Leó pápa felszólalása az első konzisztóriumi ülés végén: az egyház célja az igehirdetés
XIV. Leó pápa a rendkívüli konzisztórium első ülésének végén, szerdán megköszönte a bíborosoknak, hogy összegyűltek a világ minden részéről, hogy együtt gondolkodjanak és mérlegre tegyék, az Úr elé vigyék azt, amivel ma az egyházat és a világot szolgálhatják. Szinodalitás és igehirdetés – ez a két aspektus merült fel erőteljesen, ami a küldetést meghatározza.
Pár percben, szabadon beszélve fordult a Szentatya a szinódusi aulában összegyűlt mintegy 170 bíboroshoz. Idézte az elsőként felszólaló titkár szavait, aki rámutatott: az út legalább annyira fontos volt, mint az asztalnál végzett munka. A pápa köszönetet mondott, amiért eljöttek, hiszen nagyon fontos valamennyiük részvétele. Az egyház bíborosi testületének tagjai tanúságot tettek elkötelezettségükkel azzal, hogy vállalták az utazás fáradalmát – sokan egészen messziről azért, hogy együtt keressék, mit szán a Szentlélek az egyháznak ma és holnap. Még ha rövid időre találkoztak is, de nagyon fontos volt a pápa számára is, mivel szüksége van rá, hogy érezze: számíthat a bíborosokra, akik őt meghívták erre a küldetésre. Fontos tehát, hogy együtt dolgozzanak, együtt végezzenek megkülönböztetést, és keressék azt, amit a Lélek kér tőlük.
Leó pápa ezután Vízkereszt napján mondott szentbeszédéből idézett. „Kérdezzük meg magunktól: van-e élet az egyházunkban?” Én természetesen meg vagyok róla győződve, hogy igen. Ezekben a hónapokban, ha előtte nem is lett volna, nagyon sok szép élményben volt részem az egyház életében. De a kérdés továbbra is ott van: van élet az egyházunkban? „Van-e hely annak, ami születik? Szeretünk-e és hirdetünk-e egy olyan Istent, aki új útra indít minket?” Nem zárkózhatunk be, mondván: Már mindent megcsináltunk, kész, tegyetek úgy, ahogy mindig tettünk. Tényleg létezik egy út, és az elmúlt napok munkájával együtt haladtunk rajta – mondta a Szentatya, majd visszatért a homíliára. „Az evangéliumi történetben Heródes a trónját félti, felzaklatja az, amiről úgy érzi, hogy nincs fölötte hatalma. Megpróbálja kihasználni a bölcsek vágyát, és saját előnyére fordítani küldetésüket. Ehhez hazudni is kész, bármire képes; a félelem ugyanis elvakít. Az evangélium öröme azonban felszabadít: igen, bölcsebbé, bátorrá, figyelmessé és kreatívvá is tesz minket; a már bejárt utakon kívül más utakat javasol”.
Leó pápa így folytatta felszólalását: Ez a találkozás jól kifejezi azt, amiben valóban megélhetjük az egyház újdonságának tapasztalatát. A Szentlélek él és jelen van közöttünk. Milyen jó együtt lennünk a bárkában! Ezt a képet használta Radcliffe bíboros délutáni elmélkedésben arra, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy van, ami félelemmel tölt el, vagy kétséget ébreszt bennünk. Hová tartunk? Mi lesz velünk? De ha bizalmunkat az Úrba helyezzük, sokat tehetünk.
A Szentatya köszönetet mondott a bíborosok döntéseiért, melyek elég világosan, nagy többségben megmutatkoztak az egyes asztaloknál. Nagyon fontos, hogy nem lehet különválasztani a témákat egymástól. Sok mindent együtt tudunk majd megnézni. Ami biztos, hogy missziós egyház akarunk lenni, mely nemcsak önmagára figyel, hanem tovább, másokra. Az egyház nem a bíborosokért, nem a püspökökért, se nem a papságért létezik. Az egyház azért létezik, hogy hirdesse az evangéliumot. Ezért van tehát ez a két téma: szinódus és szinodalitás, vagyis hogyan legyünk missziós egyház a mai világban; és Evangelii Gaudium, hirdessük az evangéliumot Krisztussal a középpontban. Ez a mi küldetésünk – jelentette ki a pápa.
Forrás: Vatican News
