Kritika és haragkezelés – Nevelés és tudomány 4. rész

A „Nevelés és tudomány” sorozatban azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy miképpen tehetnénk jobbá a világot, hogyan működik a gondolkodásunk, mi vihet előrébb bennünket és mit kell megértenünk az előrelépéshez. A tudománynak ugyanis már sok mindenre van válasza. Élhetnénk máshogy, nevelhetnénk egészségesebb gondolkodású nemzedéket, csak meg kell értenünk, hogyan működünk, mi motivál, mit kell tudatosítanunk. Ebben a küldetésben a tudatosság lesz a legerősebb fegyverünk, ám ahhoz, hogy használni tudjuk, betekintést kell nyernünk a tudatunk alá.

A sorozat negyedik részében a haragra és a haragkezelésre fókuszálunk. Érdemes az előző részeket is megtekinteni, hiszen így kapunk teljes, átfogó képet.

Az alábbiakban egy részletet közlünk az előadásból.

Az ember bonyolult és problémás. Az emberi természet megfejtése régóta foglalkoztatja a pszichológusokat, pszichiátereket, agykutatókat, neurológusokat. Még mindig sok a tanulni valónk, felfedeznivalónk. Csak Isten, aki alkotott minket, tudja azt, hogy mi mozgat minket, mi lakozik bennünk.

„Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.” (Jn 2,23-25)

Ma már tudjuk, hogy hiába van egy nagyon fejlett agyunk, mellyel racionális döntéseket hozhatnánk, valójában az érzelmeink mozgatnak minket. A vágyaink, a félelmeink, érzelmi tapasztalataink határozzák meg azt, hogy egy adott helyzetben hogyan viselkedünk, milyen érzelmek nyernek teret bennünk. Ahhoz, hogy megfejtsük életünk mozgatórugóit, közelebb kell kerülnünk agyunk működésének megértéséhez. Ennek az elképesztően bonyolult szerkezetnek a működése ugyanis a legfontosabb része annak, hogy megérthessük, hogyan működik az ember.

Minden információ, ami a külvilágból ér bennünket, feldolgozásra kerül. Először az érzelmi hálónkat érinti, aminek a központi része a limbikus rendszer. Ez az oka annak, hogy először mindenre az érzelmeinkkel reagálunk. Csak ezután jutnak el az információk az úgynevezett prefrontális kéregbe, ahol racionálisan is átgondolhatjuk a tennivalókat.

Amikor valamilyen trauma ér bennünket, akkor egészen az érzelmeink hatása alá esünk. Enyhe példája ennek, amikor az ember fut a busz után, de a sofőr az utolsó pillanatban becsukja előtte az ajtót és elindul. Senki nem gondolkodik ilyenkor racionálisan, miszerint a sofőr ilyenkor már azzal van elfoglalva, hogy ki fog tudni hajtani a buszmegállóból, vagy sem, és nem direkt csukta be előttünk az ajtót, hanem egyszerűen csak nem figyelt oda. 

Az érzelmi hatás lehet harag, düh, elkeseredettség, vagy más érzelmi kitörés is mindaddig, amíg a prefrontális kéreg át nem veszi a hatalmat. Az, hogy ez milyen gyorsan történik meg, mérhető. Tulajdonképpen az érzelmi intelligencia egyik mértéke. Ilyesmivel az állatvilágban nem találkozunk. Isten ezt a döntési képességgel együtt csak az ember számára tette elérhetővé. Ha valakinek alacsony az érzelmi intelligenciája, akkor képes percekig, akár órákig is dühöngeni ezen. Ha valakinek magas, akkor másodperceken belül megpróbálja újratervezni a lehetőségeit. A kettő között elképesztően nagy a különbség.

A jó hír az, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető. Nem csak az úgynevezett agykéreg, de agyunk minden területe között új és új kapcsolat alakulhat ki, ha fejlesztjük azt.

Szeretettel várjuk a nézők kérdéseit, üzeneteit a nevelesestudomany(kukac)zarandok.ma e-mail címre.