Leó pápa: Kapcsolatépítés a kultúra, a művészet, a gazdaság és a sport világával – lélekkel!

Úrnapján, vasárnap este hat órakor találkozott Leó pápa a kultúra, a művészet, a gazdaság és a sport világának képviselőivel a főváros Movistar nevű sportcsarnokában, ahol mintegy 15 ezren vettek részt az eseményen, melyen Leó pápa a krisztusi hit termékenyítő erejéről beszélt, mely mindig is áthatotta Európa lelkületét.

Örömömre szolgál, hogy itt találkozhatunk, egy olyan helyen, amely nem csupán sport-, művészeti és kulturális eseményeknek ad otthont, hanem az emberi lény legmélyebb érzelmeinek is: az örömnek és a csodálatnak, a lelkesedésnek és a reménynek, de a szomorúságnak és a csalódásnak is.

Ebben a csodálatos országban lehetetlen nem megcsodálni azt a kreativitást, amely végig kíséri történelmét és alakítja identitását. Ez a szépség látható városaiban, utcáin és műemlékeiben, terein és kertjeiben, egyetemein és templomaiban, zenéjében, festészetében és táncában, de még az ételeiben is. Itt érezhető azoknak a generációknak a lelke, akik átalakították a tájat és saját arculatot adtak neki – kezdte elismerő szavakkal a beszédét Leó pápa, majd előre tekintve megkérdezte, hogy milyen örökséget hagy itt a mai nemzedék a jövőre és ennek következtében milyen közösséget kell építenünk?

Figyelmesen meghallgatva az előtte felszólalókat, Leó pápa azt javasolta, hogy meg kell tanulni megőrizni annak a lelkét, amit az ember létrehoz. Különben a gazdasági hatékonyság és a kommunikációs sikerek mellett elbizonytalanodunk abban, hogy miért, milyen céllal, kivel és kinek termelünk. Az Egyház pedig, tudatában a sikereinek és hibáinak, párbeszédet kíván folytatni a mai világgal. Az emberiség DNS-ébe mélyen beivódott a jó, a szépség és az igazság iránti vágy és éppen ebből kiindulva kínál az Egyház utakat a méltóságteljes élethez és a közjóhoz. Ahogy egykor VI. Pál pápa az ENSZ előtt kijelentette: Mint „az emberiség szakértője”, az Egyház semmi iránt sem közömbös, ami igazán emberi, de mi is az igazán emberi? – tette fel a kérdést Leó pápa.

Az Egyház alázatosan, de határozottan vallja, hogy Jézus Krisztus ad választ az emberi életről és annak teljességéről szóló nagy kérdésekre, és „ezért az emberi személy mindig „az Egyház első és alapvető útja” marad, ennélfogva az Egyház nem lehet érdektelen a kultúra iránt. Az ezekre a kérdésekre adott válaszhoz olyan társadalmi párbeszédre van szükség, amelyet a hálószövés művészetéhez hasonlíthatunk, és amely magában foglalja a találkozást, a meghallgatást, a párbeszédet és a tiszteletet. Ennek eszköze a nyelv, az írott, a szóbeli, a digitális és a képi nyelv, mely közvetít és így sebeket okozhat vagy gyógyíthat, elvárásokat rombolhat le vagy új távlatokat nyithat meg, megosztottságot szülhet vagy felébresztheti a reményt, hogy együtt építhetünk valami igazán emberségeset. A hálózatok kiépítése tehát az emberi méltóságra összpontosító, intézmények közötti párbeszéd.

A keresztény életfelfogás a párbeszédről vallja, hogy a Teremtő a szeretet szálaiból szőtte az embert, saját képmására és hasonlatosságára teremtette, ami megalapozza az ember elidegeníthetetlen méltóságát. A hálózatok kiépítése együttes alkotást jelent, ahogy XVI. Benedek pápa vallotta: „A hit szeretet és ezért költészetet és zenét teremt. A hit öröm, ezért szépséget teremt”. A hálózatok szövése ugyanakkor önzetlen szolgálatot is jelent, hiszen a hit által vezérelt emberek kórházakat és iskolákat építettek, szolidaritási kezdeményezéseket indítottak. Vajon e spirituális lenyomat nélkül Európa meg tudta-e volna teremteni saját identitását, és így az örökkévalóság, amely Jézus Krisztus megtestesülése révén berobbant az időbe és a térbe, összeegyeztethető-e a mindennapi élettel? – kérdezte a pápa. Miért is félnénk attól, hogy az örökkévalóság áthassa a mindennapjainkat? Szent II. János Pál kiáltása ma is él: „Ne féljetek! Tárjátok ki szélesre a kapukat Krisztus előtt! Jézus Krisztus semmit sem vesz el tőlünk, és mindent megad nekünk”.

A maga is sportbarát Leó pápa ismét nagy elődjét idézte 1979-ből: „Ezekben az időkben, amikor sajnos az erőszak és így a gyűlölet különféle formái hajlamosak szétszakítani a társadalmi szolidaritás szövetét, ti sportolók a magatok részéről hozzájárultok ahhoz, hogy ragyogó tanúságot tegyetek az összetartásról, a békéről, az egységről – egy szóval arról, hogy ’tudjuk, hogyan legyünk együtt’. Ezek a kifejezések aktuálisabbak és időszerűbbek, mint amikor először hangzottak el. A Szentatya végül azt kérte, hogy legyenek egy új hálózat szálai, melyek harmonizálják az élet minden területét, hogy egy megújult társadalmat szőjünk, amelyben az idő átitatódik az örökkévalósággal, a kultúra őrzi az emlékezetet és elősegíti a párbeszédet, az oktatás a kritikai szellemmel előmozdítja az igazság keresését, a művészet csodálatra késztet és nemes érzelmeket kelt, az üzleti élet elismeri a személy méltóságát, és a munka továbbra is a remény hajtóereje. Éppen ezért kövessék Szent Pál tanácsát: „Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal! Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben!” (Róm 12,15-18) – zárta Leó pápa a kultúra, a művészet, a gazdaság és a sport világának képviselőihez intézett buzdító beszédét vasárnap este.

Forrás: Vatican News