Leó pápa katekézise: A jubileum a megbocsátás ereje, mely új életre sarkall
December 31-én, az év utolsó napján szerdán délelőtt tartotta meg Leó pápa az általános kihallgatást és mondta el utolsó katekézisét, mely a megélt szentév jelentőségéről elmélkedett: „Mondjunk igent egy olyan életre, amelyet elkötelezetten élünk a jelenben és ami az örökkévalóságra irányul”.
Ezt az elmélkedést a naptári év utolsó napján, a jubileumi év vége felé és a karácsonyi időszak szívében ünnepeljük. Az elmúlt évet kétségtelenül fontos események jellemezték: némelyik örömteli volt, mint például oly sok hívő zarándoklata a Szentév alkalmából; mások fájdalmasak, mint például Ferenc pápa halála és a földünket továbbra is pusztító háborúk. Év végén az Egyház arra hív minket, hogy tegyünk mindent az Úr színe elé, bízzuk magunkat gondviselésére és kérjük tőle, hogy újítsa meg bennünk és körülöttünk az elkövetkező napokban kegyelmének és irgalmának csodáit.
Ebbe a sorba illeszkedik a Te Deum ünnepi hálaadás hagyománya, mellyel ma este megköszönjük az Úrnak a kapott áldásokat: „Téged Isten, dicsérünk téged…, „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem”. Ferenc pápa ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy míg „a világi hála, a világi remény felszínes, ellaposodik az én saját érdekei által, addig ebben a liturgiában egészen más légkör árad: a dicséret, a csodálat, a hála légköre”. Ma az a feladatunk, hogy elmélkedjünk arról, amit az Úr értünk tett az elmúlt évben és hogy őszinte lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk, értékeljük az ajándékaira adott válaszainkat, és bocsánatot kérjünk minden alkalomért, amikor nem becsültük meg sugallatait, és nem használtuk ki a legjobban a ránk bízott talentumokat – kérte a Szentatya.
Ez arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk egy másik nagy jelen, amely az elmúlt hónapokban elkísért minket: az „út” és a „cél” jelén. Idén számtalan zarándok érkezett a világ minden tájáról, hogy imádkozzon Péter sírjánál, és megerősítse elkötelezettségét Krisztus iránt. Ez arra emlékeztet minket, hogy egész életünk egy utazás, amelynek végső célja túlmutat a téren és az időn, hogy az Istennel való találkozásban és a Vele való teljes és örök közösségben valósuljon meg. Ezt kérjük majd a Te Deum imában is, amikor ezt mondjuk: „Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe”. Ezért is nevezte Szent VI. Pál pápa a jubileumot a hit nagy cselekedetének, „amelyet már most is várunk és előkészítünk a jövőbeli sorsunk előtt”.
Ebben a végidőbeli fényben, a véges és a végtelen találkozásában egy harmadik jel is megjelenik, a Szent Kapun áthaladásé, melyet oly sokan megtettünk, imádkozva és könyörögve a magunk és szeretteink búcsú elnyeréséért. Ez a mi „igen” válaszunk Isten kegyelmére, mellyel arra hív minket, hogy lépjük át egy olyan új élet küszöbét, amelyet kegyelem éltet, az evangélium mintájára alakul, „amiben a felebarát iránti szeretet lángol, amely magában foglal minden embert, akiknek megértésre, segítségre, vigasztalásra, áldozatra van szüksége” – ahogy Szent VI. Pál pápa tanította az 1975-ös szentév lezárásakor. Ez a mi „igenünk” egy olyan életre, amelyet elkötelezetten élünk a jelenben és ami az örökkévalóságra irányul.
Nagy Szent Leó pápa a karácsonyi fények jeleiről elmélkedve írta, hogy Jézus születésének ünnepe mindenkinek örömteli üzenetet hozott: „Örüljön a szent, mert közeledik a jutalma; örüljön a bűnös, mert megbocsátást nyer; bátorodjon fel a pogány, mert életre nyert meghívást”. Ma mindannyiunkhoz szól, a szentekhez a keresztség által, mert Isten társunkká vált az igazi Élet felé vezető úton; hozzánk, bűnösökhöz, mert megbocsátva, kegyelmével újra felkelhetünk és újra elindulhatunk; és végül hozzánk, szegényekhez és törékenyekhez, mert az Úr magáévá tette gyengeségünket, megváltotta azt, és megmutatta nekünk szépségét és erejét tökéletes emberségében. Végül Szent VI. Pálnak az 1975-ös jubileumot lezáró beszédéből idézett, aki azt egyetlen szóban foglalta össze: „szeretet”. Majd hozzátette: „Isten a Szeretet! Ez az a kimondhatatlan kinyilatkoztatás, amellyel a Jubileum a maga pedagógiájával, búcsújával, megbocsátásával és békéjével be akarja tölteni a lelkünket. Isten a Szeretet! Isten szeret engem! Isten várt rám, és én újra megtaláltam őt! Isten az irgalom!” Kísérjenek bennünket ezek a gondolatok, miközben az óévből átlépünk az új esztendőbe és aztán mindvégig az életünk során – zárta az év utolsó katekézisét XIV. Leó pápa.
Forrás: Vatican News
