Kedves Olvasóink!
A hét folyamán napról napra küldünk gyermekeiknek egy-egy kis olvasmányt, amelyhez Rideg Anna tanárnőnek, a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola hittanoktatójának kedvességéből jutottunk. A történeteket az iskola Hittan Munkaközösségének tagjai gyűjtötték össze és ajánlották a tanulóknak nagyböjt idejére. Reméljük, tetszésükre szolgálnak majd a tanulságos, elgondolkodtató történetek. Javasoljuk, hogy a szülők is olvassák őket együtt a gyermekekkel, és a kisebbekkel beszéljék is meg, milyen üzenetet közvetítenek ezek a történetek, és mire akarják a gyermekeket megtanítani. Örülnénk, ha a kis sorozat megnyerné tetszésüket.
A szerkesztőség
2021. Április 2.- Nagypéntek
Kalitka
George Thomas plébános volt New England (USA) egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával, és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte, és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:
„Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút, és megkérdeztem:
– Na, mit viszel magaddal?
– Csak ezt a három vacak madarat – felelte.
– Aztán mit akarsz csinálni velük? – kérdezősködtem.
– Hazaviszem őket és szórakozom velük – felelte. – Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
– De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
– Ó, van otthon két macskánk – mondta a fiú –, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
– Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
– Nem kellenek magának ezek a madarak, atya. Hiszen ezek csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
– Mennyit akarsz értük? – kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”
Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, nyomban egy másik történetbe kezdett:
„Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. Sátán épp az Édenkertből jött, és büszkén dicsekedett:
– Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
– Mit fogsz csinálni velük? – kérdezte Jézus.
– Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítószerezzenek; fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni – mondta a Sátán.
– Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
– Megölöm őket! – felelte a Sátán.
– Mennyit kérsz értük? – érdeklődött tovább Jézus.
– Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
– Menyit kérsz? – kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
– A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt:
– Megegyeztünk! – aztán kifizette az árat…”
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát, és lement a szószékről.
