Keresztelő Szent János vértanúsága – Szentek élete

Keresztelő Szent János vértanúsága

+Mahérusz vára, a Holt-tenger közelében, Kr. u. 29.

Keresztelők és keresztelési mozgalmak nem voltak ismeretlenek az Úr Krisztus eljövetele, a nagy korforduló zsidósága előtt, de közülük csak János kapta meg már zsidó kortársaitól „a Keresztelő” nevet. Alakja és keresztsége különös, feltűnő lehetett. De benne semmi sem emlékeztetett az álmessiásokra és álprófétákra, akik követőiknek megígérték, hogy megismétlik Izrael eszményi őskorának, a mózesi időknek csodáit, valójában azonban mind „tolvajok voltak és rablók”. János egyetlen csodát sem tett, de amit a Messiásról mondott, igaz volt.

János a föllépése előtt a pusztában, minden valószínűség szerint a kumráni közösségben élt.

Szent Lukács így határozza meg az időpontot, amikor elhangzott az Úr szava János fölött a pusztában: „Tiberius császár tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, a testvére, Fülöp meg Itúreának és Trachonitisz tartománynak, Liszániász pedig Abilínának volt negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében” .

A nagy világpolitikából és Júdea történelméből vett adatok a mi időszámításunk szerint a Kr. u. 27. év őszét jelölik meg, amikor János megkezdte bűnbánati prédikációit és a „keresztelést”, a bűnbánati fürdetést a Jordánban. János evangélista szerint János Betániában, a Jordánon túl keresztelt. Ez a Betánia azonban nem olyan átkelőhely volt, mint a többi gázló: itt keltek át ugyanis Izrael fiai, amikor Józsue könyve szerint nekiindultak, hogy meghódítsák az ígéret földjét. És ide fűződik Illés utolsó útja is a halála előtt.

János Illés bátorságával hirdette: „Tartsatok bűnbánatot!” Térjetek egész emberségtekkel Istenhez és az ő eljövendő országához! Izrael ne ringassa magát álmokba: az Eljövendő nem fogja Isten népét elnyomóitól megszabadítani, nem fogja a világbirodalom fényébe emelni. Az ítélet végső aratását fogja elvégezni: „Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti”.Vagy egy másik kép szerint: „Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert én csak vízzel keresztellek benneteket, ő azonban Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni.”

A származásukra és törvénytudásukra gőgösen rátarti farizeusoknak mondta: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hagy arra hivatkozhattok: Ábrahám a mi atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vernek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”

János az igaz világosság tanúja, de nem ő maga a világosság. Az ószövetségi prófétaság talaján áll: nem látja a pontos időbeli különbséget a Messiás első és második eljövetele közt. A végső idők lélekkiáradását és az ítéletet együtt látja.

A megtérést elutasító farizeusok Jánost keményen aszketikus életmódja miatt ördögtől megszállottnak tartották. Jeruzsálem vezető körei hivatalosan megkérdezték a Keresztelőt, hogy ő-e a Próféta.

Heródes Antipász messiási megmozdulástól, lázadástól tartott. János vértanúságának közvetlen oka egy házasságtörő asszony bosszúja volt.

Heródes egyik utazása közben a féltestvérénél, Fülöp Heródesnél lakott. Itt olyan közeli kapcsolat alakult ki közte és Heródes felesége, Heródiás között – aki mindkettőjük unokahúga volt! -, hogy Heródes elhatározta: feleségül veszi az asszonyt. Heródiás egyet is értett a tervvel, és megegyeztek abban, hogy elmegy vele, ha Heródes elküldi magától feleségét, Aretász király leányát, ugyanis már nős volt és a hatalmas petrai király, IV. Aretász leánya volt a felesége.

Meg is ígérte, hogy elbocsátja feleségét, és továbbutazott Róma felé. Amint ügyeit elintézte és hazatért, a felesége azt kérte tőle, hogy vitesse őt Mahéruszba. Az asszony már tudomást szerzett férje és Heródiás egyezségéről, de egy szót nem szólt róla Heródesnek. Ő teljesítette felesége kívánságát, s nem is gyanította, hogy az asszony már menekül tőle. Ez ugyanis követeket küldött maga előtt Mahéruszba is, és atyja alattvalóihoz is. Így amikor Mahéruszba érkezett, már minden készen várta a továbbutazáshoz. Azonnal ment is tovább Arábia felé. Emberei az egyik erődítménytől a másikig vitték, és rövid idő alatt meg is érkezett atyjához, akinek elmondta Heródes tervét.

Heródes új házassága a zsidók szemében törvénysértő botrány volt. Ennek ellenére feleségül vette Heródiást, aki lányával, Saloméval Palesztinába érkezett. Akkor Keresztelő János prófétai haraggal lépett fel Heródes ellen: Nem szabad elvenned testvéred feleségét!

Heródes akkor elfogatta Jánost és börtönbe vetette. Egy csupasz sziklakúp tetején, 1100 méterrel a Holt-tenger szintje felett emelkedett a bevehetetlennek látszó erődítmény.

Jánost itt fenn, miközben az erőd foglya volt, kétségek fogták el. Elküldte tehát két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt: Menjetek és adjátok tudtul Jánosnak, amit láttok és hallotok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Jézus kezdett beszélni a tömegnek Jánosról: Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Aki puha ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat.” -Ezzel Jánosnak is válaszolt: „Én vagyok, akire vártatok”, és a körülötte lévőknek is világosan megmondta, ki Keresztelő János.

De eljött Heródiás számára a kedvező nap: „Heródes a születésnapján vacsorát adott a főembereknek, a főtiszteknek és Galilea előkelőségeinek.

Heródiás leánya bement és táncolt, és tetszett Heródesnek és az asztalnál ülőknek. Akkor a király így szólt a leányhoz: Kérj tőlem, amit csak akarsz, megadom neked! És nagyon megesküdött neki: Bármit kérsz, megadom, még országom felét is! A leány kiment, és mondta anyjának: Mit kérjek? Erre az így szólt: Keresztelő János fejét!

A leány azonnal besietett a királyhoz, és kérte: Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét! A király elszomorodott, de az eskü és a jelenlévők miatt nem akarta szavát szegni, ezért azonnal elküldte a hóhért és megparancsolta, hogy hozzák oda János fejét. A hóhér elment, lefejezte Jánost a börtönben, és elhozta a fejét egy tálon, átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. Mikor meghallották ezt János tanítványai, jöttek, elvitték a testét, és eltemették egy sírboltban.”

A nép körében sokan meg voltak győződve a Keresztelő isteni küldetéséről, mert kivégzése után elterjedt a hír, hogy föltámadt és a csodatevő ereje működik Jézusban. De maga János megvallotta: Nem én vagyok a Messiás, csak az előfutára vagyok, az apostoli egyház úgy látta őt, mint akit az Isten küldött…, aki nem maga volt a világosság, hanem hűségesen és mindhalálig tanúskodott a Világosságról.

Az Úr szava szerint „az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb, mint Keresztelő János”.