Van-e otthon becsületünk?
Márk evangélista arról tudósít, hogy Jézus hazamegy Názáretbe. A Tibériástól mintegy 30 km-re, nyugatra fekvő, 350–400 m tengerszint felett elhelyezkedő település akkoriban inkább egy jelentéktelen falucska volt. Helytörténészek szerint Kr. u. 67-ben a rómaiak Jaffával együtt lerombolták, s csak később épült újjá. Ezért is nem említi az Ószövetség.
Jézus szülőhazájában misszionál. Szombat lévén bemegy a zsinagógába, ahol gyermekkora óta rendszeresen megfordult, ahol a rabbik írni-olvasni tanították. Megragadja az alkalmat, és beszédet mond: tanít Isten országáról, amely vele érkezett el. Falusfelei csodálkoznak és álmélkodnak az időközben híressé vált földijükön, de végső soron megbotránkoznak rajta. Nem azt mondja, amit szeretnének hallani… Már „befutott” rabbiként tér haza, mégsem hisznek benne. Egyszerűen nem veszik komolyan, mert ismerik… Azt hiszik, ismerik őt, hiszen az ács József és Mária fia. A rokonság is ott él. Leragadnak a kezdeti tapasztalatoknál. Nem nézik ki az ács fiából, hogy Isten fia. Honnan vette ezeket – kérdik? A felkínált üdvösség ajándékát elutasítják, a csoda lehetetlenné válik.
Sokszor pontosan azok nem vesznek minket komolyan, akik azt hiszik, a legjobban ismernek… Talán büszkék ránk, talán jólesik a velük való kivételezés, netán az anyagi segítség, de hamar helyre szeretnének tenni, és nincs előttük tekintélyünk. Az emberi ismeretség nagyon törékeny. A másik gyöngéjét kitapogatva az a benyomásunk, nem kell „meghatódnunk” tőle, hiszen egy szállal sem különb, mint mi. Nem csak papoknak vannak erről keserű tapasztalatai. Előítéletekkel, furcsa elvárásokkal, felületes ismeretekkel skatulyázunk be embereket – vezetőket és prófétákat egyaránt –, magának Istennek is megkötjük a kezét. Pont ő beszél?…
A názáretieknek Isten földi „származása” jelentette a botrányt, a hit akadályát. Jézust övéi is félreértik. A zsinagógában az imént bölcs mester egyszer csak eltávolodik tőlük. A tanítványokat is meglepi Jézus elcsüggedése. Az evangélista meg is jegyzi: elcsodálkozott a názáretiek hitetlenségén. Nem is tehetett köztük csodát. Mi ez a kemény ellenállás az emberben, amely a kegyelem erejét is megtörheti? Lehet ugyan „védekezni” csalódással, rossz tapasztalatokkal, hitelvesztéssel, az önjelölt próféták és guruk elszaporodásával, de a hit akkor is befogadókészséget kíván. Ha elzárjuk előle magunkat, Isten nélkül szánalmasan szegényebbek leszünk és magunkra maradunk. Káros előítéleteink, kaptafára gyártott képzeteink és csőlátó közhelyeink boldogságunkat gátolják. Holott az emberi gyengeségek dacára hagynunk kellene egy kis rést az isteni kegyelemnek, hogy azon magát átverekedve, akaratunkkal találkozva, felragyogjon életünkben is a csoda. Isten itt van köztünk. Őt is lakva ismerjük meg… Ne megbotránkozzunk Jézus szavain. Tudjunk olvasni a prófétai jelekből, állandóan mélyítsük hitünket, hogy Isten meglepetései is beleférjenek. Engedjük be Istent életünkbe prófétáin keresztül. Mert ha elzárkózunk, ő „tehetetlen” marad, és még a port is lerázva lábáról, továbbmegy, mint Jézus Názáretből. Oda, ahová befogadják.
INRI,
köszönjük Péterpáter a fenti elmélkedést, te atya ez egy erdélyi tájkép legfelül? Isten áldjon meg bennetek.
Nem tudom, hogy hol van az a profecia, hogy Názaretinek fogják hívni (a messiást)? Erre valaki felhívta a figyelmemet, te talán tudod?
Lássuk a fenti beszámolót Lukács evangeliumából a 4. Fejezetben: Jézus a názáreti zsinagógában.
“16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. 21S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?” – kérdezgették. 23Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!” 24Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. 25S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. 26De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. 27Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” 28Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. 29Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. 30De ő áthaladt köztük és eltávozott.”
Itt egy kissé vadabban van leírva a helyzet, mint ugyanez a történet a fenti Márkusz evangelium 6,1-6—ban.
Szerintem igy is esett meg…
Legfontosabb megjegyzések:
1_az, hogy valaki felolvasára jelentkezik a zsinagógában mai napig szokás. Söt a nagy ünnepeken a felolvasást el is árverezik, hogy ki is olvashat fel. Ebbül a pénzböl sok európia nagyvárosban is a hitközség rászorlutjait tamogatják…(itt bizony EUR tiz-ezresekröl van szó)
2_az, hogy ott és akkor amit Jézus felolvasott az Izajás könyvéböl, úgy hatott, mintha ma valaki közölné, egy olvasmány után, a szülöfalujában, hogy Ö a Jézus aki másodszor jött el, mondjuk egy Pióatya (aki még élne) mondana ilyet akinek nevéhez csodákat is füznek. Ki hinne neki, hogy Ö a küldött aki megszabdít minden foglyot és meggyogyít minden betegséget (messiás)?
3_az meg, hogy a messiás Isten valóságos (biológiai) fia lesz tényleg konkrétan semmilyen ószövetségi profeciában nem szerepel.
4_nekik ott és akkor egyértelmüen József fiáról van szó, akinek rokonai is ott élnek, ez ott és akkor természetes reakció. Az, hogy Jézus olyan gyogyitásokra is hivatkozik Elizeus és Illés idejében amelyek nem zsidókkal estek meg mégjobban felborzolja a kedélyeket.
Lásd királyok könyve 5. Fejezeteben Naamán estét: “1Naamán, Arám királya seregének a vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt. 2Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került. 3S így szólt asszonyához: „Ha uram a prófétához fordulna Szamáriában, biztosan megszabadítaná leprájától.” 4(Naamán) erre elment urához és előadta: „Így és így beszélt az Izrael földjéről való lány.” 5Arám királya azt válaszolta: „Menj el, s adok neked egy levelet Izrael királya számára!” El is ment, s vitt magával 10 ezüsttalentumot, 6000 (sékel) aranyat és 10 ünnepi köntöst. 6Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: „Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Naamánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!” 7Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen.” 8Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá s ezt üzente neki: „Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta Izraelben.” 9Naamán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. 10Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” 11Naamán megharagudott és azt mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától. 12Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?” Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. 13Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel.” 14Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste. 15Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. Fogadj el ezért szolgádtól némi ajándékot!” 16De az így felelt: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, akinek a szolgálatában állok: nem fogadok el semmit.” Hiába unszolta, hogy fogadja el, nem volt rá hajlandó.”
5_a zsidó vallású Jézus egy új, más vallást alapított az utolsó vacsorán. A 12 analafabéta zsidó halász tanítványát bizta meg azzal, hogy a “nemzsidóknak is” hirdessék a boldogító Mózesi 10 parancsaolatot, és terjesszék ki az ima és az Istentiszetelet érvényességét rájuk is. Azok pedig eszerint jártak el. Csak azt kellett hirdetniük amit láttak, hallottak és tapintottak…tehát a Jézuses-eményben a csodáit, életét, halála´t és feltámadását. Nomeg az eucharisztia csodaszerét és az abból adódó szentmiseünnepet. Ök eszerint jártak el. Ez a hitünk szent titka…minden kis falu legeldugottabb zugában is az észeki-eszkimóktól az egyenlítöig es a déli sarkig is.
Igen Jézus a meglepetések Istene. Igen kedves Péterpáter, igazad van. Aki nem akar hinni neki az nem is fog. Igen, aki le akarja taszítani Öt a sziklán a halálba, az azt is csak majd az Ö engedélyével teheti meg, (a kereszten). Ö azonban majd lejön a keresztröl, ahogy arra fel is szólítottak, engedelmeskedett annak aki erre felszólitotta. De nem akkor és ott, ahogy az ellenfelei akarták, hanem szuverén módon terme´szetesen úgy ahogyan és amikor ö akarta. Akit alulról átszúrtak a tüdején át egészen a szivébe hatolván ferdén, biztosan meghalt. És ahogy elöre megmondta, Harmadnapra föl is támadt. Ez nekem való Jóhír, ezért érdemes élnem s´ halnom is…
Osli Mosolygós Madonna könyörögj érettünk…