Kanada termékeny talaj a népesség összeomlásához
2024-ben Kanadában a teljes termékenységi arányszám 1,25 volt. Ez azt jelenti, hogy Kanada csatlakozott az olyan nemzetek táborához, mint Dél-Korea, ahol a termékenységi ráta még a „legalacsonyabbnál is alacsonyabb”. Az „ősidőkben”, azaz az én gyermekkoromban a szeme sem rebbent volna senkinek egy négy- vagy ötgyermekes család láttán Torontó belvárosában. Manapság ezek a „nagy” családok szerencsések, ha nem hallanak gúnyos megjegyzéseket, amelyekkel arra célozgatnak, hogy vajon tudják-e, hogyan lesz a gyerek. Hát mi folyik itt?
Néhányan, mint J.J. McCullough, akit egymillióan követnek a Youtube-on, úgy vélik, hogy „az emberek egyszerűen nem akarnak gyermekeket, mert ha akarnának, akkor lenne nekik.” A kanadaiak termékenységi ideáljait és szándékait vizsgáló keresztény agytröszt, a Cardus új felmérése szerint ennél többről van szó. Nemrég tették közzé egy 2022-ben indított felmérés második hullámának eredményeit. A vizsgálat során 3000 kanadait kérdeztek meg 2025-ben arról, hány gyermeket szeretnének, és mi akadályozza meg őket e célok megvalósításában.
A felmérésből kiderül, hogy a magukat protestánsnak vallók több gyermeket szeretnének, mint akik katolikusként azonosítják magukat, és ez független a templomba járás gyakoriságától. A Quebecben élők termékenységi ideálja a legalacsonyabb Kanadában. A felmérésből az is kiderült, hogy a politikailag jobboldali érzelműek több gyermeket szeretnének, mint azok, akik inkább a baloldalt támogatják. A 40 és 44 év közötti férfiak 59 százalékának van kevesebb gyermeke, mint azt szeretné, és a hasonló korcsoportba tartozó nők 53 százaléka is ugyanezt mondta. Sokkal több – a reproduktív kora végéhez közeledő – kanadai mondta azt, hogy több gyermeket szeretne, mint ahányan úgy nyilatkoztak, hogy túl sok gyerekük van.
A kívánt termékenység elmaradásának okai hasonlóak a 2022-es felmérés eredményeihez, ám a férfiak körében 2025-ben első ízben végzett felmérés érdekes betekintést nyújt a családok mai helyzetébe.
Azon 35 év alatti nők körében, akik szeretnének (további) gyermekeket, de a közeljövőben nem tervezik a gyermekvállalást, jelentős szerepet játszanak az „életút” tényezői – méghozzá valamivel nagyobb szerepet, mint 2022-ben. A korábbi felméréshez képest több nő nyilatkozott úgy 2025-ben, hogy nem talál megfelelő partnert, és jóval többen még iskolai tanulmányokat folytattak. A nők körében a két felmérés között még több esetben merült fel a „személyiségemben szeretnék fejlődni” szempont.
Ezzel szemben a férfiak nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a személyes fejlődésnek. A férfiak, akik több gyermeket szeretnének, mint a nők, leggyakrabban anyagi okokat említenek, amikor arról van szó, miért nem vállalnak (további) gyermekeket. A 2025-ös felmérés szerint a férfiakat jobban aggasztja a szabadidejük, és a munkahelyi stabilitás kivételével minden pénzügyi kategóriában nagyobb aggodalmat mutatnak, mint a nők.
Egyre erősebb hangsúlyt kap az a nézet, hogy „a gyermekek intenzív törődést igényelnek”. Mind a férfiak, mind a nők úgy gondolják, hogy ez igaz. Amiben viszont különböznek, az az, hogy a férfiak körében valószínűbb, hogy azt állítják: a partnerük nem akar gyermeket. A nők egyre nagyobb aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy nem találnak férjet vagy partnert, a férfiakat pedig – a nőknél nagyobb mértékben – az aggasztja, hogy feleségük vagy partnerük nem akar gyermeket.
Amikor fiatalok előtt beszélünk a házasságról szóló könyvünkről, a kérdések óhatatlanul olyan irányt vesznek, mintha a nemek harcáról lenne szó. A könyvben leírt beszélgetések nem a gyermekvállalásról szólnak. Inkább az előzményre összpontosítanak, vagyis a házasságra. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy mind a férfiak, mind a nők elégedetlenek; lehet, hogy mást várnak az élettől, és nem tudják, hogyan találjanak egymásra.
Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a termékenységi tanulmányt, talán ugyanoda jutunk vissza, ahonnan indultunk. Valóban szeretnénk gyermeket? Valóban házasságra vágyunk? Mert akkor megházasodnánk, és gyermeket vállalnánk.
A kanadai családi élet történetének része, hogy ami valaha magától értetődőnek számított, az ma már egyáltalán nem egyszerű. Ez a lehető legnyilvánvalóbb kijelentés, amelyet valaki tehet. A család másodlagossá vált – egészen addig, amíg már nem az; és ugyanez igaz a termékenységre is. Ezalatt azt értem, hogy életünk korai szakaszában könnyen hihetjük úgy: nem fontos, hogy saját családunk legyen. Később azonban már nem feltétlenül gondolkodunk így. Ennek eredményeként számos negyvenes éveiben járó kanadai számol be arról, hogy nem olyan családja van, mint amilyet szeretett volna. Röviden szólva két dolog is igaz lehet egyszerre: a kanadaiak egyrészt kevesebb gyermeket szeretnének, mint amennyi a történelmi átlag volt, másrészt viszont ténylegesen kevesebb gyermekük születik annál, mint amennyit saját bevallásuk szerint szeretnének.
Valahogy úgy tűnik, mintha a házasságot és a gyermekvállalást nyugdíjas éveinkre tartogatnánk: majd később foglalkozunk vele, ha már elrendeztünk néhány egyéb dolgot. Ez azonban nem lehet a siker receptje egy olyan világban, amelyet egyre inkább aggaszt a csökkenő termékenység kérdése.
Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: catholicregister.org
