Külön ebéd a „gazdag” és a „szegény” diákoknak? Nem ilyen egyszerű a portugál katolikus iskola ügye

Egy portugál katolikus iskolát azzal vádolnak, hogy diszkriminálja a szegényebb diákokat, mivel nekik gyengébb minőségű és kevésbé változatos étkezést biztosít, mint a gazdagabbaknak.

Azonban a The Pillar című weblap elemzése rámutat, hogy a valóság jóval bonyolultabb, mint ahogyan a szalagcímek sugallják. A Lusa portugál hírügynökség például nemrég az alábbi címen jelentette meg vitát kirobbantó cikkét: „A szalézi iskola menzáján van „gazdagoknak való ebéd” és „szegényeknek való ebéd”.”

A történet középpontjában az áll, hogy a portugál oktatási minisztérium sajátos, „társulási szerződés”-nek nevezett megállapodást kötött néhány magániskolával. E szerződések értelmében olyan helyeken, ahol nincs elegendő állami iskola, az állam támogatja a helyi tanulók magániskolákban történő oktatását.

Fatimában, a Mária-kegyhely városában például egyáltalán nincs állami iskola. Olyan nagy számú – egytől egyig katolikus – magániskola van a városban, hogy nem volt szükség állami iskola építésére. Így a kormány egyszerűen fizet a már meglévő iskoláknak, hogy biztosítsák valamennyi helyi tanuló oktatását.

A jelenlegi sajtókampány célkeresztjében álló cascaisi Manique szaleziánus iskola esetében hasonló a helyzet, azonban ez az intézmény egyike azon kevés iskoláknak, ahol a tandíjat fizető tanulókat és az állami finanszírozású tanulókat együtt, vegyes közösségi csoportokba szervezve oktatják. Jelenleg az iskolának 1587 diákja van, akik közül 790 tandíjat fizet, 797 pedig a társulási szerződések alapján ingyenesen jár iskolába.

Március közepén az ingyenesen tanuló diákok szüleinek egy csoportja levélben panaszolta fel, hogy gyermekeik a menzán gyengébb minőségű, illetve változatosságú étkezést kapnak, mint a tandíjat fizető diákok. Az ügy a Lusa vezető híre lett, és heves vitát váltott ki.

A szaléziak elismerték, hogy iskolájuk étkeztetésében ilyen helyzet alakult ki. Viszont elmondták, hogy ők igyekeztek a problémát megoldani, de az Oktatási Minisztérium megakadályozta erre irányuló kísérleteiket.

Fernando Alexandre oktatási miniszter az üggyel kapcsolatban újságírók kérdésére válaszolva úgy vélte, hogy „talán el kellene gondolkodnunk azon, van-e értelme a két rendszert egyazon iskolán belül, párhuzamosan fenntartani”.

A magántanulók napi hat eurót fizetnek az iskolai ebédért. A társulási szerződések alapján oda járó diákokra viszont az állami iskolákat szabályozó törvény vonatkozik, így étkezésenként csak 1,46 eurót fizetnek az ebédért. Ezt a kormány 1,53 eurós támogatással egészíti ki, így egy gyermek napi ebédjének fedezésére összesen 2,99 euró jut. Egyértelmű, hogy ez nem elég a jobb minőségű és változatosságú iskolai étkeztetés biztosítására.

Egy ideig működött az a megoldás, hogy a szaléziak az államilag finanszírozott tanulók szüleit megkérték a különbözet befizetésére, és így mindenki ugyanazt ehette a menzán. Azonban az Oktatási Minisztérium a dologról értesülve felszólította az iskolát, hogy állítsa le ezt a gyakorlatot, és a szülőktől beszedett pénzt hiánytalanul térítse vissza. Ezután még meg is bírságolta az iskolát.

„Nem volt más választásunk, mint csökkenteni a társulási szerződés keretében nálunk tanuló diákoknak nyújtott étkezési kínálatot” – nyilatkozta egy szalézi forrás.

A kibontakozó vita során az iskolát ismerőket az is felháborította, hogy a cikkben a diákokról mint „gazdagokról” és „szegényekről” beszéltek, mintha minden tandíjat fizető diák gazdag családból származna, és minden állami finanszírozású diák szegény lenne.

Hangsúlyozták, hogy a társulási szerződés keretében járó oktatás lehetősége a lakóhelytől függ, nem pedig az anyagi helyzettől, így az iskola ingyenes látogatására jogosult minden olyan tanuló, aki az adott körzetben lakik, akár gazdag, akár szegény.

Csak a körzeten kívülről bejáró diákoknak kell tandíjat fizetniük. Ráadásul a Cascaisban működő magániskolák közül a szalézi iskolában a legalacsonyabb a tandíj, évfolyamtól függően 400-600 euró havonta.

Rodrigo Queiroz de Melo, a Magán- és Szövetkezeti Iskolák Szövetségének ügyvezető igazgatója elmondta: sokan úgy látják, hogy az oktatási miniszter fent idézett nyilatkozata a szalézi iskolák vegyes rendszerének megszüntetésével fenyeget. Az igazgató szerint a szegényebb tanulók szenvednék meg leginkább, ha ilyen irányú lépés történne.

„Még ha ténylegesen fenn is áll az egyenlőtlenség problémája” – mondta – „ennek a rendszernek nagy előnye, hogy keveri egymással a különböző társadalmi hátterű tanulókat. Az nem lehet megoldás, hogy elkülönítjük őket.”

„A miniszter lényegében azt mondta, hogy ha az állam által biztosított összeg nem elegendő a tandíjat fizető diákok szülei által igényelt szintű oktatás biztosítására, akkor szét kell választani a tanulókat. Legyen egy gyenge színvonalú rendszer a szegényeknek, és egy magas színvonalú rendszer a gazdagoknak. Ez egyszerűen abszurd.”

Queiroz de Melo hozzátette: „A manique-i szalézi iskola infrastruktúrája összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármely más állami iskoláé. És ez csak azért lehetséges, mert tanulóik fele fizetős. Egy példa: csak azért áll az állami finanszírozású tanulók rendelkezésére is uszoda, mert jelentős számú társuk tandíjat fizet.”

Valójában a társulási szerződés az iskola által kiadott elszámolások szerint is jelentős veszteséget jelent a szaléziaknak.

Az iskola közölte: „2025-ben az Oktatási Minisztérium átlagosan évi 3309,60 euró finanszírozást biztosított minden társulási szerződéses tanuló után, ami havi 275,79 eurót jelent – ez az összeg nyilvánvalóan nem elegendő a magas színvonalú szolgáltatás garantálásához.”

Bár az iskola az állami finanszírozású tanulóknak nyújtott szolgáltatásait szívesen tekinti küldetésnek, a jelenlegi helyzetet tarthatatlannak tartja. Bejelentette, hogy ha a kormány nem növeli hozzájárulását, a következő tanévben nem indítanak társulási szerződéses osztályokat a 10. évfolyamon. Bár ezt csak a menza körüli vita és a miniszter azt követő nyilatkozata után jelentették be nyilvánosan, szalézi forrásunk szerint a döntést korábban hozták meg, és nem nyomásgyakorlás a célja.

A The Pillar felkérte az Oktatási Minisztériumot, hogy pontosítsa, mit értett a miniszter a jelenlegi rendszer „átgondolása” alatt. Egy szóvivő azonban azt mondta, hogy a miniszter nem kíván nyilatkozatához kiegészítéseket fűzni.

Előítéletek és antiklerikális hangok

Rodrigo Queiroz de Melo szerint a társulási szerződésekkel rendelkező magániskolák elégtelen finanszírozása nyíltan ideológiai jellegűnek tűnik. „Az állam évente 88 000 eurót fizet osztályonként a társulási szerződések keretében. A minisztérium évekig nem volt hajlandó közölni, hogy mennyibe kerül egy-egy diák a tisztán állami iskolákban” – jegyezte meg. „De tavaly adatokat szolgáltattak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek, így most már tudjuk, hogy az állam a saját iskoláiban átlagosan 180 000 eurót fizet osztályonként évente.”

Ez azt jelenti, hogy a társulási szerződések valójában pénzt takarítanak meg az államnak. Mégis évek óta hiába fellebbeznek a magániskolák, az Oktatási Minisztérium megtagadja hozzájárulásának emelését.

„Kétségtelen, hogy létezik ideológiai előítélet a magániskolai oktatással szemben. De ráadásul úgy tűnik, hogy ez a politikai elit körében uralkodik leginkább” – jegyezte meg Queiroz de Melo.

„Maguk a családok, akik a társulási szerződések előnyeit élvezik, nagyon szeretik ezt az oktatási formát. Azonban a centrumpárti és baloldali politikusok folyamatosan bírálják és lenézően beszélnek róla, miközben saját gyermekeiket olyan magániskolákba küldik, ahol nincsenek állami finanszírozású diákok.” „A legjobb példa erre a szocialista oktatási államtitkár, aki országszerte több társulási szerződést is felmondott, de saját lányát a lisszaboni német iskolába küldte, ahol havonta közel 1000 eurót kell fizetni.”

Queiroz de Melo hozzátette, hogy a magániskolákkal szembeni előítélet akár antiklerikálisnak is mondható, tekintve, hogy Portugáliában a magániskolák, és azok közül is különösen a társulási szerződéssel rendelkező iskolák túlnyomó többsége katolikus intézmény.

„Történelmileg ennek gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza” – jegyezte meg. „Abban az időben Portugáliában volt állami iskolahálózat, amelyet szinte kizárólag a jezsuiták működtettek. 1759-ben a miniszterelnök, Pombal márki kiutasította a jezsuitákat, és bejelentette, hogy új, államilag működtetett világi iskolarendszert fog bevezetni. Ha a véleményemet kérdezi, szerintem mindenképpen van egyfajta vallásellenesség a dologban.”

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: The Pillar