta: «Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek» (Mt 25, 40).

„Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.” (Lk 10, 40). Ebben a szóban minden benne van: sürgött-forgott. Márta bizonyos értelemben az anyagi dolgok rabszolgája. Lehet, hogy jobban figyel az ételkészítésre, mint a vendégére. Ezt a hiányosságot sok területen láthatjuk: a struktúrák az elsődlegesek az élettel szemben, amelyet szolgálniuk kellene; a katekétákat inkább a módszer problémái foglalkoztatják, mint maga az Úr; vagy ott vannak a szülők, akik nagyobb figyelmet szentelnek gyermekeik iskolai eredményeire, mintsem személyiségük általános fejlődésére.

Hogyan összpontosítsunk a lényegre?

Mi az első az életünkben? Ezt a kérdést folyton tegyük fel magunknak és ne hagyjuk, hogy más uraljon bennünket. Vigyázzunk, hogy szabadságunkat megőrizhessük és a lényegre összpontosítsunk, ahelyett, hogy elaprózódnánk. Gyakran sajnálkozunk, hogy túlterheltek vagyunk, hogy folyton rohanunk, hogy soha nincs lehetőségünk, módunk arra, hogy szusszanjunk egyet… Nem úgy fest a dolog, mint Mártával, akihez hasonlóan aggódunk és izgulunk sok mindenért?

«Csak egy a szükséges», mondja Jézus Mártának (Lk 10, 42). Ennek az egyetlen szükséges dolognak a szempontjából nincs ellentmondás Márta és Mária hivatása között. Bármi legyen is a hivatásunk– kármelita anya vagy családanya, remete vagy vállalatvezető – az az első, hogy Jézus lábai előtt hallgassuk őt. «Isten egyedül elég»: ez nem csak a szerzetesekre és a szerzetesnőkre igaz, hanem mindnyájunkra is. Jézus újra elmondja nekünk, amint Mártának is, hogy minden napunkon az első az imádság. Az, ami első legyen gondjainkban, az Isten akaratának a teljesítése. Az, ami első legyen törekvéseinkben, az az Isten országára való törekvés. Minden mást ezen felül kapunk meg. Természetesen Márta hivatása nem azonos Máriáéval. Egy családanya nem tölt annyi időt imádkozással, mint egy kármelita anya, ahogyan egy ferences szerzetes sem lesz olyan kompetens gazdasági kérdésekben, mint egy cégvezető. Mindnyájunknak megvan a maga helye. Ami élethelyzetenként változik, az az a mód, ahogyan keressük és szolgáljuk «az egyedül szükségest». Az pedig, ami egyedül szükséges, mindig ugyanaz. Az Úr mindnyájunkat önmagának teremtette, és ahogy Szent Ágoston mondja, «nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benne»… legyünk akár Márták vagy Máriák!

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia