Leó pápa jubileumi katekézise az intuíció adományáról, mely a reménység egyik képessége

Szeptember 27-én szombaton délelőtt tartották a Szent Péter téren a jubileumi katekézist, mely éppen egybeesik a most hétvégen megrendezett katekéták jubileumával. 115 országból mintegy húszezer hitoktató vett részt az ünnepi találkozón, melyen Leó pápa az intuíció, a meg- és ráérzés nagyszerű adományáról tanított, amit a katekéták kiválóan tudnak alkalmazni, amikor Isten és az ő Országa titkait próbálják átadni és közösen értelmezni.

A Jubileum a remény zarándokaivá tesz minket, mert nagy szükségét érezzük a megújulásnak, amely megérint minket és az egész földet – kezdte beszédét Leó pápa. Kiemelte az „érezzük” igét, mely az „intuíció”, a megérzés szóból ered és a lélek mozgását, a szív intelligenciáját írja le, amelyet Jézus különösen a kicsiknél, vagyis az alázatos lelkű embereknél figyelt meg. A tanult emberek gyakran keveset éreznek meg, mert azt feltételezik magukról, hogy ők már tudnak. Szép dolog azonban, ha még marad hely az ember elméjében és szívében Isten számára, hogy kinyilatkoztassa magát neki. Mennyi remény támad, amikor új meglátások születnek Isten népében! – szólt bíztatóan a Szentatya.

Jézus ujjong és örvendezik ennek, mert tapasztalja, hogy a kicsinyek képesek megérezni a dolgokat. Ők rendelkeznek a „sensus fidei”-vel, azzal a hit-érzékkel, mely az egyszerű emberek „hatodik érzéke” Isten dolgai iránt. Isten maga egyszerű, és ezért az egyszerűeknek nyilatkoztatja ki magát.

Emiatt létezik Isten népének tévedhetetlensége a hitben, amelynek a pápai tévedhetetlenség a kifejeződése és szolgálata – utalt a pápa a II. Vatikáni Zsinat tanítására: „A hívők összessége, mely a Szentlélek kenetének birtokában van, a hitben nem tévedhet és ezt a különleges tulajdonságát az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítja ki, amikor „a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig hit és erkölcs dolgában kifejezi egyetemes egyetértését. E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal hűségesen követett vezetésével már nem emberi szót, hanem valóban Isten igéjét kapja és fogyatkozás nélkül ragaszkodik hozzá, azáltal, hogy helyes ítélettel egyre elmélyül benne és egyre inkább alkalmazza életében” (LG 12).

Szeretnék felidézni egy pillanatot az Egyház történetéből, amely megmutatja, hogyan fakadhat remény az emberek intuíciós képességéből – folytatta a pápa. A negyedik században, Milánóban, az Egyházat nagy konfliktusok sújtották és az új püspök választása valóságos zavargássá vált. A világi hatóság, élén Ambrus kormányzóval közbelépett, aki nagyszerű meghallgató és közvetítő képességével nyugalmat tudott teremteni. A hagyomány szerint ekkor egy gyermek hangja hallatszott élesen: „Ambrus, püspök! Ambrust püspöknek!” Mire az egész nép így kiáltott: „Ambrus a püspök!”. Ambrus akkor még meg sem volt keresztelve, csak keresztségre készülő katekumen volt. A nép azonban valami mélyet „érzett meg” ebben az emberben és megválasztották őt. Így lett Ambrus az Egyház egyik legnagyszerűbb püspöke és egyháztanítója.

Ambrus először nem is akarta ezt, sőt el is menekült. Aztán megértette, hogy ez Isten hívása, ezért hagyta, hogy megkereszteljék és püspökké szenteljék. Miközben püspökké választották, lett kereszténnyé! Látjátok, milyen nagy ajándékot adnak a kicsinyek az Egyháznak? – tolmácsolta Leó pápa. Ma is kérnünk kell ezt a kegyelmet, hogy keresztényekké váljunk, miközben megéljük a kapott hivatásunkat! Anya vagy, apa vagy? Válj kereszténnyé, mint anya és apa! Vállalkozó, munkás, tanár, pap, szerzetesnővér vagy? Válj kereszténnyé a saját utadon! Isten népének megvan ez az „szimata”: megérti, hogy vagy keresztények leszünk, vagy sem! És ez korrigálni tud minket és meg tudja mutatni nekünk Jézus irányát.

Az évek során Szent Ambrus sok mindent vissza tudott adni a népének. Például új módszereket talált a zsoltárok és himnuszok éneklésére, a liturgia ünneplésére és a prédikálásra is. Ő maga meg tudta érezni a dolgokat és így a remény megsokszorozódott. Ágostont az ő prédikációi térítették meg, és ő is keresztelte meg. Az intuíció a reménykedés egyik módja, ne feledjük ezt! – kérte nyomatékkal a Szentatya. Így viszi előre Isten az Egyházát is, új utakat mutatva neki. Az intuíció a kicsik szimata az eljövendő Országról. Segítsen nekünk a Jubileum kicsivé válni az evangélium szerint, hogy megérezhessük és szolgálhassuk Isten álmait! – zárta szombati jubileumi katekézisét Leó pápa.

A katekézist követően Leó pápa megemlékezett Orosz Péter Pál vértanú görög-katolikus pap boldoggá-avatásáról: „Ma Bilkiben (Ukrajna) boldoggá avatták Orosz Péter Pált, a Munkácsi Egyházmegye papját, akit 1953-ban öltek meg a hit iránti gyűlölet miatt. Amikor a görög katolikus egyházat betiltották, ő hűséges maradt Péter utódához és titokban bátran tovább folytatta szolgálatát, annak tudatában, hogy mit is kockáztat. Kérjük ennek az új boldognak a közbenjárását, hogy bátorságot szerezzen a kedves ukrán népnek a hitben és a reményben való kitartásra a háború tragédiája ellenére is!” – kérte XIV. Leó pápa.

Forrás: Vatican News