Leó pápa katekézise: Az evangélium nem pusztán emberbaráti üzenet, hanem a teljes és örök élet örömteli hirdetése
XIV. Leó pápa február első általános audienciáján folytatta a Dei Verbum – k. zsinati konstitúcióról való tanítását, a II. vatikáni zsinat dokumentumairól kezdett sorozata negyedik részeként. Ezúttal a Szentírás emberi és isteni dimenzióival kapcsolatban fejtette ki gondolatait. Figyelembe kell venni a történelmi kort, amelyben íródott, az emberi nyelvezetet, amelyet felhasználtak hozzá, különben fundamentalista olvasatot kapunk. Ugyanakkor nem tekinthetjük pusztán szociális üzenetnek, hiszen az örök életet hirdetése, amelyet Isten Jézusban adott nekünk.
A Dei Verbum – kezdetű zsinati konstitúció a Szentírást, az egyház élő hagyományának olvasatában úgy jelöli meg, mint kiemelt találkozási helyet, ahol Isten minden korban szól az emberekhez, hogy meghallgatva, megismerjék és szeressék őt. A bibliai szövegeket ugyanakkor nem égi, vagy emberfeletti nyelven írták. Ahogy a mindennapokban tapasztaljuk, ha két ember különböző nyelvet beszél, nem értik meg egymást, nem tudnak párbeszédet kezdeni, kapcsolatot kialakítani egymással. Bizonyos esetekben az, hogy megértetjük magunkat a másikkal, a szeretet első gesztusa – jelentette ki a pápa.
Isten ezért dönt úgy, hogy emberi nyelven szól, és így a Szentlélek sugallatára a különböző szerzők megírták a Szent Könyveket. Ahogy arra a zsinati dokumentum emlékeztet: “Isten emberi nyelveken kifejezett igéi ugyanis hasonlóvá váltak az emberi beszédhez, amint egykor az örök Atya Igéje a gyönge emberi test fölvételével hasonlóvá vált az emberekhez”. (Dei Verbum 13.) Ezért a Szentírás nemcsak tartalmában, hanem nyelvezetében is felfedi Isten irgalmas leereszkedését az emberhez, és azt a vágyát, hogy mellettük álljon.
Az egyház történelme során tanulmányozták azt a kapcsolatot, ami a Szent Könyvek isteni szerzője és az emberi szerzők között fennáll. Sok századon keresztül számos teológus igyekezett megvédeni a Szentírás isteni eredetét, ezért az emberi szerzőket csupán a Szentlélek passzív eszközeinek tartották. Újabban felülvizsgálták a szerepüket, olyannyira, hogy a zsinati dokumentum úgy beszél Istenről, mint a Szentírás fő szerzőjéről, de a sugalmazott szerzőkre is valódi szerzőként tekint. Ahogy egy múlt századi egzegéta (L. Alonso Schökel) rámutatott: ha az ember működését egyszerű kéziratmásolóvá redukáljuk, azzal nem dicsőítjük az isteni működést. Isten sosem alázza le az embert és képességeit.
Ha tehát a Szentírás Isten igéje emberi szavakkal kifejezve, akkor részleges minden olyan megközelítés, ami elhanyagolja, vagy tagadja ezt a két dimenziót – állapította meg katekézisében Leó pápa, majd levonta a következtetést: a szent könyvek helyes értelmezését nem szakíthatjuk ki abból a történelmi környezetből, amelyben megérlelődtek, sem a használt irodalmi formákból. Ellenkezőleg, ha lemondunk az emberi szavak tanulmányozásáról, amelyeket Isten felhasznált, akkor félő, hogy fundamentalista vagy spiritualista olvasatát kapjuk a Szentírásnak, ami eltorzítja annak jelentését.
Ez az elv érvényes Isten igéjének hirdetésére is: ha elveszíti a kapcsolatot a valósággal, az ember reményeivel és szenvedéseivel, ha érthetetlen nyelvezetet használ, ami kevéssé kommunikatív és anakronisztikus, akkor nem lesz hatékony. Az egyház minden korban arra hivatott, hogy Isten igéjét hirdesse olyan nyelven, mely képes megtestesülni a történelemben és elérni az emberek szívét. Ahogy Ferenc pápa emlékeztetett: „valahányszor vissza akarunk menni a forráshoz és újra megtalálni az evangélium eredeti frissességét, új utakra bukkanunk, kreatív módszerekre, más kifejezési formákra, beszédesebb jelekre, olyan szavakra, amelyek megújult jelentést hordoznak a mai világ számára”.
Másfelől pedig ugyanígy leegyszerűsítés a Szentírás olyan olvasata, ami figyelmen kívül hagyja annak isteni eredetét, és csak puszta emberi tanításként értelmezi, amit technikai szempontból, mint egy múltbeli szöveget tanulmányoz – folytatta gondolatmenetét Leó pápa, majd rámutatott: a Szentírás főként a liturgia keretein belül ma is szól a hívekhez, meg akarja érinteni jelenlegi életüket, problémáikkal együtt, megvilágítani előttük az utat és a döntéseket, amelyeket meg kell hozniuk. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha a hívő a Szentlélek vezetésével olvassa és értelmezi a szent írásokat, aki ihlette azokat. Ebben az értelemben a Szentírás arra szolgál, hogy táplálja a hívek életét és szeretetét, ahogy arra Szent Ágoston emlékeztetett. Bárki, aki azt hiszi, hogy megértette a Szentírást, de nem képes az Isten és a felebarát iránti szeretetre, valójában még nem értette meg azt.
A Szentírás isteni eredete arra is emlékeztet, hogy az evangélium, amelyet a megkereszteltek tanúságtételére bíztak, bár magában foglalja az élet és a valóság dimenzióit, fölötte áll annak. Nem lehet puszta emberbaráti vagy szociális üzenetre redukálni, hanem az annak a teljes és örök életnek az örömteli hirdetése, amelyet Isten ajándékozott nekünk Jézusban. Mondjunk köszönetet az Úrnak, amiért jóságában táplálja igéjével életünket, és imádkozzunk, hogy szavaink, és még inkább életünk ne homályosítsák el Isten szeretetét, melyek róla szólnak – fohászkodott katekézise végén XIV. Leó pápa.
Forrás: Vatican News
