Leó pápa a húsvéti virrasztáson: Isten éltető szeretetét semmiféle kő nem tudja elzárni
Nagyszombat este kilenc órakor kezdődött a Szent Péter bazilikában Húsvét vigíliájának ünneplése, mely négy részből állt: Tűzszentelés és a húsvéti Örömének, az Igeliturgia, a keresztelés és bérmálás 10 katekumen számára és végül az Eucharisztia liturgiája. Leó pápa beszédének magva: Jézus feltámadt, teremtsünk egy új világot, a béke és az egység világát!
„Ez a szent éjszaka, … , távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést, a zsarnok gőgjét is fékezi” – a diakónus így hirdette meg a feltámadott Krisztus fényét, amelyet a húsvéti gyertya szimbolizál. Erről az egyetlen gyertyából mindannyian meggyújtottuk a sajátunkat és mindannyian ugyanabból a tűzből merített lánggal megvilágítottuk ezt a hatalmas bazilikát. Ez a húsvéti fény jele, amely az Egyházban egyesít minket, mint a világ számára szolgáló lámpásokat. A diakónus öröménekére „ámen”-nel válaszoltunk, megerősítve elkötelezettségünket a küldetés elfogadására, és nemsokára megismételjük „igen”-ünket, megújítva a keresztségi ígéreteinket – kezdte homíliáját Leó pápa.
Van egy fényárban úszó virrasztás, a keresztény hagyomány legrégebbi eseménye, amelyet „minden virrasztás anyjának” neveznek. Ebben újraéljük az élet Urának a halál és a pokol felett aratott győzelme emlékét, miután az elmúlt napokban végigjártuk Isten szenvedésének a titkait, aki értünk a „fájdalmak embere” (Iz 53,3) lett, akit „megvetettek és elutasítottak, megkínoztak és keresztre feszítetteke. Van-e ennél nagyobb szeretet? Van-e ennél teljesebb önzetlenség? A Feltámadott a világegyetemnek ugyanazon Teremtője, aki a történelem kezdetén a semmiből hívott létre minket és most a kereszten, megmutatva nekünk határtalan szeretetét, életet ajándékozott nekünk. Kezdetben, a világ teremtésekor az Ő képmására és hasonlatosságára teremtett minket, ránk bízva a teremtés megőrzésének feladatát, s amikor az ember a bűnnel nem felelt meg ennek a tervnek, az Úr nem hagyta el őt, hanem a megbocsátásban még meglepőbb módon kinyilatkoztatta irgalmas arcát.
A „mai éjszaka szent misztériuma” ott is gyökeret ver, ahol az emberiség első bukása bekövetkezett, és az évszázadokon a megbékélés és a kegyelem útjaként vonul végig. Az igeliturgia ennek az útnak néhány állomására utal, ahogy Isten lefogja Ábrahám kezét, aki készen állt fiának feláldozására, mintegy annak a jeleként, hogy nem akarja a halálunkat. Az örömének szól aztán az izraelitáknak a megszabadításáról, ahol a tenger vize a halál helyszíne, de egyúttal az új és szabad élet kezdetének a kapuja. És ugyanez az üzenet visszhangzik a próféták ajkán, mely a szomjat oltó forrásról, a megtermékenyítő vízről, a béke útját mutató fényről és a szívet átalakító és megújító Lélekről szólt. Az üdvösségtörténet ezen pillanataiban láthattuk, hogy Isten a megosztó és halálos bűn keménységére az egyesítő és életet adó szeretet erejével válaszol. Pál apostol a keresztvízben való eltemetkezésről beszél, a Máté evangéliuma a Húsvét reggelén útra kelő asszonyokról tanít, akik Jézus sírjához siettek. Arra számítottak, hogy a sírt egy nagy kővel lezárva találják, mely előtt katonák őrködnek. Ez a bűn – tanította Leó pápa – mely egy hatalmas akadály, amely bezár minket és elválaszt Istentől. Az asszonyok azonban hitük és szeretetük révén a Feltámadás első tanúivá lettek, mert az angyalban meglátták Isten szeretetének erejét, amely erősebb minden gonosz erőnél. Az ember megölheti a testet, de a szeretet Istenének élete örök élet, amely túlmutat a halálon, és amelyet egyetlen sír sem tud fogságban tartani. Így jelenik meg előttük az élő Jézus és köszönti őket: „Üdv nektek!” (Mt 28,9).
Ez a mi üzenetünk ma is a világ számára: az a találkozás, amelyről tanúskodni akarunk a hit szavain és a szeretet cselekedetein keresztül, életünkkel énekelve azt az „Alleluia”-t, amelyet ajkunkkal hirdetünk. Hazaindulva ma éjjel ebből a bazilikából, mindenkinek elvisszük a jó hírt, hogy Jézus feltámadt, és hogy az Ő erejével, Vele együtt feltámadva, mi is életre kelthetünk egy új világot, a béke és az egység világát, melyben a „sok ember az egyben […] egyetlen ember, miként a sok a keresztény egy az egyetlen Krisztusban – ahogy Szent Ágoston tanította.
Ám napjainkban is vannak megnyitandó sírok, és gyakran a sírokat lezáró kövek olyan nehezek és olyan jól őrzik, hogy mozdíthatatlannak tűnnek. De ne hagyjuk, hogy ezek megbénítsanak minket! Az évszázadok során Isten segítségével sokan eltávolították azokat, igaz nagy fáradsággal, néha az életük árán is, de aztán jó gyümölcsöket teremtek. Vezessen minket a példájuk, hogy a világ minden táján és minden időben növekedjenek és virágozzanak a húsvéti ajándékok: az egyetértés és a béke! – zárta homíliáját Leó pápa a nagyszombati virrasztás szertartásán.
Forrás: Vatican News
