Ki Romanelli atya, Gáza egyetlen katolikus plébániájának plébánosa?
A neve mindenkinek ismerősen cseng azóta, hogy a Gázai övezet egyetlen katolikus plébániájához tartozó Szent Család-templomot július 17-én rakétatalálat érte. Gabriel Romanelli atya megsebesült, mégsem hagyta el a helyszínt. Egy bajban lévő közösséget szolgáló, hithű ember portréját ismerhetjük meg.
2025 július 17-én rakéta csapódott a gázavárosi Szent Család-templomba. A romok alatt sebesültek, kiáltozó és síró emberek. Közöttük egy reverendás férfi sántikál, lábát eltalálta egy repesz. Még mielőtt elfogadná az elsősegélyt, megáldja a téren fekvő sebesülteket. A neve Gabriel Romanelli. Ő ennek a katolikus templomnak a plébánosa, amely az egyetlen Gázában.
A Paris Match július 22-i számában egy portré jelent meg Arthur Herlin újságíró tollából, amelynek címe „Gabriel Romanelli, a gázavárosi plébános: egy hős portréja a bombazáporban”. Az 56 éves atyát egy jeruzsálemi francia nő beszámolója alapján olyan emberként jellemzi, aki „a felfoghatatlan hitet testesíti meg”. A riport részletesen bemutatja a támadás drámai jeleneteit, és kiemeli a pap elkötelezettségét, hogy a fájdalmak és a félelem ellenére a hívei mellett maradjon.
Az FSSPX.Actualités, a Szent X. Piusz Papi Közösség hivatalos hírportálja szintén cikket szentelt a gázai keresztények helyzetének, amelyben maga Romanelli atya osztotta meg annak a mintegy 500 főre zsugorodott közösségnek a mindennapi valóságát, amely a Szent Család-templom falai között húzódott meg. Beszélt a súlyos élelemhiányról – egy kiló cukor 100 euróba, a kávé 250 euróba kerül –, de főképpen arról a láthatatlan erőről, amely mégis megtartja az túlélőket: az imádságról és főként a hitről.
Gabriel Romanelli argentin származású, 1998-ban szentelték pappá. A Megtestesült Ige Intézetének tagja, amely egy missziós rend, a világ legellenségesebb térségeiben is jelen van. 2019-ben küldték Gázavárosba, ahol arab nyelven végzi papi szolgálatát a többségében muszlim lakosság körében. Szerepe messze túlmutat a plébánosi feladatkörön: szervezőként, nevelőként és vigasztalóként a lelki ellenállás központi alakjává vált ezen a körbezárt területen.
Az FSSPX.Actualités beszámolója szerint a megmaradt hívek minden reggel 7 órakor csendes szentségimádással kezdik a napot az Oltáriszentség előtt. A gyerekek imákat írnak, a fiatalok elmélkednek. A menedékhellyé alakított templom egy elhagyott nép végső menedékévé vált. „Erőnk fogytán, de nem vagyunk legyőzve” – vallja a plébános.
„Még ha úgy tűnik is, hogy a világ nem vesz tudomást rólunk, tudjuk, hogy imádkoznak értünk.”
Egy körülbelül tíz nappal ezelőtt a Vatican News által közzétett videóban Gabriel Romanelli atya imára szólított fel Gázáért.
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Info Chrétiennne
